2015. július 5., vasárnap

Kertek és utcák XVI.

Kirchhorst, 1939. április 25.

A posta közt a katonai útlevelem, amit a cellei kerületi parancsnokság küldött. Szemügyre véve látom, hogy az állam hadnagyi rangban vett nyilvántartásba, s a listáján is feltüntet. E hetek politikai fejleményei pontosan a világháború előtti időket idézik. Ami azonban újszerű, az a tömegek különös érzékenysége, mely éles kontrasztban áll az eszközök rémületes gyarapodásával. Ám azt hiszem, ezek ugyanazon tőről fakadnak, s e téren látszatok sokasága uralkodik. A borzasztó csak – mint mindig – a mennyiség, azé az embertípusé, akinek a fegyverek nem mások, mint meghosszabbított testrészek és alakot öltött indulatok.

Friedrich Georgtól1 is jött egy lap a hét vége felé Leisnigből.

Reggel az időjárás napok óta először barátságos volt, így a kertben terveztem egyrészt A márványszirtekennel, másrészt pedig a pockokkal kapcsolatos teendőimet. A kertre ugyanaz áll, mint az életre általában: minden jótéteményhez valamilyen szerencsétlenség is járul. Ha a talaj szép laza, akkor túl könnyen kiszárad, s aki a trópusokon tízszeres terményt takarít be, kilenc sorscsapást is bezsebelhet mellé. Így hát jobb, ha csekély haszonra számítunk, s ennyivel meg is kell elégednünk.


1 Friedrich Georg Jünger (1898-1977), Ernst Jünger öccse, maga is író és kultúrkritikus esszéista.