Kirchhorst, 1939. június 5.
Az izzó hőségben megkapáltam a burgonyát, hogy a gyomnövények gyorsabban elszáradjanak. Ezt az időszakot azért sokkal kevésbé találom álmosítónak, mint a párás napokat a Boden-tónál, ami a forró nyárban csaknem mindig olyannak látszott, mintha üvegkupola alatt remegne. Számomra ez a fajta meleg még ösztönzőnek is tűnik.
Chateaubriand. XVIII. Lajos írta Decazes-nek a könyveiről, hogy ő „un peu en diagonale”1 olvasta azokat, Villèle pedig ezt gondolja Chateaubriand-ról:
„Nem vagyok féltékeny, mert sokkal jelentősebb szellem, mint én. Nekem viszont jobb az ítélőképességem, mint az övé, s nem a szellem ad utasításokat az ítélőképességnek, hanem fordítva.”
Már ez a megjegyzés is szellemességet feltételez.
Este akáciavirágból készült szörbetet szervíroztam. Friedrich Georg szavakba is öntötte a keleti aroma keltette élvezetét. Behűtve pedig ez talán még tovább fokozható.
1 „Egy kissé rézsútosan”.
