Kertek és utcák XXIV.

Kirchhorst, 1939. május 6.

A fájdalomról.¹ Ha majd átnézem ezt a művet, ki kellene egészítenem egy, a keserűségről szóló résszel. Az öregedésé, különösen a nőké, a csalódás keserűsége, az igazságtalanságoké és a helyrehozhatatlan hibáké, végül pedig a halálé, ami elől senki sem menekülhet. A keserűség csupán az élet második felében lép elő, s egyfajta elveszített ártatlanságot jelez, amikor az arc ráncaival együtt a sors elkerülhetetlen vonalai is megjelennek.

¹ Jünger 1934-ben megjelent esszéje.

Kertek és utcák XXIII.

Kirchhorst, 1939. május 4.

Mivel a dolgozószoba számomra túlságosan is a ház belsejében található, Perpetua és Louise segítségével kialakítottam a padláson egy remetelakot. Mindig is vonzalmat éreztem a poros tetőterek iránt. Éppúgy beléjük szőhetjük magunkat, mint a feledés birodalmába.

Úgy tűnik, valamiféle anyag halmozódik fel a lakatlan helyiségekben, egyfajta szellemhumusz, amelyből a képi kifejezőerőt adó táplálék származik. Amikor Überlingenben a pincében aludtam, hozzám gazdag álmok képében áramlott. A hatása egészen iszonyatos volt, amikor a háború során Douchy-ban, egy kertben elhelyezkedő, üres bunkerbe költöztem. Már az első éjszakát követően el kellett tűnnöm onnan. Ide tartoznak bizonyára azok a történetek is, amelyekben vendégek szállnak meg ősrégi kastélyok porlepte termeiben, és kísérteties dolgokkal szembesülnek ott. Az olyan helyiségekben, ahol már régóta lakunk, ez az idegen erő felemésztődik. Ugyanez a helyzet az immár régóta beépített területekkel. Azt is világossá teszi, a nép miért tartja úgy, hogy az új házban töltött első éjszakának és az első éjszakán esett álmoknak jósjellegük van.

Kertek és utcák XXII.

Kirchhorst, 1939. május 3.

Utazás Burgdorfba Friedrich Georggal. Az út mentén a pitypangok ragyogó, sárga virágai. E növény elnevezése nagyon találó, az oroszlánhoz hasonlóan tényleg szoláris természettel bír.¹ A falvakban az erős tölgyek Donar² utolsó fáinak látszanak. Mintha hályog hullott volna le a szememről,³ az udvarok teljesen leplezetlenül sugározzák az ősi, pogány csillogást. Bepillanthatok a réges-régi szülőföld legbenső érintetlenségébe, s azt hiszem, hogy, miként a halálban, a szülői ház kapuja szélesre tárul, a szérűskert pedig ünnepi fényben ragyog. 

Burgdorfban betértünk egy ifjú kovácsmesterhez, mert Friedrich Georg kerékpárjának nyeregrugója eltört. Az aprócska, fémtől szagló műhely tele volt értelmetlen dolgokkal, mindenekelőtt a sarkokban porosodó és rozsdásodó, lecsavarozott kerekekkel. Mások a falakon lógtak, mintha áldozati ajándékok lennének Vulcanus templomában. Amikor az ember, ahogyan én is tettem, teljesen kívülállóként szemlél egy ilyen helyet, a fizikai munka valami egészen különös értelmet nyer.

¹ A pitypang németül Löwenzahn, „oroszlánfog”, a latin leontodon-elnevezés után.

² A germán mitológia egyik fő alakja, a mennydörgés istene. Thor (Thórr) néven is tisztelik.

³ Az eredetiben “fällt es mir wie Schuppen von den Augen” (“mintha pikkelyek hullottak volna le a szememről”), vö. Apostolok cselekedetei 9,18.

Kertek és utcák XXI.

Kirchhorst, 1939. május 1. 

A jégeső jól elbánt a növényekkel, így a mandulafácskánkról is leszaggatta a virágokat, melyek most rózsaszín ingecskékként hevernek alatta a földön. 

Eltelt az első hónap az új helyen. A lakásban különösképp tetszik nekem a komfort hiánya, amely az újabb kis falvakban számomra egyenesen kiállhatatlan volt. A ház úgy épült, mint az alsó-szászországi majorságok: lakóteréhez hatalmas csűr csatlakozik az ólakkal, amiket idővel szeretnék állatokkal benépesíteni.

Kertek és utcák XX.

Kirchhorst, 1939. április 30.

A székesegyházak kövületekként, kései üledékekként záródnak városainkba. Meglehet, igen távol esik e tömegektől, hogy az azokat elrendező és megformáló életerőre következtessünk belőlük. Ami színes burkaikban élt, s ami létrehozta őket, távolabb van tőlünk, mint a Kréta-időszak ammoniteszei, s még egy palabányában talált őshüllőcsontból is könnyebben találjuk ki a hozzá tartozó állat képét. Azt mondhatjuk, hogy a mai ember úgy tekint ezekre a művekre, ahogy a süket a hegedű és a trombita alakjára.

Délután a fülledt időben az öcsémmel a lápvidéken. Beszélgetés a nihilizmus és az anarchia közti különbségről. Friedrich Georg abban látja az elkülönülésüket, hogy az előbbi terjedelmes szabályformákat képes megteremteni önmagában. Elképzelhető, hogy teljes általánosságban felállítható benne a tétel, mely szerint a látható rendet abban a mértékben kell erősíteni, ahogy a belső összhang csökken. Így az orvosok száma olyan mértékben növekszik, ahogy a gyógyító erő elvész.

Később a láp felől vihar érkezett jégesővel.