Kirchhorst, 1939. június 4.
A kertben nagy szárazság uralkodik, ezért napnyugta után vödrökkel és kannákkal felszerelkezve indultunk útnak. Az efféle öntözőhadjáratokat követően mindkét esti munkaóra elmarad, helyettük csak papírokat rendezgetek és leveleket írok, így végül azért mégsem telik rosszul az idő. Ősszel arra gondoltam, hogy tőzeget és avart ások el, hogy a talaj jobban tartsa a vizet.
Reggel a templomban, ahol az Isernhagenből érkezett új lelkész hirdetett igét. Délután a Fillekuhléhoz.1 Útközben Friedrich Georg megtartotta második előadását is a Technika illúzióiról. Este elolvastam három, próbanyomaton lévő költeményét, amiket még Herbert Steiner küldött Zürichből, s közülük, főként erőteljessége miatt, Az anya című tetszett. Fivérem úgy vélte, ilyen verseket, amelyekben az elemek mozgásban állnak, manapság már nem tudna írni, mert a nyelvezete inkább a mozdulatlan leírására irányul. Ezután beszélgettünk a Szerelmi varázs című képről, Rimbaud-ról, Rodinről s az Erekhtheionról az Akropoliszon. Friedrich Georg közelsége gyermekkorunk óta nagy vigaszt nyújt nekem.
1 Lásd „Kertek és utcák XIV”.
