Kirchhorst, 1939. május 27.
Jókora előrelépés. A Márványszirtekenben ideiglenesen kicseréltem a keresztes viperákat lándzsás viperákra; ez utóbbi állattanilag sokkal homályosabb. Azt is megengedtem, hogy a márványszirtek keselyűk lakhelye legyen. Végül ki kell művelnem magam nagytestű kutyafajtákból, hogy az uszítás harca elég pontosra sikerüljön. Az ebek és a kígyók küzdelmében a vér és annak egyfajta kvintesszenciája, a méreg összecsapását képzeltem el.
Délután Friedrich Georggal Moormühlében, ahol az autóvezetői iskolában kávéztunk, azután Heeßelben és a Kolshorn környéki erdők keskeny ösvényein. Az egyik keresztútnál nagyon megörvendeztetett minket a régi, tölgyből készült útjelző, az ősi formák egyike, ahogyan azt Kubin1 szereti. Ezen a helyen hallottam ebben az évben először a sárgarigók magasan csengő trillázását a tölgyfák koronájából.
Utazás közben Friedrich Georg, aki különben csak ritkán beszél a munkájáról, elmagyarázta nekem egyik írásának felépítését, amelynek a Technika illúziói-címet adta. Wieland és Héphaisztosz sántaságáról tipikus fogyatékosságként tett említést. Azután a tűz fajtájáról, amit Prométheusz lopott el az istenektől. A beszélgetés során Dmitrij Karamazov orgiájához is elérkeztünk, róla a szláv vágyakozás pompázatos és rémisztő alakjaként esett szó. Mögötte az atya-hold emelkedik fel szimbolikusan. E párbeszéd közben gerle röppent fel előttünk a fullasztó fenyvesben, kecses alakján világos legyezőszalaggal.
Később, még a kertben jól megtrágyáztam a káposztát, a zellert és a paradicsomot. Erre vonatkozik az a kis mondásom is, mely szerint a fűszerekkel kapcsolatban csak sok-sok év alatt teszünk szert biztos kézre.
1 Alfred Kubin (1877-1959), osztrák illusztrátor és író, a szimbolizmus és az expresszionizmus fontos alakjainak egyike.
