tag:blogger.com,1999:blog-42729494045347483042024-03-01T06:41:30.080+01:00Templvm MartisBirodalmi KörLoxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.comBlogger162125tag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-54538822447598522682024-02-27T09:23:00.000+01:002024-02-27T09:23:03.424+01:00Julius Evola – Az abszolút Individuum fenomenológiája (Előszó az első kiadáshoz)<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Jelen kötetet
tekinthetjük egy teljes mű második részének, amelynek első fele </span><i style="font-family: inherit; text-align: justify;">Az abszolút Individuum teóriája-</i><span style="font-family: inherit; text-align: justify;">címmel
már megjelent. Az egész együtt alkotja doktrínánk kifejtését tisztán filozófiai terminusokban.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A különböző okok miatti
késedelmet, amellyel e kötet napvilágot látott (az alpesi lövészárkokban
megkezdett munka már 1924-ben elkészült), figyelembe kell vennie azoknak, akik
– miután követtek bennünket a konkrétabb és élettel telibb formákban, amikor ugyanezt
a tanítást a kultúrfilozófia és az iniciatikus tudomány területén alkalmaztunk
– talán meglepődnek e kiadványon. Akár visszalépésnek is tekinthetik, esetleg
nem találják meg benne, amire számítottak. A magunk részéről viszont szigorú
kötelességünknek tartottuk lezárni a megkezdett játszmát annak eldöntésére,
mikor képes az úgynevezett modern „kritikai gondolkozás” egy önmagát meghaladó
nézőpont irányába haladni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Továbbá határozottan le
kell szögezni, hogy „filozófiánk” nem ér véget önmagában – mindent valamiféle
cselekvés <i style="mso-bidi-font-style: normal;">posztulátumában</i> összegezve
–, így nem is veszi kezdetét önmagában. Amit kifejtünk, lényegi elemeiben nem
csupán egy modern filozófus szubjektív spekulációjának terméke, hanem bizonyos
tradicionális, primordiális doktrínák átültetése, amelyek – bizonyos értelemben
– a keletkezésnek nem alávetettek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span>Azoknak, akik végső
instanciaként a racionalitás nézőpontjára helyezkednek, ezt kimondatlannak kell
tekinteniük, tisztán filozófiai szemszögből kell minket szemlélniük, és nem
törődhetnek azzal, hogy amit végül elfogadnak, hová is vezeti őket. Ám úgy
véljük, létezik egy másik olvasói kategóriánk is. Ők azok, akik számára e nem
éppen könnyed mű tanulmányozása használható szellemi diszciplínaként szolgálhat,
egy távolabbi célt tűzve ki maguk elé. Nekik így nem okoz majd túl nagy gondot
észrevenni a fogalmi formákon és dialektikus részleteken át kibontakozó
jelentések és a más rendű tanítások közötti gyakori megfeleléseket. Hogyan
lennének képesek például kibújni a transzcendentális szabadság két nagy
lehetősége közötti viszonyból, amely a mi filozófiánkban a „szubjektum útja” és
a „más útja” nevet viseli,<a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftn1" name="_ftnref1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 11pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
két nagy hagyomány, a királyi és a papi, a cselekvésé és az átéléséé, az
északi-uranikus és a tellurikus-meridionális, amelyek már a mítosz és az
őstörténet árnyai között is fenségesen kiemelkednek?<a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftn2" name="_ftnref2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 11pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
A „három korszakról” szóló doktrína miként ne utalna vissza a
misztériumtanításra arról, „aki áll, aki állt, aki állni fog: aki odafent áll,
a teremtetlen hatalomban; aki odalent állt, miután a Vizek áramának képétől
létet kapott; aki vég nélkül az áldott Hatalom előtt áll, hogy tökéletesen
hasonlítson rá”?<a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 11pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
Vajon a dialektika tétikus és autarkikus mozzanata nem foglalja-e magában az
alexandriai hagyomány „processziója” és „konverziója”, a hindu <i style="mso-bidi-font-style: normal;">prav</i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-family: Cambria;">ṛ</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span>tti-mārga</span></i><span> és <i style="mso-bidi-font-style: normal;">niv</i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-family: Cambria;">ṛ</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span>tti-mārga
</span></i><span>jelentését? A
spontaneitásból a perszonalitásba történő átmenet nem árulja el a jelentést,
amely a „bukásról” szóló mítoszok ciklusában, továbbá a prométheusziakban is
megjelenik? Az első „kategóriákban” talán nehéz logikai levezetés segítségével
megtalálni, mi az, ami az „involúció” és a regresszió, a primordiális
tudatállapotok degenerálódó maradványai-címszavak alatt még megmaradt az
úgynevezett „primitívek” hagyományaiban és mentalitásában, vagy itt-ott kozmogónikus
szimbólumokban „reifikálódott”? És ez utóbbi „kategóriák” esetén a dialektika
nem egyértelműen egy finom szövedék, amely köré mindaz szerveződik, amit
tradicionálisan és egységesen tanítottak Keleten és Nyugaton a szellem
„transzcendens” lehetőségeiről és tapasztalatairól? Csupán néhány ez ama pontok
közül, amelyek a figyelmes olvasó számára nyilvánvalóvá válnak. Már csak annyi
maradt, hogy megjegyezzük, esetünkben nem külső hivatkozásokról van szó: nem
egy filozófiai rendszerből indultunk ki, és nem azért fordultunk később a
mitológiához és a miszteriozófiához (ahogy ezek a „profánok” számára
megjelennek), hogy fogalmait illusztráljuk (mint például Schelling esetében),
hanem fordítva [nyald a seggem ordítva]: kezdőpontunk egy meghatározott, nem
filozófiai ismeret, hogy deduktív módszerrel adjunk számot arról, ami a
tradicionális szimbólumokban és mítoszokban rejtőzik, és ebből adaptációval,
redukcióval és negációval vezettünk le egy filozófiai „rendszert”, amelynek
mára már megvan a maga létjogosultsága.
<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaetFblLHHVPddhfbaNBBLbmzbGhsypM03ZE6grsbLYl5SaAPjMkecLPJQI5HBMNrfqqYgcXtnFuH4tgRjYZWRufJ6f_hR29hXcRZ39WUZ4oOpLNoUsJTQVUtHvJNbCOcEmCQ0EkD0JvFOQlylBKxTA2VEnh9kQsFpZ37cQKNV0S9TpDMdSXuj37oLab8/s1212/01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1121" data-original-width="1212" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaetFblLHHVPddhfbaNBBLbmzbGhsypM03ZE6grsbLYl5SaAPjMkecLPJQI5HBMNrfqqYgcXtnFuH4tgRjYZWRufJ6f_hR29hXcRZ39WUZ4oOpLNoUsJTQVUtHvJNbCOcEmCQ0EkD0JvFOQlylBKxTA2VEnh9kQsFpZ37cQKNV0S9TpDMdSXuj37oLab8/s320/01.jpg" width="320" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ezek után, a mi
művünkkel kapcsolatban, éppúgy, ahogy a „filozófiával” kapcsolatban, azt
mondhatjuk, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mutata mutandis </i>az
itt következő <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fenomenológia</i> hasonló
követelményeknek engedelmeskedik, mint amilyenek Hegelt azonos című munkájához
vezették. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mutata mutandis, </i>mivel itt
nem a hegeli pánlogizmus, az univerzális törvényalkotás a premissza, amelyet az
„Idea” a maga benső szükségszerűségének és erejének megfelelően visz véghez. Ehelyett
premisszánk az, hogy valamennyi gnoszeológiai, ontológiai és deontológiai
kritériumot a reális individuum <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hatalmának
és szabadságának</i> princípiumára redukáljunk, amit <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az abszolút Individuum teóriájá</i>ban már elvégeztünk. Az idealista
immanentizmust végső következményeiig visszük; a lehetségesnek a reális
feletti, az esetlegességnek és a szabadságnak mindenfajta szükségszerűség
feletti döntő többletét valljuk, amely egy transzcendens és szupraracionális
jellegű <i style="mso-bidi-font-style: normal;">aktív realizmusban</i> teljesedik
ki.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Idézzük fel, hogy a
premisszából, miszerint egy abszolút szabad létező nem lenne az, ami, ha
amellett, hogy önmaga, nem lehetne önmaga negációja is, két „kategóriát” vagy
primordiális tapasztalatot vezettünk le, egy „szubjektív opció” (az abszolút
Individuum útja) és egy „objektív opció” (a „más” útja) témáját.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Jelen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fenomenológia </i>olyan lehetőségeket
határoz meg, amelyek e második lehetőségnek vagy tapasztalatnak felelnek meg;
ugyanakkor arra a már megfogalmazott igényre is válaszol, hogy a
transzcendentális princípiumok nem redukálhatók üres és meghatározatlan
formákra,<a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftn4" name="_ftnref4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 11pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
ahogy a kései idealizmusban történt, hanem képesnek kell lenniük arra, hogy
reális tapasztalatunk elemeit a különböző jelentések és értékek rendszerévé
alakítsák.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">E rendszer
megfogalmazása az alapvető formák meghatározott csoportját feltételezi. Ez nem
mond ellent – ahogy néhányak első látásra gondolhatnák – az abszolút szabadság
fogalmának, mivel e formák – szemben Fichtével, Schellinggel és Hegellel – nem
egy többé-kevésbé kötelező útvonal folytonos követését jelentik, inkább <i style="mso-bidi-font-style: normal;">együttes lehetőségeket [compossibilità],</i>
lehetséges, egymásra nem redukálható módok csoportját, amelyekkel az abszolút
Individuum értéke megtapasztalható. Mindig szem előtt kell tartanunk, amit e
tekintetben az abszolút Individuum „kategóriájáról” mondani fogunk;<a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftn5" name="_ftnref5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 11pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
így nem szabad olyan félreértésekbe keverednünk, amelyeknek a mi szempontunkból
semmi oka sem lenne létezni. A szabadság – tiszta meghatározatlanságként értve
– az az ösztönös és passzív „objektív lehetőség”, amikor egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kvantum </i>tapasztalatával, a hatalommal a
különböző lehetőségek között abszolút módon választhatunk, amelyeket egymástól
radikális diszkontinuitás választ el, és az egészet a részben uralni tudjuk –
ekkor a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">pozitív</i> szabadság
megnyilvánulása ama határ hatalmában van, amely már a görögöknél is a tökéletesség
ideájához kapcsolódott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Azon felül, ami a
diszkontinuitás és a kontingencia ilyen tényezőiből fakad, a romantikus
idealista spekuláció különböző kategóriarendszereitől való alapvető eltérés
abban rejlik, hogy „kategória” alatt nem a lehetséges tapasztalat logikai
feltételét értjük, hanem a tapasztalat egy lehetőségének <i style="mso-bidi-font-style: normal;">értelmét.<a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftn6" name="_ftnref6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-size: 11pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[6]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a></i>
Ugyanakkor a lehetőség valósággal szembeni, a szabadság szükségszerűséggel
szembeni többletének princípiumával bizonyos megfelelésben a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fenomenológiá</i>t alkotó tapasztalatok
rendszerében az, ami puszta és közönséges emberi tapasztalat, csupán egyedi
esetként szerepel. A totális értelemben vett „emberiességet” az egyéni létezés
számos lehetséges feltétele közül az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egyiknek</i>
tekintjük, amely a többivel szemben egyáltalán nem élvez semmiféle kiváltságot.
Az ember nem az embernél kezdődik és nem is ott végződik, bármennyire is
olyannyira erre redukálták magukat a modernek – leszámítva a hit kiméráit és az
értelem „konstrukcióit”, amelyek továbbra is a pusztán „emberi” részei –, hogy
semmi egyebet nem ismernek el. Mi visszaadtuk az epizód, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lehetőség</i> értelmét az emberi állapotnak; két nagy korszak –
amelyeket a „spontaneitás” és az „uralom” korszakainak nevezünk – terjed ki
fenomenológiánkban a tapasztalatok tárgyaként és a létezés lehetséges
módjaiként az „ember” mindkét oldalán. Az idealisták véleménye, miszerint – az
abszolút Állapot filozófiája, vallása vagy etikája után – a szellem haladása
elérte csúcspontját, ahol megáll, számunkra olyan korlátoltságot és a
metafizikai értés hiányát hordozza (szó szerinti értelmében: az értés hiányát
arra nézve, ami immár nem függ össze a testi kondíciókkal), amely a moderneknél
a leginkább egyedülálló. Továbbá a „modern világ” – a széles körben elterjedt
előítélettel szemben – a legkevésbé sem kiváltságos állapot képviselője, hanem
maga is csupán látszat, egy a sok „kultúra” közül; maga a lehetőség, hogy ily
megdöbbentő illúziókba ringathatjuk magunkat – miért ne mondjuk ki? –, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">infantilis,</i> paradox módon maga is a
szellem abszolút szabadságáról tanúskodik.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXS53EkpgiLrZMVdrflscsAnIT4FAwQH3x5n6-l3ryt3FE_QBRWMPY6ZN0eNqedXjPjSYJVUPMEbpGBeeCIIrLvKVfiJrIKqupgHJpvrepTk8ymro2gezV66V2Ah4zuA5CB1WP4mE1fuliAzzRhyphenhyphenE6QIRyfmW6onD3aZbH5dWhu6YhZevGa6wYqY40Tbc/s1741/02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1741" data-original-width="1358" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXS53EkpgiLrZMVdrflscsAnIT4FAwQH3x5n6-l3ryt3FE_QBRWMPY6ZN0eNqedXjPjSYJVUPMEbpGBeeCIIrLvKVfiJrIKqupgHJpvrepTk8ymro2gezV66V2Ah4zuA5CB1WP4mE1fuliAzzRhyphenhyphenE6QIRyfmW6onD3aZbH5dWhu6YhZevGa6wYqY40Tbc/s320/02.jpg" width="250" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span><o:p> </o:p></span><span>Egy utolsó szempont.
Pontosan azért, mert e </span><i>Fenomenológia </i><span>olyan
átfogó képet tartalmaz, amely bizonyos értelemben – az „immanens” igen
lehatárolt felfogásához képest – transzcendensnek mondható, lehetőség nyílik
arra, hogy jelezzük saját legutóbbi tevékenységünk „helyét” és irányvonalát. A
nyugati civilizáció válságával kapcsolatos gondolatok, a spekuláció és
általában véve a kultúra értékeivel összefüggő kritikai állásfoglalások,
ugyanezek a megnyilvánulások a társadalmi-politikai területén, mindaz, ami a
„mágikus idealizmust”, továbbá az iniciatikus tudományok és a primordiális
szimbolizmus felértékelését és hatékony gyakorlását érinti – személyes
tevékenységük e különböző aspektusai egyetlen pontos jelentésben összegződnek,
amely a „személyiség” önmagán túli formáinak pontjáról árulkodik, és egyedül
ebben indokolt.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A relativizmussal
szemben, amely szerint az időbeli kontingencia a reflexió és az epifenomén vagy
a visszahatás által egy adott „igazságot” alkot a tudásban és a cselekvésben,
amely ezt követően formája szerint „fenomenizálja” az egészet – ezzel szemben egy
különleges rész és egy sajátos cél érdekében alkottuk meg tanításunkat, amely
egy pontos „pillanatnak” felel meg, amit a hinduk <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mahāmāyá</i>nak – a „nagy játéknak” – neveznek. Egy olyan látásmód
ritmusának megragadása pedig, amely önmagát jelenti, amely önmagát haladja meg,
majd újra megragadja és megerősíti magát e transzcendenciában – ennek kellene a
legfontosabbnak lennie e szempontból.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span><o:p> </o:p></span><span>Róma, 1929</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span><o:p> </o:p></span><span>J. E.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><o:p> </o:p></span></p><div style="mso-element: footnote-list;">
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"> I. könyv [<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teoria dell’Individuo assoluto, </i>Róma, 1998, Edizioni Mediterranee,
67–93. o. Magyar nyelven: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az abszolút
Individuum teóriája, </i>Budapest, 2023, Varázsbarack Ügynökség, az oldalszámot
most nem tudom megnézni, mert a macska az ölemben alszik.]<o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn2" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftnref2" name="_ftn2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"> Lásd <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Introduzione alla Magia quale Scienza dell’Io, </i>II. kötet (1928),
321. o. skk., III. kötet (1929), 65. o. skk. [A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„sapientiális</i>ról<i style="mso-bidi-font-style: normal;">” </i>és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„heroikus</i>ról<i style="mso-bidi-font-style: normal;">”, </i>továbbá a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nyugati Tradíció</i>ról
és <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a Nyugat hajnalá</i>ról a későbbi
szövegeket, amelyek nem szerepelnek az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Introduzione
alla Magiá</i>ban, Róma, 1971, Edizioni Mediterranee.] Lásd még H. Wirth: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Der Aufgang der Menschheit (Untersuchungen
zur Geschichte der Religion, Symbolik und Schrift der atlantisch-nordischen
Rasse), </i>Jéna, 1929; J. J. Bachofen: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Urreligion
und antika Symbole, </i>Lipcse, 1926.<o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn3" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftnref3" name="_ftn3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Apud
</i>Hippolütosz: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Philosophumena, </i>VI,
17.<o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn4" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftnref4" name="_ftn4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"> I. könyv, Előszó, VI. o. [<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teoria dell’Individuo assoluto, </i>i. m.
19–24. o. Továbbra is az ölemben fekszik a dög, úgyhogy nem tudom megnézni
egyelőre a magyar oldalszámot.]<o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn5" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftnref5" name="_ftn5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"> Lásd 30 §.<o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn6" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="file:///C:/Users/Archmage/Documents/Olasz/Julius%20Evola/Fenomenologia/El%C5%91sz%C3%B3%20az%20els%C5%91%20kiad%C3%A1shoz.docx#_ftnref6" name="_ftn6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"> Az „értelem” fogalmához lásd I.
könyv, Bevezetés (Az „érték” fogalma) [<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teoria
dell’Individuo assoluto,</i> i. m. 25–29. o.]<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><o:p></o:p></i></span></p>
</div>
</div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-81195185197214148252023-02-26T21:20:00.001+01:002023-02-26T21:20:24.064+01:00Julius Evola levele Ernst Jüngerhez<div style="text-align: right;">Róma, 1953. XI. 17.</div><p style="text-align: left;"> Tisztelt Uram! </p><p style="text-align: justify;">Nevem ismerős lehet ön előtt, mert nemrég kaptam – meglehet, Dr. Mohler közvetítésével – egy dedikált példányt a Heliopolisból, és azért is, mert voltak közös ismerőseink a Birodalomban – például C. Schmitt professzor és Freiherr von Gleichen. </p><p style="text-align: justify;">Régóta különös érdeklődéssel kísérem tevékenységét, és gyakran nyílt alkalmam hivatkozni műveire. Ezek közül lényegében az első időszak, mondhatjuk, a Márványszirtekig áll közel hozzám. Ezzel összefüggésben vettem a bátorságot, hogy önhöz forduljak. Azt hiszem, el tudom intézni a Der Arbeiter olaszra fordítását. Az első és a második háború utáni időszak közötti analógia miatt, úgy vélem, az e könyvben vázolt problémák újra aktuálisak – egyébként a megoldások, amelyeket a köztes időben a Birodalomban és Olaszországban megtalálni véltek, nagyrészt csupán látszatmegoldások, pótcselekvések és gazdasági jelenségek voltak. Szerintem tehát a könyvnek ma is „ébresztő” hatása lehet.</p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNszdwte9t4APufAnlVn7aLsh0uJvCOFk1PPdW_sOIvncINUZcvQENTTt55FbVuPrv7laLe7Q_W4DlbmEHrWzf7mvygs6C3pZ1gsYpHwXS4P32WVaqaXxVsJ9KADn1D0zKiD6Xr-BiDw9Nd48Gi3_7ZsKf6zDNE-CXc9CCPi9-5SJggkcBOjJX7byi/s462/01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="462" data-original-width="343" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNszdwte9t4APufAnlVn7aLsh0uJvCOFk1PPdW_sOIvncINUZcvQENTTt55FbVuPrv7laLe7Q_W4DlbmEHrWzf7mvygs6C3pZ1gsYpHwXS4P32WVaqaXxVsJ9KADn1D0zKiD6Xr-BiDw9Nd48Gi3_7ZsKf6zDNE-CXc9CCPi9-5SJggkcBOjJX7byi/s320/01.jpg" width="238" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;">Nos, egy fogyatékossággal azonban meg kell küzdenünk, ugyanis az említett könyv nincs a birtokomban és nagyon nehéz beszerezni. Dr. Mohler még azt is megírta, hogy önnek úgyszintén csupán egy archív példánya van belőle. Ám talán lehetséges az ismeretségi körében találni valakit, aki eladná vagy csak kölcsönadná a tanulmányozás és az esetleges fordítás idejére, hivatalos személyes visszatérítési biztosítékkal. </p><p style="text-align: justify;">Ezen felül, kihez kellene fordulni a fordítás jogdíjának ügyében? </p><p style="text-align: justify;">Bocsásson meg, kérem, e kérés miatt, amely mindazonáltal megadta nekem az egyre csak halasztott lehetőséget, hogy személyesen is felvehessem önnel a kapcsolatot. </p><p> Kifejezett nagyrabecsüléssel, <br /></p><p><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>híve:
J. Evola </p><p><br /></p><p style="text-align: left;">
J. Evola </p><p style="text-align: left;">Corso Vittorio Emanuele 197 </p><p style="text-align: left;">Roma
</p>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-29518221701211433092023-01-06T17:51:00.003+01:002023-01-06T22:37:06.484+01:00Ernst Jünger – A munkás (előszó, 1963)<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"> <!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">A munkásról szóló mű 1932 őszén jelent meg, abban az időben, amikor
már nem fért kétség a régi erők tarthatatlanságához és az újak kialakulásához. Próbálkozást
jelentett és jelent egy olyan pont eléréséhez, ahonnan az eseményeket nem
csupán sokszínűségükben és ellentmondásosságukban megérteni, hanem a veszély
ellenére üdvözölni is lehet. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">A könyv megjelenése nem sokkal a nagy fordulatok előtt nem
véletlen; nem volt hiány hangokban, melyek szerint befolyásolta ezeket. Természetesen
nem mindig tudatosan értették, és sajnos velük sem érthetek egyet – először is
azért, mert nem becsülöm túl a könyvek tettekre gyakorolt hatását, másodszor
mert túlságosan röviddel az események előtt jelent meg. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;"><span style="mso-spacerun: yes;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk1Oukg453UZskLAJavcPbWosKRbwAGB1bGDlDdNWCUglkP35A8zQ5tlqqbcubfyFcxZEOx6k3YNVIz6n8PPPK4IwXjCBGLc5tvZ7tE_XTaFFICLdHNhBRgaS40ZcRMSfPHv75g6Ut_5BEtbXpieGt1XVsEtRZHDc1KJFfyq74iWeG-yN-ROdYTLLj/s732/Templum1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="732" data-original-width="479" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk1Oukg453UZskLAJavcPbWosKRbwAGB1bGDlDdNWCUglkP35A8zQ5tlqqbcubfyFcxZEOx6k3YNVIz6n8PPPK4IwXjCBGLc5tvZ7tE_XTaFFICLdHNhBRgaS40ZcRMSfPHv75g6Ut_5BEtbXpieGt1XVsEtRZHDc1KJFfyq74iWeG-yN-ROdYTLLj/s320/Templum1.jpg" width="209" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">Ha a főhősöket az itt kibontott princípiumok vezették volna,
akkor tartózkodtak volna a szükségtelen vagy akár értelmetlen megtételétől, s
azt tették volna, ami szükséges, meglehet még a fegyverek ereje nélkül is. Ehelyett
olyan felőrlő folyamatba kezdtek, melynek jelentősége abban rejlett, amit
legkevésbé sem sejtettek: a nemzetállam és a vele összefüggő rendek további
felbomlásában. E szempont magyarázat arra, ami elhangzott a „polgárról”.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">Nem lehet figyelmen kívül hagyni, mi történt a világ más
részein, és követelte milliók életét, sem azt, hogy a hagyományos eszközök
elégtelenek voltak. Másfelől akadémikus kérdés marad, hogy a teher könyörtelen
könnyítése és közben a lényegi szubsztancia megőrzése, továbbá a folyamatot is
megelőző menetgyorsítás még elsajátítható-e egyáltalán, vagy nem történt-e
valami jóvátehetetlen, mikor előkészületeit figyelmen kívül hagytuk először
1848-ban, majd 1918-ban. Ez a német és a világdemokráciával kapcsolatos, a
problémát nem érinti.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">Időközben még alaposabban megbizonyosodhattunk afelől, hogy a
műnek nem csupán nemzeti, gazdasági, politikai, földrajzi és etnológiai léptéke
van, hanem egy új földi hatalom előőrseit is megsejtettük és letapogattuk itt.
Már akkoriban felismerte ezt néhány olvasó, noha a probléma epizodikus és
véletlenszerű, politikai és polemikus előtere mindig jobban megragadta a
figyelmet, mint lényegi magva. Utóbbinak azonban – még ha állandóan változó
álruhában is – maradandó hatása van. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">Így, míg a történeti erők kimerültek, még ott is, ahol
birodalmakat alkottak, ugyanakkor valami nagyobb növekedését látjuk
világviszonylatban és azon is túl, melynek először csupán dinamikus potenciáját
ragadjuk meg. Annak jele ez, hogy a könyv valahol másutt nyer értelmet, mint
harc közben gondoltuk. A részleges vakság ugyanakkor a terv része. Egyedül a
munkás alakja marad rendíthetetlen, még hatékonyabban emelkedve ki a káoszból.</span></p><p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLghkCAxYvYyZJ7n0qbB8xxDJRfA6RYTiBIzw3eAG6HMP_O0kp5JpUXTqfz_5mDVDVAYVz5xunN78CgNTlPLEuIdELVtseMntcNn6deZfg3rBCzqRkMp37upYvnTu_WWLweruBbxjerj45cx1dusQWIgmQCLr8BqEVcBkXsVK9SK2YW_j03ZnC5LcW/s6250/Templum2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="6250" data-original-width="4750" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLghkCAxYvYyZJ7n0qbB8xxDJRfA6RYTiBIzw3eAG6HMP_O0kp5JpUXTqfz_5mDVDVAYVz5xunN78CgNTlPLEuIdELVtseMntcNn6deZfg3rBCzqRkMp37upYvnTu_WWLweruBbxjerj45cx1dusQWIgmQCLr8BqEVcBkXsVK9SK2YW_j03ZnC5LcW/s320/Templum2.jpg" width="243" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">Hosszú ideje, lényegében már az első kiadás óta foglalkoztat a
gondolat, hogy átdolgozom a munkásról szóló könyvet. Ezt több-kevésbé
elvégeztem, és egy „javított”, valamint egy „teljesen átdolgozott” változattól
a második vagy új kiadásig terjednek.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">Ha mindazonáltal a harmadik kiadás (1942) érintetlen szövegét
is tartalmazza a teljes változat, ez főként dokumentatív értékkel bír. Sok
minden, ami akkoriban meglepőnek vagy akár provokatívnak tűnt, mára a
mindennapi tapasztalat részévé vált. Ugyanakkor a múlt része lett, ami válaszra
késztetett. Ezért könnyebb most a kezdeti állapotot, és ami epizodikus volt
benne, alávetni a könyv változatlan magvának, az alak elképzelésének.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;">Végeredményben az évek során a megközelítések többé-kevésbé
kiterjedt megfontolásokként bontottak virágot. Néhányat e kiadás esszékötetében<a href="#_ftn1" name="_ftnref1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-GB;">[1]</span></span></span></span></a>
találunk, másokat az itteni függelékben foglalunk össze. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;"> Wilflingen, 1963. november 16.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align: none; text-align: justify; text-autospace: none;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Courier; mso-fareast-language: EN-GB; mso-no-proof: no;"> </span></p>
<div style="mso-element: footnote-list;"><br clear="all" />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US" style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US" style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: EN-US; mso-no-proof: yes;">[1]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-US" style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> </span><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; mso-ansi-language: HU;">Az
1963-as kiadással egy kötetben megjelent <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Maxima-Minima:
Adnoten zum Arbeiter </i>című műről van szó. (Önálló kiadása: Klett-Cotta,
Stuttgart, 1983.)</span><span lang="EN-US"></span></p>
</div>
</div>
<p></p>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-89762687970928228272022-12-19T11:27:00.004+01:002022-12-19T11:27:47.050+01:00Roberto Melchionda – Első és második „Teória”<div style="text-align: left;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:DoNotShowRevisions/>
<w:DoNotPrintRevisions/>
<w:DoNotShowMarkup/>
<w:DoNotShowComments/>
<w:DoNotShowInsertionsAndDeletions/>
<w:DoNotShowPropertyChanges/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-GB</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">1.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">1. Revízió
vagy átdolgozás?</span></i></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>1973-as kiadása egyszerűen a
„második javított kiadás”-feliratot viseli a cím alatt.<a href="#_ftn1" name="_ftnref1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[1]</span></span></span></span></a>
Nem tükrözi azt a valódi módosítási munkát, melyen a szöveg 1949-ben átesett. Valójában
ez a legkevésbé sem javítás volt a szó jelenlegi értelmében, hanem csaknem
teljes átdolgozás: oldalak tucatjait törölték, további tucatnyit <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ex novo</i> szöveggel helyettesítettek, más
oldalakat átdolgoztak vagy javítottak, a kritikai apparátust csökkentették, és
új szerzőket, mint például Heidegger és Jaspers, de Maistre és Guénon adtak
hozzá (az első kiadásban Guénon neve csupán egy másodlagos ön-idézetben bukkant
fel).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A
beavatkozások e komplexuma összehasonlíthatatlan az olyan művek
átdolgozásaival, mint <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A hermetikai
tradíció, A jelenkori spiritualizmus arca és álarca </i>és a<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Lázadás a modern világ ellen</i>, amelyek
ugyanebben az időben estek át ilyesmin.<a href="#_ftn2" name="_ftnref2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[2]</span></span></span></span></a></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Valójában
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>két kiadása – az első 1927-es
keltezésű – olyan, mint két könyv, amelyek egyszerre különbözőek és ugyanazok. </span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX5ZuhnKUtBQ-tZx-uTBcYZ127DT4_-UVg2ZJK0NcooG5-nE5BfvSUwCRzB8laDjOeOCcmFAV-hgIH2ZWIdSEc7ARorUV8RpDqFxYfqXOmkNk70133K2K3SVKLnDmvaCysIoURUg_z4v07AXGkzNqgduqZ3K5Gpv-p9dZnp9g5dtQRKSE9rKNa7y6K/s380/03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="230" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX5ZuhnKUtBQ-tZx-uTBcYZ127DT4_-UVg2ZJK0NcooG5-nE5BfvSUwCRzB8laDjOeOCcmFAV-hgIH2ZWIdSEc7ARorUV8RpDqFxYfqXOmkNk70133K2K3SVKLnDmvaCysIoURUg_z4v07AXGkzNqgduqZ3K5Gpv-p9dZnp9g5dtQRKSE9rKNa7y6K/s320/03.jpg" width="194" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Megegyeznek
szellemi előfeltevésükben és fogalmi tartalmukban, a fejezetek számában és elrendezésében,
a kezdőpontban, a végpontban és a logikai útban az egyiktől és a másikig.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Különböznek
a kifejezési formában és nem kevés helyen az argumentatív kibontakozás és
kifejtés vonalában, a problémákba való behatolás fokában és módjában;
különböznek a szerző hangulata tekintetében is, amely a második kiadásban
távolságtartóbb és személytelenebb.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Csaknem
olyan ez, mintha egy másik személyt bíztak volna meg azzal, hogy gondolja és
írja újra a teljes könyvet, széleskörű engedéllyel az összefoglalásra és
módosításra, ám ama kötelességgel, hogy ragaszkodjon az eredeti szándékhoz és szellemhez;
mindenekelőtt a javaslattal, hogy legyen olyan szikár, józan és explicit,
amennyire csak lehetséges, maximálisan világos és exoterikus.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Ez
természetesen csupán egy benyomás, mivel, eltekintve a sok szakasztól, amelyek
csupán enyhén módosítottak vagy érintetlenek maradtak, az olvasó a másfajta
próza alatt, a kommunikáció megváltozott módja mögött a szerző
összetéveszthetetlen kézjegyét, ugyanazt a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ráció</i>t,
az eredeti művel azonos szerkezetet észleli.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Röviden,
ezt a könyvet össze sem lehet hasonlítani azzal a két művel, amelyek ugyanebben
az évtizedben mentek keresztül olyan átalakításokon, hogy két új mű született
belőlük: a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tao </i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">T</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">ě</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"> Ching </span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">fordítására
és kommentárjára gondolok aktualizált filozófiai stílusban, amely először
1923-ban jelent meg, majd 1959-ben „újrakiadásban”;<a href="#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[3]</span></span></span></span></a>
és a tantra rendszerének ugyanilyen könnyed, „nyugati” szemléletű bemutatása, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">L’uomo come potenza</i> címmel 1926-ban
kiadva, és egy másik művel, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lo Yoga
della potenzá</i>val felváltva 1949-ben,<a href="#_ftn4" name="_ftnref4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[4]</span></span></span></span></a>
abban az évben, amikor a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teóriá</i>t is
újraolvasta.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Meg
kell jegyezni, hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">L’uomo come potenza
</i>című tanulmány, melyet a szisztematikus mű – amely, ahogy tudjuk, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teóriá</i>ból és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fenomenológiá</i>ból áll – előtt jelentettek meg, valójában nem ez
előtt, hanem utána íródott. Még az 1925-ben megjelent <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tanulmányok a mágikus idealizmusról,</i> melynek feladata volt – és még
ma is az (lásd 24. o. itt) –, hogy „bevezesse” a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória-Fenomenológiá</i>t, is utána született és íródott.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Első könyveként a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>született meg Evola fejében, mintegy élete programkönyveként,
megfogalmazva filozófiájának sajátos ideáját, és konceptuális testet adva az
alapvető körülménynek, amely jellemzi majd a „tradíció” ideájának értelmezését.
A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>első kiadása valójában olyan
szöveg összeállítása, amelynek írása már 1924-ben befejeződött, és legalábbis
koncepciójában már 1917-ben elkezdődött. A revízióra negyed évszázaddal később
kerített sort. Az ötvenes éveiben járó férfi újraolvassa a könyvet, amelyet húszas
éveiben fogalmazott meg és írt. Ám összevetve a Lao-tzéről és a tantrákról írt
korai tanulmányaival, érvényességének értékelése teljesen különböző. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teóriá</i>t<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i>olyan műnek ítéli, ami megérdemli, hogy éljen és tökéletesedjen.
Mondhatjuk, hogy ugyanilyen pozitív volt véleménye a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fenomenológiá</i>ról, amelyet soha semmilyen módon nem dolgozott át, és
hivatkozik rá a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>második
kiadásában – itt a 24, 93, 177, 178 és 190. oldalon –, olyan műként, melynek
állandó érvényességével szemben semmit sem tudna felhozni.</span></p>
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">2.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">2. A
tradicionalista „fordulat” és az egzisztencialista megközelítés</span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A szigorúan filozófiai anyagokban ezért nem
találjuk meg a törést, amelyet a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">L’uomo
come potenza </i>és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tao </i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">T</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua";">ě</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"> Ching </span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">esetében
igen. Valóban, ha inkább a koncepcióra, és nem annyira a formára
összpontosítunk, akkor szilárd folytonosságot látunk. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>sértetlenül vészelte át a szerző valamennyi azt követő
intellektuális tapasztalatát. 1926–27 és 1932 között Evola egy második,
formatív momentumon is keresztülment a filozófiait követően, vagy ha úgy
tetszik, egy kibontakozási és éretté váló fázison, amely gondolkozását ahhoz a
struktúrához vezette, amit nagyjából definitívnek tekinthetünk. Nem az
egyetlen, ám fő ténye ezen fázisnak Guénonhoz való közeledése volt. Ezekben az
években tette magáévá fokozatosan és jelentősen megújítva a francia gondolkozó
„tradicionális” nézőpontját, amelyet soha többé nem hagyott el.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A két fent említett fiatalkori tanulmánnyal
ellentétben a „tradicionalista” fordulat úgy tűnik, nem érintette a filozófiai
művet, vagy inkább csupán marginális hatással volt rá. Ennek oka nyilvánvaló:
az imént szóba került kibontakozás ama tudást érinti, amelyet a filozófián túl
helyezett el, nem kérdőjelezi meg magát a filozófiai gondolkozást, amely e tekintetben
intakt marad. Ehelyett az ifjú értelmezését változtatja meg a gondolati
szövegekről és kapcsolatukról a mi időnk emberéhez. Egy olyan szóval, ami csak
az 1920-as évek végén került lexikonjába – és egy darabig még meghatározatlan
jelentéssel –, azt mondhatjuk, hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória
</i>sohasem közvetlenül és kifejezetten a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">történelmi</i>
„tradíció” – modernitás viszony problémájával foglalkozik, még ha a háttérben
állandóan a legfontosabb teoretikus csomópontként és fenyegető gyakorlati
problémaként is tartja.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória
</i>olyan könyv, amely gyakorlatra szólít fel, nem pedig a gyakorlatról szól;
és a történelmi probléma (a történelem filozófiájáé) bensőségesen a
szisztematikus diskurzusba szőtt, sohasem önmagában vett. Témája az átmeneté,
mindig <i style="mso-bidi-font-style: normal;">filozófiai</i> értelemben megfogalmazott
átmenet egyik tudásfajtából a másikba, nem összehasonlításuk történeti és
szociológiai terminusokban. A problémával csupán a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lázadás a modern világ ellen</i>ben foglalkozik, ahol azonban az
értékelés súlypontja, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>eredményeivel
összhangban, a posztfilozófiai tudásra esik (amelyet most már biztosan
„tradicionálisnak” nevezhetünk), míg a kifejtés a civilizációk története és
tipológiája terminusaiban megy végbe.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória
</i>formája szerint tiszta filozófia. A két ösvényt vizsgálja, amely korunk
embere számára nyílik, aki elérte a reflexió egy bizonyos kritikai szintjét. A
két út vagy vélemény közül az egyik olyan tudást posztulál, amely a filozófia
és bármely modern tudomány kiegészítése, olyan tudás, amely ha nem is
megegyező, de szolidáris azzal, amit Guénon „tradicionálisnak” nevez. Ám amíg a
Lao-tzéről és a tantrákról szóló tanulmányokban a filozófia eszköz szerinti
elsőbbsége gyakorlatilag a két szinkretista fertőzésben bűnös mű elvetésére
készteti, addig az 1927-es <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teóriá</i>ban ez
az elsőbbség – otthon lévén és nem idegen anyagon gyakorolva – tökéletes
megerősítést nyer; a revizornak nem kell sokkoló sebészeti operációkkal
beavatkoznia, még akkor sem, ha azokat a „rögzítéseket”, rendelkezéseket és
hangsúlyokat módosítja is, amelyek helyenként ütköznek a posztfilozófiai és
paratradicionális tudás alapszabályával és szellemével. Próbáljuk meg
felsorolni ezeket: egy bizonyos historicizmus és a hozzá kapcsolódó tudattalan
dogmatizmus, titáni feszültségek, még mindig osztott, megszelídítetlen
nietzschei impulzusok, fiatalos spekulatív vadság, a paradox mottók iránti
tartós avantgárd és dadaista ízlés és így tovább.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjFQsNi-5gmSluATGN1N9ksp_-1Rg3vuZzzbl2WADNjEIPZKihTLoJSxKnH3-8mqUsAkDt_0qggqUTJd1QrRcZEKbX_CkLwTV5GrfOvf9TXoOLKPuRTO-YmqL59mpNL3gcJ0kDmqkepK0H1HMjp75CFom0DQ2XatL_awbEkN-SBZTUCBa9DqN2wEfK/s240/02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="210" data-original-width="240" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjFQsNi-5gmSluATGN1N9ksp_-1Rg3vuZzzbl2WADNjEIPZKihTLoJSxKnH3-8mqUsAkDt_0qggqUTJd1QrRcZEKbX_CkLwTV5GrfOvf9TXoOLKPuRTO-YmqL59mpNL3gcJ0kDmqkepK0H1HMjp75CFom0DQ2XatL_awbEkN-SBZTUCBa9DqN2wEfK/s1600/02.jpg" width="240" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Egy a maga módján filozófiai, ugyanakkor
gyakorlati mű a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meglovagolni a tigrist </i>1961-ben
jelent meg,<a href="#_ftn5" name="_ftnref5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[5]</span></span></span></span></a>
ahol a szerző egy olyan egzisztencializmusra támaszkodik, amelyet a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória</i> idealizmusa helyett egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ad hoc </i>nietzschei anyagra épített fel,
erős konnotációjú egzisztenciális filozófia áradatára, amely hasonló egy
tradicionális típusú érzéshez. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>1949-es
átdolgozása egyidős az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Orientációk</i>kal,
és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rivolta idealé</i>ban és más
hetilapokban megjelent cikkek, amelyek az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Emberek
és romok</i>at előlegezték meg, néhány évvel megelőzték az egzisztenciális <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meglovagolni a tigrist. </i>Ez kifejező
közelség, amely jelzi, hogy Evola számára nem volt törés vagy ellentét a
posztfilozófiai tudás két különböző filozófiai megközelítése között, sem pedig,
általánosabban, valódi elválasztás és közölhetetlenség a modern filozófiai
nézőpont és a „tradíció” nézőpontja között, nem úgy, mint más ilyen
irányultságú szerzők esetében. Másfelől kijelenthetjük – ahogy Piero Di Vona
megjegyzi –, hogy Evola mindig felfogható a filozófus szemszögéből (nagyjából
úgy, ahogy Marx, ha igaz, hogy filozófiai dedukció révén politikus és
közgazdász volt).</span></p>
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">3.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">3. Összefüggés az idealizmussal</span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Úgy tűnik, az első kiadásban a filozófiai diskurzusnak
közvetlenebb és közelebbi kötődése van az idealizmushoz, mint a második
kiadásban, ahol többé nem „egy speciális fázis filozófiájaként” jelenik meg,
egy áramlatként a kortárs gondolkozás más „jelentős” áramlatai között. (19. o.)
Ám ez történeti relativizáció, amely nem változtatja meg a kapcsolat
szubsztanciáját. A különbség a kifejező árnyalatban rejlik, amely csupán a
második <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teóriá</i>ban használt nyelv
nagyobb gondossága és pontossága által adott.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">1927-ben ezt írta: „jól ismert a mondás, hogy
minden filozófia, jó és rossz is, idealizmus… e méltóságot… nehéz lenne
vitatni, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ha tartjuk magunkat egy formális
nézőponthoz</i>”. (1. o., kiemelés tőlünk). A második kiadásban megmutatja,
hogy csupán ama előfeltevésre alapozva veszi át az idealizmust, hogy az olvasó
is egyetért vele, miszerint ismeretelméleti szempontból ez jelenti a filozófia
végső érettségét. (20. o.) A kiváltság, amelyet mind a két változatban az
idealizmusnak tulajdonít, formális értékéből és elsőségéből fakad a
gnoszeológia területén. De Evola számára mi a filozófia, mint olyan (vagyis
modern értelemben vett tudomány), ha nem elsőlegesen a tudás formája és
problémája? Egy kulcs, amelyhez nem ragaszkodik túlságosan a végső kiadásban
(még kevésbé érdekli, hogy harcba bocsátkozzon a filozófia mint a modern
tudományosság törvényének legjelentősebb tudománya érdekében), ám, igyekszik
nem tagadni, hogy filozófiai törekvéseinek előfeltétele. Evola épp azért az
idealizmust választotta és választotta ismét, mert reprezentatívabbnak és
érvényesebbnek találta a forma tekintetében.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Azonban mind a két kiadásban találunk egy
ugyanilyen döntő második okot, amely azt tanácsolja Evolának, hogy – más
gondolatmenet helyett – az idealizmust tegye meg ama „filozófiai propedeutika”
alapjául, amely elvezethet a „sophiához” (24. o.), a tudáshoz, ami „nem lesz
többé vágy, hogy birtoklássá, tetté váljon” (I. kiadás, VIII. o.), és már nem a
fogalom az eszköze, hanem a szimbólum és a mítosz. (19. o.) Ennek oka az
alábbi: számára az idealizmus bármely más filozófiánál „mélyebb autonómia- és
uralomvágynak” tűnik, „egy alapvetően mágikus késztetés… a létezés és uralom
akarása”. (I. kiadás, II. o.) Ebben „kifejeződik az individuum szükséglete az
abszolút önmegvalósításra önmagában és ama tapasztalat egészében, amelyben él”.
(I. kiadás, III. o.) Ugyanez a szükséglet tereli a kutatást a „mágikus” útra.
Az idealizmus alapvető <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ratio essendi</i>je
(22. o.) – ha hozzátesszük az „akarás” szükségszerű kiegészítését – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">in nuce </i>már az abszolút individuum.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Másfelől a gondolkozás sohasem a
racionalisták tiszta racionalitása, minden filozófia szimbólum, valami mélyebb kifejező
jele… – egy akaraté, egy metafizikai érzéké. Ez az első kiadásban található
állítás (II. o.) – nem előfeltétele a rendszernek, hanem benső, szerves részét
képező – még teljesebb kifejezésre lel a másodikban (21–22 o. és környéke).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">E megfontolások fényében könnyű megérteni,
hogy 1949-ben Evola miért erősítette meg teljesen az adósságot, amelyet harminc
évvel korábban az idealizmussal szemben vállalt, még úgy is, hogy olyan
filozófiai elméletek estek kézre számára, amelyek talán inkább alkalmasak
lettek volna a filozófián túli ugráshoz. Másfelől ha 1927-ben a
legelfogadottabb filozófia Itáliában az idealizmus volt, akkor a filozófiák,
amelyek 1948–49-ben elfoglalták helyét (feltéve, hogy kritikailag fölé
kerekedtek), számára még kevésbé tűntek alkalmasnak arra, hogy hídként vagy
létraként szolgáljanak a további tudás irányában. Az akkoriban nagyon divatos egzisztencialista
áramlatok valóban olyan témákat vetnek fel, amelyek Evola szerint tartalmuk
„alkonyiságában” és formai szegénységükben (21. o.) nem igazán alkalmasak arra,
hogy túllendüljenek azon problematikus és fájdalmas állapoton, amelyben
elterülnek és sütkéreznek. Néhány kifejezést ugyan átvesz tőlük – így a IV.
fejezet, amelynek korábbi címe „Az empirikus tudatról mint értékről” volt,
immár „Az emberi állapot értéke” lett – de ennél semmi többet. Az itt röviden
tárgyalt szerzők – Heideggerrel, Jaspersszel, Sartre-al és Marcellel – az élet-
és irracionális filozófusok után helyezkednek el, s Evola szerint innen még
bizonytalanabb a döntő ugrás.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A háború utáni filozófiák komatóz állapota
másrészről úgy tűnt számára, hogy szentesíti azt, amit már az 1920-as években
meglátott az idealizmus után feltáruló utakról (amelyeket mint általa
megelőlegezett „megoldásokat” elutasított). Akkoriban a teoretikus gondolkozás
általános romlását és meggyengülését jósolta, spekulatív „csődöt”, „a pillanat
kontingenciájának puszta rabszolgájaként” vagy a már elmondottak ismételgetését
hiábavaló „bizantinizmusként”. (VIII. o.)</span></p>
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">4.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">4. A feltételezett történeti látásmód</span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Ami fogalmi aspektusból a leginkább
megkülönbözteti az ifjú mondandóját az érett férfiétól, az a történeti
koncepcióban rejlik, amelyet az első <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória
</i>maga után von, ám hiányzik vagy módosult a másodikban. Ez az aspektus alig
látható még a régebbi könyvben is, mégis jelen van és működik a diskurzus sorai
között. E ponton a különbség teljesen marginális (összehasonlítva a rendszer
fogalmi értékeivel, amelyek változatlanok maradtak), ugyanakkor mégis nagyon
jelentősek és érdemes említést tenni róluk.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A különbség világossá válik például azokon az
oldalakon, ahol a szerző előrejelzéseit osztja meg az európai kultúra
jövőjéről: a huszonöt éves kijelenti meggyőződését, hogy a filozófiának
általánosságban a transzcendentális idealizmusban kell kicsúcsosodnia, és ez
„elkerülhetetlenül” a mágikus idealizmushoz vezet (VII. o.), így hozva el a
filozófiai gondolkozás évezredes útjának konklúzióját. Nyilvánvaló, hogy a
további ismeret szakaszának forradalmi hiátust kellett maga után vonnia, korszakos
ugrást, amelyet azonban, ama évek történeti látomásában egy evolúciós és
progresszív vonal mentén <i style="mso-bidi-font-style: normal;">homogén </i>időbeli
keretek közé zártak. Messze vagyunk a hagyományos ciklikus felfogástól.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Még 1927-ben sem összpontosított teljes
egészében a radikális másságra, amely a szélsőséges állapotú filozófia által
jelzett tudás és maga a filozófia között létezik. Ebben a tudásban valóban
azonosította (már egy ideje, és Guénonnal történő találkozása előtt) ugyanezt a
tudást, amivel a Nyugat és Kelet ősi tradíciói és bölcseleti szövegei
foglalkoznak. Azonban hozzájuk való viszonya kiegyensúlyozatlan volt, súlypontja
modern talajon állt (ahogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">L’uomo coma
potenza </i>világosan bizonyítja).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Amikor Evola 1949-ben visszatért a
filozófiához, tisztában volt a filozófiai tudás és mögöttes világa (utána,
előtte, mellette) pontos heterogenitásával. Az első <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>megfogalmazásának éveiben valóban felismerte eltérő
természetét és oda irányította magát, oda vezette az olvasót, ám még nem volt
pontos és teljes tudomása radikális másságáról, még nem tette meg – fogalmi
szinten nem kevésbé, mint a spirituálison – valamennyi szükséges lépést. Az
ifjú talán még csak az átkelés folyamatában van; szíve és értelme még részt
vesz a „modern” ember érzelmi mozzanataiban és „kötöttségeiben”. A metanoia
folyamata nem teljes. Az „immanens transzcendencia” önellentmondása, amelyben
röviden lezárhatjuk az evolai gondolkozást, még nem találta meg azt az
egyensúlyi pontot, ahol a harmincas évek elején megállapodik majd, amikor a döntő
művel, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lázadás</i>sal tisztázni fogja
magát. </span></p>
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">5.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">5. A fiatalkori mű dicsérete</span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">E hiányosság, ha nevezhetjük így, az író
szerint nincs teljesen a korai mű hátrányára. Talán pontosan azért, mert még
„úton van”, nem pedig „a célnál”, bizonyos olvasók számára ösztönzőbb, ékesszólóbb
és közvetlenebb nyelven szólhat, mint amit a második <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teóriá</i>ban találunk, amely egy konszolidált tudás magasából
újragondolt, lehűtött és rendezett.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Az első <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória
</i>bűvölete központi törekvése tüzében rejlik, a vad spekulatív és spirituális
kénben, amely fejezet fejezet után az „érték” felé tart (és amely a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fenomenológiá</i>ban meghosszabbodik és
megismétlődik). </span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccjJIyMoFyztwugX_GjnB2C7S9wa0UjB7WI1YFe-9kl70E_f7w_loGe-fEuztFLJSpwA8qJbbLycfP8KQplZlM0fTWnTFYIkniR9LB0V0RNg_ErFxLOHMaOuU0vjZxa9RuX97aIMmoaqJFSz8b15Z42bOOPwytBrCf72fsQ41-_jNq0f_a2vPum74/s323/01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="323" data-original-width="156" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccjJIyMoFyztwugX_GjnB2C7S9wa0UjB7WI1YFe-9kl70E_f7w_loGe-fEuztFLJSpwA8qJbbLycfP8KQplZlM0fTWnTFYIkniR9LB0V0RNg_ErFxLOHMaOuU0vjZxa9RuX97aIMmoaqJFSz8b15Z42bOOPwytBrCf72fsQ41-_jNq0f_a2vPum74/s320/01.jpg" width="155" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A mű bizonytalanságokat és apóriákat árul el
egy nem teljesen kontrollált tárgyterületen, ám újonnan megnyert dialektikus
párbajok erőfeszítését és örömét is képviseli számunkra, még nyílt kognitív
problémák izzását és mindenekelőtt egy ifjú metafizikai lelkesedését, aki saját
útját keresi, ám fél lábbal még a földön áll, amelyet el kíván hagyni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Paradox módon az idealista légkör közepette
megjelent kiadásnak inkább egzisztencialista íze van, mint Sartre és az
újjászületett Kierkegaard (akit Evola már 1927-ben idézett a „minőségi ugrás”
tekintetében) korszakában.</span></p>
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">6.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">6. „Ortopédia”</span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A már írottak után túl sok helyet venne
igénybe bepillantani a mű részét képező individuális doktrínák (a szabadság,
megfosztás, szolipszizmus stb. tana) rengeteg végrehajtott változtatásának
érdemeibe. Elegendő annyit mondanunk, hogy a második <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória</i> megerősíti és tisztázza a kontingencia és szabadság alapvető
jellemzőjét, amely meghatározza a rendszert, és az elsőben még időnként
részleges és bizonytalan volt. Egyáltalán nem győzik meg a kritikusok, akik
általánosságban támadják a szolipszizmus ideáját, és nem hatják meg a bőségesen
záporozó ellenvetések újjáélesztését követően, újra megerősíti és tisztázza itt
ezt a paradox elképzelést, amely csodálatosan elszigeteli őt a kortárs
filozófia panorámájában. Általában véve elmondható, hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>átfogó felülvizsgálata a megerősítésről, elmélyítésről és
finomhangolásról szól. Nyoma sincs visszalépésnek. A korrekció célja teljes
egészében az eredeti fogalmiság jobb meghatározása, folytonosabb, feszesebb és
egyszerűbb diskurzus révén.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Az első <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória
</i>száz oldallal hosszabb, mint a jelenlegi. Különösen a VII. fejezetet
áldozta fel, amely a „szabadság elméletével” foglalkozik, ez felére csökkent
(az eredetileg csaknem száz oldalról). Számban és hosszban sokkal kisebbek a
második kiadásban azok a kommentárok vagy magyarázó jegyzetek, amik apróbb
tipográfiával (az első kiadásban zárójelbe téve) kísérik a fő szöveget,
magyarázva, megvilágítva, értelmezve azt. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A lábjegyzetek és a szerzőidézetek is
hasonlóan drasztikus csökkentésen estek keresztül. Az alábbi mennyiségi
összevetések képet adnak a könyörtelen „ortopedizációról” (így Evola, egy
különös szóval, amit a háborút követő kórházlátogatásaiból vett): körülbelül
ötven szerzőt törölt a kritikai apparátusból, szemben az alig tíz újjal, akiket
belevett a második kiadásba; és a leginkább idézett szerzők műveire való
hivatkozások többé-kevésbé megfeleződtek: Kant, Arisztotelész, Fichte, Hegel,
Schelling, Leibniz, Spinoza, Descartes és Platón. Nietzsche és Michelstaedter
kivételek, míg Schopenhauer jelenléte, aki kifejezetten célpontja a második <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teóriá</i>nak, Bergson módjára
megduplázódott. Az irracionalizmus témáját itt kiélezettebb érzékenységgel
kezelte. A francia perszonalisták jókora csoportja tartja pozícióit. A második
kiadásban Gentilének három idézete van, míg az elsőben tíz. Előbbiben Amendola
és Steiner is megjelent, itt nincsenek sehol.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Ezért nem úgy tűnik, hogy a könyv
átdolgozásában Evola megragadta volna az alkalmat tudása kiterjesztésére a
témában, ha egy kis csoportnyi egzisztencialistát és sok minden mást nem teszünk
meg kivételnek. Nincs említés, még közvetlenül sem, ha nem tévedünk, Husserl
fenomenológiájáról, amelyet mindazonáltal néhány évvel később vizsgálni fog.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Továbbá Gentile vonatkozásában fel kell
idézni, hogy 1927-ben a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Filosofia
dell’arte</i> és más írások még nem jelentek meg, hogy élesebb fényt vessenek
az aktualizmus aspektusára, amelyet egy meggyőző gentilei érvelés szerint az
egzisztencialista, egy „pozitív egzisztencializmus” tart meg.<a href="#_ftn6" name="_ftnref6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[6]</span></span></span></span></a></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Érdemes megjegyezni, hogy Evola ugyanezt a
melléknevet használja, hogy kijelölje pozícióját a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meglovagolni a tigrist</i>ben, ám egyértelműen más, sokkal jelentősebb
értelemben: számára Gentile „pozitivitása” nem tűnt volna elégnek. Azt is
fontos kiemelni, hogy Evolának nem állt szándékában aktualizálni filozófiai
tudását még Gentile vonatkozásában sem, aki szisztematikus keretében az
idealizmus formai szempontból utolsó momentumát képviseli. Gentilével
kapcsolatos ismeretei ezért megálltak kora ifjúsága olvasmányainál<a href="#_ftn7" name="_ftnref7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[7]</span></span></span></span></a>
(az 1927-es kiadásban az alábbi műveket idézte: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sommario di Pedagogia, Teoria generale dello spirito come atto puro,
L’esperienza pura e la realtà storica, La riforma della dialettica hegeliana</i>).</span></p>
<p class="MsoListParagraph" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: "Book Antiqua"; mso-fareast-font-family: "Book Antiqua";"><span style="mso-list: Ignore;">7.<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">7. Az elvárások</span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;"></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A különbség a két <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>között a megváltozott elvárásokból is fakad, amelyeket a
szerző művével szemben támasztott. Az ötvenes éveiben járó férfi többé nem
rendelkezett a húszéves reményeivel és illúzióival arról, hogy egy
filozófiakönyv milyen hatással lehet a dolgok állására. 1927-ben
antiracionalizmusa nagyobbrészt ama meggyőződés erejére támaszkodott, amelyet a
jól argumentáltnak és bizonyítottnak tekintett „igazság” kifejthet. Immár
tudja, hogy az „igazság” tudományos formája nem elég ahhoz, hogy ne egyszerűen
elfogadják és megvitassák, hanem megértsék. Már fiatalabb éveiben is tudatában
volt ennek, azonban akkoriban nem tehetett mást, mint hogy bízott a koncepció
erejében és a kommunikáció egyetemességének képességében: mi másért írt volna a
filozófiáról?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Tudjuk, hogy művei fogadtatása nagy csalódást
okozott a szerzőnek. Ám itt meg kell értenünk egymást, hogy ne essünk abba a
félreértésbe, amibe oly sokan, köztük a szerző is esett. Evola többet várt a jó
megítélésnél a könyvekről és szerzőjükről.<a href="#_ftn8" name="_ftnref8" style="mso-footnote-id: ftn8;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[8]</span></span></span></span></a>
Végül ezekben nem is volt hiány. Maga az a tény, hogy Ugo Spirito hírhedt
recenziója a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tanulmányok</i>ról, amely
először az idealizmus vezető tudományos folyóiratában, majd egy Le Monnier-könyvben
jelent meg, a Gentile által vezetett filozófiai tanulmányok mérvadó sorozatában,
alapvetően nem helyteleníti Evola filozófiai munkásságát. Más fontos szerzők –
mint például Calogero, a német Kroner, Tilgher és Pellizzi – érdemesnek
találták művét ahhoz, hogy a kor legnagyobb és legeredetibb gondolkozói között
említsék. Ez nem kis dolog. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">De Evola nem lehetett elégedett az ilyen
elismerésekkel, sem a „polgári” értékelésekkel. Nem afféle szerző volt, akit
frusztrált a neki szentelt csekély figyelem. Köszönhetően a névnek is, amit
tudományos munkájáért szerzett, képes volt független munkatársként írni nemzeti
jelentőségű folyóiratokba és magazinokba. Ám törekvései igencsak másfélék
voltak, elvárásai az 1920-as években valóban forradalmi, hogy ne mondjuk, újjászületési
rendűek voltak. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">1927-ben ezt írta az előszó végén: „Csupán az
számít, hogy követelésünk teljesüljön, hogy legyenek, akik megértik eme végső
lépés értelmét és szükségességét – és ha egyszer megértették, akkor
továbblépjenek, megvalósítva a filozófiát a felette állóban…” (VIII. o.) Az
érdekelte, hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teória </i>ideái utat
törjenek az akaratba és a szellembe, hogy az individuumok osztozzanak bennük és
felvállalják őket, hogy „aktusba” menjenek át. Azt várta, hogy az ilyen
individuális aktusok forradalmi folyamatot indítsanak meg a tudatban és a
történelemben. Azokban az években a dolgok állapotának megdöntése, a
meggyőzöttek forradalma olyan vállalkozásnak tűnt számára, amelynek
megvalósíthatóságát nem kellene <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a priori</i>
kizárni, a hatalmas nehézségek ellenére sem, amelyeket állandóan tapasztalt. Ellentmondás?
Nem mondanám. A nagylelkű ifjú spirituális emelkedettségének állapota mellett
az idők jelét is megtaláljuk ebben. A fasiszta időszak talán inkább megfelelt a
nagy reményeknek, mint amennyire ma hajlandóak vagyunk elismerni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">A csalódást, amelyet erre a korra visszamenve
Evola <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A cinóberösvény</i>ben igazol,
ezért nem érinti személyét és munkásságát mint értelmiségit. A válasz hiánya a
világ átalakítására tett felhívására okozza az elégedetlenség, a kiábrándulás
állapotát. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">Néhány évbe fog telni neki, hogy átváltson
„realisztikusabb”, óvatosabb módszerekre. Ám a második világháború vége után –
a nagy fasiszta tapasztalat, a fasizmus veresége és a kis új csalódás után,
amit az ifjú „jobboldali anarchisták” okoztak számára – ment csupán át az
alapvető szkepticizmusba a lehetséges változás tekintetében. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 84.7pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; line-height: 107%;">1948–49 Evolája, aki a negyedszázaddal
korábban írt művet átnézni készül, már nem rendelkezik az ifjúkor naiv és
isteni elvárásával, mindazonáltal megőrzi vállalkozása végső indokait,
amelyekhez továbbra is végsőkig elkötelezi magát. E paradox „optimizmus”, hogy
Gian Franco Lami kifejezését használjuk, sohasem szűnik. Hibái ellenére mindig
pozitívan értékeli fiatalkori művét, és azért módosítja, hogy az utókor számára
olyan érett formában adja át, amilyenre most már képesnek érzi magát. Ettől
azonban már nem vár többé semmit. Ő maga is lebeszéli a jó műveket létrehozni
képeseket a filozófiával való foglalkozásról. Még a korábbinál is kevesebb
elismerést vár a filozófiaprofesszoroktól. Tudja, hogy a lustaság és a konformizmus
nem kíméli a gondolkozókat.</span></p>
<div style="mso-element: footnote-list;"><br clear="all" />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[1]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teoria dell’Individuo Assoluto </i>című
könyvről van szó. Jelen tanulmány e mű második, átdolgozott kiadásának (Róma,
1998, Edizioni Mediterranee) függelékében található. A szövegben megadott
oldalszámok erre az olasz kiadásra vonatkoznak, hacsak a szerző nem jelöli
másként. (A fordító megjegyzése.) </span></p>
</div>
<div id="ftn2" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref2" name="_ftn2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[2]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> Valamennyi mű újra
megjelent különböző években az Edizioni Mediterranee-nál.</span></p>
</div>
<div id="ftn3" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref3" name="_ftn3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[3]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> Most Edizioni
Mediterranee, 1996.</span></p>
</div>
<div id="ftn4" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref4" name="_ftn4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[4]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> Mind az első, mind a
második kiadást újra megjelentette az Edizioni Mediterranee 1988-ban, illetve
1994-ben.</span></p>
</div>
<div id="ftn5" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref5" name="_ftn5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[5]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> 1995-ben jelent meg
újra az Edizioni Mediterranee-nál, Stefano Zecchi előszavával.</span></p>
</div>
<div id="ftn6" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref6" name="_ftn6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[6]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> Vito A. Bellezza: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">L’esistenzialismo positivo di Giovanni
Gentile,</i> in: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Giovanni Gentile. La
vita e il pensiero, </i>VI. kötet, Firenze, 1954, Sansoni.</span></p>
</div>
<div id="ftn7" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref7" name="_ftn7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[7]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> Azonban nagyon precíz
olvasások voltak, amennyiben mindegyiket úgy végezte, mint azt, amelyiknek
protokoll-formátumú jegyzetfüzetbe gyűjtött pontos és aprólékos összefoglalását
sok évvel ezelőtt tanulmányozhattam házi könyvtárában. A szóban forgó mű
szerintem a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sistema di logica come teoria
del conoscere </i>volt. </span></p>
</div>
<div id="ftn8" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><a href="#_ftnref8" name="_ftn8" style="mso-footnote-id: ftn8;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt; line-height: 107%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">[8]</span></span></span></span></span></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 9.0pt;"> Roberto Melchionda: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Il volto di Dioniso. Filosofia e arte in
Evola, </i>Róma, 1984, Basaia, 22–23 o. És ugyanez a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Testimonianze su Evola </i>második kiadásában. Szerkesztette G. de
Turris, Róma, 1985, Edizioni Mediterranee, 286–287. o.</span></p>
</div>
</div> <br /></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-87470126298909380282021-07-01T09:31:00.007+02:002021-07-01T09:35:20.694+02:00μ<p><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: georgia; white-space: pre-wrap;"><a href="https://index.hu/techtud/2021/07/01/jurecska-laura-interju-mikromuanyag-veszelyei-kornyezettudatossag/" style="font-size: 15px;" target="_blank">„Megisszuk, megesszük, belélegezzük, de a hatását nem tudjuk” – A mikroműanyagok tulajdonságairól és veszélyeiről beszélt az Indexnek Jurecska Laura, az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének tudományos munkatársa</a></span></p><p style="text-align: center;">*</p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: georgia; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: 15px;">– Endre, szereted a mikroműanyagokat? Finom a mikroműanyag?</span></span></p><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="4jt8e-0-0" style="background-color: white; color: #050505; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="4jt8e-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="4jt8e-0-0" style="font-family: georgia;"><span style="font-size: 15px;">– Nemfinom. A mikroműanyag nem valami nagy ínyencség, én el is kerülöm, ha meglátom a feliratot egy terméken, hogy „Mikroműanyagot tartalmaz”. (A szerkesztő megjegyzése: nincs egyetlen terméken sem ilyen felirat. 🤷)</span></span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="aa35s-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="aa35s-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="aa35s-0-0" style="font-family: georgia;">– Mit gondolsz, miért fogyasztják mégis az emberek? Te is, Endre, miért nem vigyázol jobban, ha egyszer nem szereted?</span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="671k1-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="671k1-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="671k1-0-0" style="font-family: georgia;">– Talán mert nem is tudják, hogy mennyire jól érzik tőle magukat, ha fogyasztják. Talán én is így vagyok ezzel. Vágyom, szeretem a mikroműanyagot, még ha nem is tudok róla.</span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="66t1l-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="66t1l-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="66t1l-0-0" style="font-family: georgia;">– És mi van, ha valamilyen pozitív hatása van az egészségre vagy ha arra nem, a gazdaságra, és ezért fogyasztják?</span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="e3i8h-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="e3i8h-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="e3i8h-0-0" style="font-family: georgia;">– Na igen, jogos. Biztos, hogy a mindenmentes élelmiszeripart nagyban segíti a mikroműanyagok szervezetbe kerülése. Gondolj csak bele, aki sok mikroműanyagot fogyaszt, esetleg leszokhat a gluténról, mert érzékeny lesz rá. Aztán leszokhat a laktózról is, mert arra is érzékeny lesz, aztán a szójalecitinről és így tovább. Végül mindenre érzékeny lesz, mert a szervezete tönkremegy. Gondolhatod, mennyivel egészségesebb lesz ezután liszt-, laktóz-, szója- és egyébmentes termékeket fogyasztania, és az ezeket pótló anyagoktól további érzékenységeket beszereznie. De éppen ennek köszönhető az, hogy gombamódra szaporodnak a mentességigényt kielégítő termékek, pékségek stb. Az egész ipar, és vele együtt a fogyasztás sokkal érzékenyebb lesz. Az érzékenység fellendül, az pedig nagyszerű dolog.</span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="ak15i-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="ak15i-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="ak15i-0-0" style="font-family: georgia;">– Úgy gondolod tehát, hogy a mikroműanyagok nagyban hozzájárulnak a tudomány és az emberiség feLYlődéséhez?</span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="8rg3l-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="8rg3l-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="8rg3l-0-0" style="font-family: georgia;">– De úgy ám. 🙂</span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="cjhfp-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="cjhfp-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="cjhfp-0-0" style="font-family: georgia;">– Köszönöm az interjút. Már csak egy koffeinmentes kávét kérek cukormentes cukorral.</span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="ffskn-0-0" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; margin-bottom: 8px; white-space: pre-wrap;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="ffskn-0-0" style="direction: ltr; position: relative; text-align: justify;"><span data-offset-key="ffskn-0-0" style="font-family: georgia;">– Biztos nem alkoholmentes sört üvegmentes üvegből? Most fejlesztették ki egy újféle, környezetbarát műanyagból, kifejezetten érzékenyít. Elvégre nem csak műanyagmentes július van. </span></div></div><div class="bi6gxh9e" data-block="true" data-editor="8il9b" data-offset-key="5018g-0-0" style="background-color: white; margin-bottom: 8px;"><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="5018g-0-0" style="color: #050505; direction: ltr; font-size: 15px; position: relative; text-align: justify; white-space: pre-wrap;"><span data-offset-key="5018g-0-0" style="font-family: georgia;">– Köszönöm, kipróbálom. Milyen jó, hogy még vannak ünnepeink! 🎉</span></div><div class="_1mf _1mj" data-offset-key="5018g-0-0" style="color: #050505; direction: ltr; font-size: 15px; position: relative; white-space: pre-wrap;"><br /></div></div>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-15199136688655695042021-06-14T11:10:00.001+02:002021-06-14T11:13:23.877+02:00🛐<p style="text-align: justify;"><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><span data-offset-key="e50hb-0-0" style="font-family: inherit;">Endrehegyi</span></span><span data-offset-key="e50hb-1-0" face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><span data-text="true" style="font-family: inherit;"> Ferenc térdelő korszaka ekkor kezdődött. Minden képére legalább egy, de többnyire több térdelő figurát festett, térdeplő alakokat ábrázoló fényképekből készített kollázsokat – főleg sportrendezvényekről készült fotókból vágta össze ilyetén alkotásait. Amikor meg akarták interjúvolni, verbális kommunikáció helyett letérdelt a kamerák előtt, amikor stúdióba hívták beszélgetésre, a pódiumon a közönség elé térdelt és a műsorban neki járó idő végéig fel sem állt, néma maradt. Kritikusai megjegyezték, hogy kicsit túltolja, inflálja ezzel ezt az "erős gesztust", de Endrehegyit ez nem hatotta meg, sőt innentől minden nyilvános és zárt körű rendezvényen, kiállításai megnyitóin, rajongóival való találkozásain, könyvbemutatókon és beszélgetéseken, esküvőkön és partikon sem mulasztotta el, hogy letérdeljen, hamarosan pedig képeit is már csak egy térdeplő emberalakkal szignózta. Ez lett védjegye, ez lett ő, maga az Üzenet. Azt voltaképpen senki nem tudta, ő maga sem magyarázta el, hogy mit üzen a térdeléssel és a térdelő alakokkal. A sokezer műkritikusi cikk és blogbejegyzés, amely recepcióját övezte, évek óta másról sem szólt, mint ennek találgatásáról, ennek hosszú, inventív és "inspirációban gazdag" elemzéseiről, interpretációs kísérleteiről. A megfejthetetlen térdelés hamarosan magává az Enigmává változott, hívei több helyen labirintust építettek, melynek bejárata fölé egy térdelő emberke emotikonja került – hasonlóan a plázákból ismert menekülőútvonal zöld jelzéséhez. Amikor azt kérdezték tőle, hogy valamiféle dadaizmusról vagy posztmodern gesztusról, esetleg társadalmi mondanivalóról van-e szó, válaszadás helyett is letérdelt. </span></span></p><span data-offset-key="e50hb-1-0" face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">Végül az egész őrületnek ő maga vetett véget. 2028. október 13-án megjelentetett egy cikket a The Contemporary Art című művészeti folyóiratban, amiben kifejtette, hogy az egész térdelés már rémesen unalmas, és ezzel le is zárult térdeplős korszaka. </span></div><span data-text="true"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ezzel kezdődött Endrehegyi Ferenc szivárványszínű kacsákat ábrázoló korszaka, amely azóta is tart, és már számos monográfia született, amely a szivárványszínű kacsák feltűnését boncolgatja a jelentős művész vásznain, fotókollázsain és installációiban.
<div style="text-align: center;"><i style="color: #4c4c4c; font-family: Georgia, serif; font-size: 13px; text-align: right; white-space: normal;">Ferenchegyi Endre írása</i></div></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKf1_Re4QQT5Eu8GCigXIIAnz4frCWfWe-yf5KxFZwMf8hbwmYeLIg5u9oOiQpTNpTPhbYzxb3daKF9FmjhORHph7DguMImRrFFCiniFj5eCPQdz4r73tIOlMr4vy46DT40li8beUcRo1G/s960/t%25C3%25A9rgy.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="608" data-original-width="960" height="254" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKf1_Re4QQT5Eu8GCigXIIAnz4frCWfWe-yf5KxFZwMf8hbwmYeLIg5u9oOiQpTNpTPhbYzxb3daKF9FmjhORHph7DguMImRrFFCiniFj5eCPQdz4r73tIOlMr4vy46DT40li8beUcRo1G/w400-h254/t%25C3%25A9rgy.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div></span></span></span>Loxonhttp://www.blogger.com/profile/05610342666218724646noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-50020458425499063072021-05-20T17:04:00.002+02:002021-05-20T17:04:42.830+02:00Frithjof Schuon – A szúfi paradicsom<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Egy </span><i>hadísz </i><span>szerint „a Paradicsom
legtöbb lakója együgyű”. Nem csekély értelemmel bírók, hanem üdvösen
egyszerűek. E tökéletesen lényegre törő jelentés nem akadályozta meg, hogy
néhány magyarázó kijelentse: ostobákra vonatkozik, akik „megelégszenek a Kerttel
ahelyett, hogy csupán a Kertészre gondolnának”, más szavakkal, akik
megtorpannak a teremtettnél és szem elől veszítik a Teremtőt.</span><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn1" name="_ftnref1" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[1]</span></span></span></a><span> Eme
értelmezés mesterkélt természete kitűnik a szimbolizmus formájából; valójában a
kert és a kertész alakja nagyon rosszul megválasztott, mivel a kertész van a
kertért, nem pedig fordítva. A kertésznek hivatásos feladatán kívül nincs más
értelme, míg Isten épp ellenkezőleg, a Paradicsom </span><i>raison d’être</i><span>-je. Más hasonlatot kellett volna használni a cél
érdekében, például hogy abszurd jobban tisztelni a palotát a királynál, vagy
imádni a nászi öltözéket, miközben a menyasszonyról megfeledkeznek.</span></div>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ám az ilyen kifejezések, noha megfelelőek az elkülönülés aspektusát
tekintve – bizonyos embereknek csak ez jár a fejében –, nem kevésbé helytelenek
a mennyei valóság teljes természetével kapcsolatban. Pontosan szólva a
Paradicsom mindenekelőtt a bennünket Istennel egyesítő dimenzió; a menyasszony
esküvői ruhája helyett éppen az ő teste, így amit kifelé megtestesít, a
szeretett Személy misztériuma. E tekintetben a Paradicsom Isten tükörképe, nem
pedig az őt elfedő fátyol; „a Külső” <i style="mso-bidi-font-style: normal;">(az-Záhir)</i>,
ami meghosszabbítja vagy megtöri „a Bensőt” <i style="mso-bidi-font-style: normal;">(al-Bátin)</i>,
valahogy úgy, ahogy a szivárvány is meghosszabbítja és megtöri a tiszta és
színtelen fényt. Amennyiben nem lenne meg a Teremtettben a Teremtetlen
megtestesítésének e rejtélyes rendeltetése, akkor nem lenne magyarázat a
Próféta egyik Társának mondására: „sohasem láttam semmit Isten látása nélkül”. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Az ember küldetése éppen az, hogy „a Külső” látomását „a Bensőéhez”
kapcsolja; egyszerre legyen Isten mint Princípium és Isten mint Megtestesülés
vagy Teofánia tanúja, mivel „minden <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Átma</i>”.
Az embernek ezért isten adta joga van e két perspektívához; ezek alkotják
elégséges okát, így arra szolgálnak, hogy meghatározzák. Más szavakkal az ember
lényege szerint pontifex, kapocs Föld és Ég, Külső és Immanens között.<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn2" name="_ftnref2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> Az
Üdvözítő Látomás fogalma arra utal, hogy a Paradicsom örömei vagy az Üdvösség
módjai nem helyezhetők az Isteni Jelenléten kívülre. Ebben az esetben ezért az
élvezet Istennel szembeni előnyben részesítésének eszméje értelmetlen, csupán
egy földi lehetőség rosszul értelmezett áthelyezése az égi világba. Legfeljebb
erőtlen körülmény lehet eme eszme számára a paradicsomi fokok létezése,
beleértve az egyre közvetlenebb és bensőségesebb részesedést az Isteni
Valóságban; ekkor elmondható, hogy az „Esszencia Paradicsomának” nézőpontjából,
mely nem más, mint a legfőbb Egység, a többi Paradicsom az elválasztás, avagy
kozmikus illúzió számos módját vonja maga után; ám az igazság biztosan nem
nyílik meg a voluntarista vagy morális fogalmak kifejezése számára. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A „Paradicsomot benépesítő bolondok” megkérdőjelezhető képe, akik
bolondságuk miatt megelégszenek a „Kerttel”, miközben figyelmen kívül hagyják a
„Kertészt”, elsősorban a következő ellenvetést vonja maga után: Istenről
megfeledkezni bűn, valamennyi bűnök legnagyobbika. Nos, a Paradicsomban nem
lehet vétkezni, az Üdvözítő Látomást teljességében élvezik, kizárt tehát egy
„ostoba” minősítést érdemlő viselkedés vagy állapot. A „buta választás” képének
– és vele analóg elképzelések – következetlensége megmutatja, hogy bizonyos
keleti körökben a spirituális és dialektikus célok mily kevéssé érintettek a
képzetek következetességében. Amíg a morális vagy misztikus üzenet világos, a
logikával nem törődnek. A Paradicsom elsietett vagy leegyszerűsített
helytelenítése nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy aláhúzzák a Teremtő
páratlan kiválóságát, ám ennek azonnali ellenvetése, hogy Isten megköveteli a
dicsőítést, mely a mi érdekünk, ám a hízelgést nem, mely senkinek sem válik
javára és sérti Istent. A dicsőítés célja valójában nem az, hogy elégedetté
tegye a zsarnokot, hanem épp ellenkezőleg, birtokolja az erényt, hogy
valamennyi áldás Forrásának tudatát aktualizáljuk magunkban, így testesítve meg
emberi rendeltetésünket, mely sem több, sem kevesebb, mint a kozmikus minőségek
Istenhez kapcsolása, látni őket Istenben, és látni bennük Istent.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXGW2HoZhpvAMyPPWiWumY7HFfsgHF5g4d4kg6z4naXTl6X4ewSwY0wOvDCexT8iRgjjjWdibhhJFilFUx5lORfbIUogkeK42A0DIOff5P9ztGmxEUZkIVyN0SvNXUBEHL07YKxBAQvww/s1296/Schuon1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1296" data-original-width="864" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXGW2HoZhpvAMyPPWiWumY7HFfsgHF5g4d4kg6z4naXTl6X4ewSwY0wOvDCexT8iRgjjjWdibhhJFilFUx5lORfbIUogkeK42A0DIOff5P9ztGmxEUZkIVyN0SvNXUBEHL07YKxBAQvww/s320/Schuon1.jpg" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A kijelentés, hogy a Paradicsom elhanyagolható tartam, vagy közhely vagy
spirituális elbizakodottság; közhely, ha abban az értelemben vesszük, hogy
egyedül az Abszolútum abszolút valóságos, spirituális elbizakodottság, ha úgy
értjük, hogy az emberi individuumnak le kell néznie a természetének megfelelő
kegyet. Az ilyen vélemény morálisan aránytalan, ezért emberileg abszurd lenne
például az állítás, hogy a Próféta, mivel nem Isten, méltatlan a figyelembe
vételre. Elfelejtenék, hogy a Paradicsom – a Prófétához hasonlóan – teofánia, s
e tekintetben nem lehet úgy kezelni, ahogy általában a teremtetteket kezelik, a
nem-isteniségnek vagy elkülönültségnek megfelelően. <a name="_GoBack"></a><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">E téma felvetésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ilyen
megfogalmazások célja nagyon is a Szentírás korrekciója, természetesen nem szó
szerint értve, hanem a visszhangé, amit előhív a tökéletlen lelkekben, s e
korrekciót a szellemi tanítványok részére teszi, akiknek e megfogalmazásokat
címzik, és akik éppen a hétköznapi emberi szint felülmúlására törekednek. Mindent
számításba véve, sok benne foglalt jelentés és meggyengített körülmény létezik
az elképzelésekre és fogalmakra különösen érzéketlen idealizmus mentségére
anélkül, hogy lehetségessé tenne, még inkább, hogy teljességében érvényesítsen
egy olyan folyamatot, mely egyik tökéletlenség egy másikkal való
helyreállítását foglalja magában.<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[3]</span></span></span></span></a></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;">* * *</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ezzel összefüggésben szeretnénk megemlíteni a következő <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hadísz</i>t: „az evilág tiltott (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">haram</i>) a túlvilág (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">al-akhira</i>) népe számára; a túlvilág tiltott az evilág (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">al-ad-dunya</i>) népe számára; az evilág és
a túlvilág egyként tiltott Isten (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alláh</i>)
népe számára”. E tanítás jelzi, hogy a Paradicsomra vágyó embereknek nem szabad
bízni e világ dolgaiban, az e világ dolgaiban bízó emberek előtt bezárul a
Paradicsom és az Istenben bízó embereknek nem kell törődnie sem az evilággal,
sem a túlvilággal. Ezen felül különbség látható itt a hétköznapi, jámbor hívők,
akik az ígért jutalom reményében az Isteni Törvénynek való engedelmességre
korlátozzák magukat és a beavatottak vagy szentek között, akik természetük
alapján, szeretet vagy értelem révén Isten felé törekednek. Ám e különbségtétel
nem igazolja a Paradicsom egész Szubsztanciáját átjáró Üdvözítő Látomásban
történő részesedés megtagadását a megváltottak legegyügyűbbikéitől. A „túlvilág
népéről” beszélve az idézett <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hadísz </i>azt
mondja, az evilág, nem pedig Isten tiltott számukra; <i style="mso-bidi-font-style: normal;">quod absit</i>. Kétségtelen, hogy a Mennyben az Üdvözítő Látomás vagy
Egység különböző fokozatai léteznek – „Atyám házában sok hely van” –, ám az
egyedül Istent figyelembe vevő áldott lelkekre, vagy másokra, akik nem
tekintenek rá, nincs külön kategória.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ami „Isten népét” illeti,<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn4" name="_ftnref4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> figyelmünket
nem kerülheti el, hogy a Paradicsom ideája osztozik a transzcendenciával
kapcsolatos kilátásukban, melyről a buddhizmus néhány különösen világos
példával szolgál, megadva a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nirvána</i>
kezdeti elképzelését, „a mennyei otthon” – a „Tiszta Föld” – eszméjét, a
nirvánai vagy isteni sugárzás bizonyos módjára hivatkozva azután, nem pedig
valami „teremtésre”, mely „Istentől különböző”. A paradicsomi vidék a
„mozdulatlan” Középpont kiáradásaként jelenik meg, az Üdvözítő Látomás vagy
Legfelsőbb Egység emberi aurájaként. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFai85x1ZEyrdaoCsKjaoTI-k1eFHcDf5e_GtFN5KwI91oUJIVeqilZk8QFOrxQRHzKEzFLMKKCNqlVPeUyk-cPgxVfiqYrhhCppaRHGf0kejSVV3A5nOgcJdtvk_i6dj8dr_JdUGRheM/s770/Schuon3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="680" data-original-width="770" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFai85x1ZEyrdaoCsKjaoTI-k1eFHcDf5e_GtFN5KwI91oUJIVeqilZk8QFOrxQRHzKEzFLMKKCNqlVPeUyk-cPgxVfiqYrhhCppaRHGf0kejSVV3A5nOgcJdtvk_i6dj8dr_JdUGRheM/s320/Schuon3.jpg" width="320" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Az idézett <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hadísz </i>célja először
is hogy kifejezzen bizonyos lényegi különbségeket, melyek a dolgok
természetében állnak, ám nem határozzák meg és határolják körül ezeket kimerítően;
másodszor hogy emelje a hit színvonalát, azt tanácsolva az embereknek, hogy
egyedül Istenre helyezzék a hangsúlyt,<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn5" name="_ftnref5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> így
egységesítve a hitet azok számára, akiket kvintesszenciájához és a benne rejlő
teljes „őszinteség” (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">ikhlasz, sidq</i>)
állapotához szólítanak, s végül hogy emlékeztessenek, miszerint minden – földi
vagy égi – jó csupán „Isten által” és „Istenben” létezik.<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn6" name="_ftnref6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nemo bonus nisi solus Deus</i>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A Paradicsom prototípusa <i style="mso-bidi-font-style: normal;">in divinis</i>
– avagy a mennyei lakhelyek gyűjteménye – az Isteni Minőségek síkja, melyek
közül néhány magához a „Lényeghez” tartozik. Mielőtt teofánia lenne, a „Kert” hiposztázis.<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn7" name="_ftnref7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[7]</span></span></span></span></a></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;">* * *</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Az ember: isteni látomás és emberi környezet. A Reálisnak belső és külső
látomása van: belsőleg – „Isten országa bennetek van” – az értelem elvben
érzékeli vagy észleli az Isteni Ént, mely az egy és oszthatatlan Esszencia, míg
ugyanakkor különböző aspektusokból és fokon mutatja be az embert. Külsőleg az
értelem a kozmikus Relativitás álláspontjából vagy a kibontakozott és szerteágazó
Lehetőség szerint érzékeli a Reálist. Önmagát relativizálva vagy külsővé téve a
Reális legyezőként vagy pávatollként bomlik ki. Az individualista és
szentimentális voluntarizmus nézőpontjából e megnyilvánulás – mely a
szenvedélyes ember számára csábító – kegyesen becsmérelt; az intellektuális
tisztánlátás és kontempláció számára a világ teofániaként jelenik meg, mennyei
és paradicsomi centrumában egyedülálló kiválóság, mely azután nem foglal
magában semmiféle megfosztó vagy bomlasztó alakiságot. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A mahájána tanításában a Pratjéka-buddha hátat fordít a szamszárának és a
nirvána felé irányul, míg a Bódhiszattva épp ellenkezőleg, a nirvánát is a
szamszárában érzékeli – mely nem lehet más szubsztancia –, így megszűnteti a
külső és belső ellentétét. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mutatis
mutandis </i>ez a Próféta nézőpontja is, aki, Ibn Arabi szerint,<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn8" name="_ftnref8" style="mso-footnote-id: ftn8;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[8]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> Istent
az asszonyban érzékelte, akit „Allah tett kedvessé számomra (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">hubbibat ilajja</i>)”, a feminin teofánia
épp eme áttetszősége miatt.<a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftn9" name="_ftnref9" style="mso-footnote-id: ftn9;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="HU" style="line-height: 115%;">[9]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> Ugyanebben
az eszmerendszerben idézhető a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">qudsi hadísz
</i>is: „rejtett kincs voltam, arra vágytam, hogy ismert legyek, így
megteremtettem a világot”. A világ – s még inkább a Paradicsom, a világ ragyogó
kvintesszenciája – a Lényeg tudásának jele; Isten elkülönült módon
bontakoztatja ki lehetőségeit, s embert teremt, hogy e kibontakozás tanúja
legyen. Más szavakkal kivetíti Önmagát a relativitásba, hogy Önmagát relatív
módon érzékelje. Továbbá e kibomlás – a lehetetlenné válás terhe mellett – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">in divinis </i>előre elképzelt, innen az
Esszencia és a Minőségek megkülönböztetése, melyek közül utóbbi vonatkozik a
Relativitásra vagy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">májá</i>ra. A
hétköznapi monoteista teológiák aligha képesek megfelelő jelentőséget
tulajdonítani ennek, mivel csupán a „teremtett” és „Teremtetlen” teljesen
elégtelen alternatíváival foglalkoznak. E teológiák számára csupán Isten és a
világ, a Teremtő és a teremtett létezik, míg a valóságban mindenekelőtt az
Abszolút és a relatív van, azután magán a Relativitáson belül a Teremtetlen
Teremtő – nem a Teremtetlen önmagában – és minden teremtés. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Szigorúan szólva – ahogy erre már utaltunk – a kérdéses alternatíva
átvihető Isteni szintre, a „teremtett” és a „Teremtetlen” megkülönböztetése
kifejezhető a „személyes Isten” és a „személytelen Istenség” közötti
különbségtétellel, így a „Létező” és a „Létezőn túli” elkülönítésével. A Létező
valójában tartalmazza az Isteni Minőségek és a létezésen alapuló Prototípusok
változatosságát. E szempontból a Létezőn túli lenne a „Kertész”, ám Ő a „Kert”
is, Végtelenségén, a Létező s így a Létezés Forrásán keresztül.</span> <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(In: Frithjof Schuon: <i>Islam and the Perennial Philosophy</i></span><span style="font-size: small; text-align: justify;">, </span><span style="font-size: x-small; text-align: justify;">World of Islam, h. n., 1976, 181-187. old.)</span></div>
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span> </span><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;">Az arab <i style="mso-bidi-font-style: normal;">b-l-h </i>gyöknek
kettős jelentése van: „jámbor” és „ostoba”, ám a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hadísz</i>ban használt forma nem a második, hanem az első értelemmel
bír.<o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn2" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref2" name="_ftn2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> A keresztény teológia
részletezi, hogy az áldottak a Paradicsomban szeretik az „Istenben” áldottakat
és örvendeznek üdvözültségükben; „Istennel” a teremtményeket – de nem
valamennyi lehetséges teremtményt – mindenben megismerik, ami saját
állapotukhoz kapcsolódik. Az iszlám is hasonlóképpen tanítja, miszerint az
áldottak dicsőségének megismerése az üdvözültség része, ám ennek lényege Isten
kontemplálása. <o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn3" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref3" name="_ftn3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="mso-ansi-language: HU;"> <span lang="HU">Különösen fontos
fejben tartani az arab-muszlim eszmeiség bizonyos inspiratív jellemzőjét, mely
impulzívvá, rövidítésre hajlamossá, türelmetlenné az alternatívák iránt és az
ellentétek kedvelőjévé teszi – olyan gondolkozásmód, mely némiképp „henoteista”
a valós bizonyos oldalának hiperbolikus vagy nyers hangsúlyozásában, ugyanakkor
tökéletesen nyugvó és elfogulatlan komolyságra képes, mely ráadásul természetes
is, amikor a gondolat az igazságot testesíti meg. <o:p></o:p></span></span></span></p>
</div>
<div id="ftn4" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref4" name="_ftn4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Olyan emberek, akiknek
legfőbb spirituális motivációja Isten valósága, nem pedig a jutalom reménye
vagy a büntetéstől való félelem. <o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn5" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref5" name="_ftn5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="mso-ansi-language: HU;"> <span lang="HU">A hétköznapi vallás
egyértelműen a bukott embert célozza, és tekintetbe veszi gyengeségeit. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hadísz</i>unk úgy kezdődik, hogy határozott
különbséget tesz a világi és a szellemi között, majd a szellemin belül
elkülöníti az exoterikust és az ezoterikust. <o:p></o:p></span></span></span></p>
</div>
<div id="ftn6" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref6" name="_ftn6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Ám a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hadísz</i> egyáltalán nem támasztja alá az ilyen kifejezéseket, mint
„jobb Istenre gondolni a pokolban, mint megfeledkezni róla a Paradicsomban”.
Hiábavaló úgy gondolni erre, mint egyfajta <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Yin-Yang</i>ra,
és elfogadható szimbolizmust hordozóra; teljesen értelmetlen, s a gyakorlatban
kétélű kard ez. <o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn7" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref7" name="_ftn7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[7]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> „Allah Öröme” (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ridván</i>) valamiképp Isten és a Paradicsom
között helyezkedik el, vagyis egyfajta egyesítő kötelék közöttük. A Korán azt
tanítja, hogy egyfelől létezik a csermelyek, tiszta társak és „Isten Örömének”
Paradicsoma (III. szúra – Imrán nemzetsége, 15), másfelől ez az Öröm a
„legnagyobb” ajándék (IX. szúra – A bűnbánat, 72). <o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn8" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref7" name="_ftn7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[8]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Ibn Arabi: </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="HU" style="color: black; font-weight: normal;">Fusū</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="HU" style="color: black; font-weight: normal;">ṣ</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="HU" style="color: black; font-weight: normal;"> al-</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="HU" style="color: black; font-weight: normal;">Ḥ</span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="HU" style="color: black; font-weight: normal;">ikam</span></i><span lang="HU" style="color: black; font-weight: normal;">, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kalimah mu</i></span><i><span lang="HU" style="background: white; color: #202122; font-weight: normal;">ḥ</span></i><i><span lang="HU" style="background: white; color: #202122; font-weight: normal;">ammadiyyah </span></i><span lang="HU" style="background: white; color: #202122; font-weight: normal;">fejezet.</span><span lang="HU" style="color: black; font-weight: normal;"><o:p></o:p></span></span></p></div>
<div id="ftn9" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Baalmont/Documents/Angol/Schuon/A%20sz%C3%BAfi%20paradicsom.docx#_ftnref9" name="_ftn9" style="mso-footnote-id: ftn9;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="line-height: 115%;">[9]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> Mivel az emberi lény
meghatározásánál fogva Isten manifesztációja, mind a két nem teljességében és
jellegzetes alakban testesíti meg Istent; a férfi inkább az Abszolútot, a nő
inkább a Végtelent.</span></span><span lang="HU" style="mso-ansi-language: HU;"> <o:p></o:p></span></p>
</div>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-49779270508251425442021-04-13T20:56:00.000+02:002021-04-13T20:56:28.769+02:00Savitri Devi – A történelem ciklikus szemlélete<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A fejlődés – vég nélküli
javulás – eszméje egyáltalán nem modern. Valószínűleg olyan régi, mint az ember
legősibb sikeres kísérlete arra, hogy tökéletesítse anyagi környezetét és
technikai képességei segítségével növelje támadó és védekező tehetségét. A technikai
képesség, legalábbis sok évszázadon át, túlságosan értékes volt ahhoz, hogy
alábecsüljék. Sőt, mikor kivételes fokon nyilvánult meg, többször is csaknem
isteninek tekintették. Például mindig is csodálatos történeteket szőttek azon
emberek köré, akikről úgy tartották, hogy valamilyen módon képesek voltak testi
mivoltukban a föld fölé emelkedni, legyen szó akár Etanáról, Kis uralkodójáról,
aki “sas szárnyait magához véve” emelkedett az égbe, vagy a híres Ikaroszról,
modern pilótáink szerencsétlen előfutáráról, esetleg Manco Cápac fivéréről,
Ancaról, akiről azt tartották, hogy “természetes” szárnyakkal bírt, amikkel
alig boldogult jobban, mint Ikarosz a mesterségesekkel.</span><a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftn1" name="_ftnref1" style="font-family: inherit;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span class="MsoFootnoteReference">[1]</span></span></a><span style="font-family: inherit;"> </span></div>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ám eltekintve néhány
egyén efféle hihetetlen jellemvonásától, a régiek összességükben is sok anyagi
teljesítményben kitüntették magukat. Büszkélkedhettek Sumérföld
öntözőrendszerével, az egyiptomi és évszázadokkal később a közép-amerikai
piramisok építése során feltárult lenyűgöző tudással a csillagászat terén,
Knósszosz palotájának fürdőszobáival és csatornáival, az íj és a nyílvessző
után a harci szekér feltalálásával, a napóra után a homokóráéval – mindez éppen
elég ahhoz, hogy megszédítse, önhitté és elbizakodottá tegye őket a maguk
civilizációjának sorsát illetően.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Mégis, noha gyakorlati
téren teljesen felismerték saját munkájuk értékét, és biztosan igen gyorsan
megfogalmazódott bennük a vég nélküli <i style="mso-bidi-font-style: normal;">technikai
</i>fejlődés lehetősége, s talán bizonyossága is, sohasem hittek egy egyetemes,
minden vonalon jelentkező fejlődésben, ahogy a legtöbb kortársunk teszi.
Hűségesen ragaszkodtak a ciklikus kibontakozás hagyományos eszméjéhez, ráadásul
volt annyi eszük, hogy bevallják, mindenekelőtt egy hosszú, lefelé irányuló
folyamat kezdetén éltek (minden teljesítményük ellenére), mely az ő saját
meghatározott “ciklusukat” alkotta – ami a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">miénk
</i>is. Legyenek akár hindúk, görögök, egyiptomiak, vagy japánok, kínaiak,
sumérok, vagy ősi amerikaiak – esetleg rómaiak, az antikvitás “legmodernebb”
népe közé tartozók –, az “Aranykort”, az “Igazság Korát”<a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftn2" name="_ftnref2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference">[2]</span><!--[endif]--></span></span></a>,
Kronosz, Ré vagy bármely más földi isten uralmát – a történelem lassú, lefelé
irányuló kibomlásának dicsőséges Kezdetét, bármilyen nevet is adtak neki – mind
messze maguk mögé, a múltba helyezték. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Abban hittek, hogy egy
hasonló Kor visszatérése, melyet saját szent szövegeik és szóbeli hagyományaik
megjósoltak, nem az ember tudatos erőfeszítésén, hanem a látható és
kézzelfogható megtestesülés természetében rejlő, mindent átható kozmikus
vastörvényeken múlik. Hitték, hogy az ember tudatos erőfeszítése csupán eme
törvények működés közbeni kifejeződése, mely a világot akarva-akaratlanul oda
vezeti, ahol végzete várja; egyszóval, hogy az ember történelme, ahogy minden
élő történelme, csak a kozmikus történelem egyetlen részlete, kezdet és vég
nélkül. A belső Szükségszerűség periodikus eredménye, mely minden időbeli
jelenségre kötelező érvényű.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">S éppen úgy, ahogy a
régiek el tudták fogadni a világ kibontakozásának eme látomását, miközben mégis
minden elérhető technikai fejlődésből a legteljesebb hasznot húzták, épp így
tudják – és teszik – mind a mai napig olyan emberek ezrei, akik ősöreg,
ugyanilyen hagyományos nézőpont köré rendeződő kultúrák közepette nőttek fel, s
a gőgös ipari kultúrákon belül is akad néhány kósza egyed, aki képes így
használni a fejét. Ők az emberiség történelmére hasonló perspektívából
tekintenek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Miközben látszólag
„modern” férfiakként és nőkként élnek – ventilátorokat, vasalókat, telefonokat,
vonatokat s repülőgépeket használván, amennyiben megengedhetik maguknak –
szívük mélyén mélységes megvetést táplálnak korunk felfuvalkodott reménységei
és gyermeteg önhittsége, s „az emberiség megmentésének” különböző receptjei
iránt, melyeket buzgó filozófusok és politikusok dobnak a köztudatba. Ők
tudják, hogy semmi sem képes „megmenteni az emberiséget”, mert az immár elérte
a jelenlegi ciklus végét. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A hullám, mely oly sok
évezreden át hordozta, elért sebessége minden lendületével együtt megtörni s
ismét beleolvadni készül a megkülönböztetés nélküli lét változatlan Óceánjának
mélységébe. Egy napon majd ismét hirtelen méltósággal fog felemelkedni, mert
ilyen a hullámok természete. Ám addig is <i style="mso-bidi-font-style: normal;">semmit
sem lehet tenni a megállítására</i>. A szerencsétlenek – a bolondok – azok az
emberek, akik valamilyen, csak általuk tudott okból – valószínűleg a folyamatbeli
veszteségek eltúlzott megítélése miatt – szeretnék mégis megállítani. A
kiváltságosok – a bölcsek – pedig azon kevesek, akik teljesen tisztában vannak
a jelenkori emberiség és a sokat dicsért „fejlődés” növekvő értéktelenségével,
s tudják, mily kevés fog elveszni az eljövendő összeomlásban, továbbá örömteli
várakozással néznek az új kezdet, az új „Aranykor”, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">következő</i>, hosszan lefelé ívelő hullám napfényes tarajának
szükségszerű állapotára az Élet Óceánjának végtelen felszínén. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A kivételezettek számára
– akik közé magunkat is számítjuk – a „jelenlegi események” egész
egymásutánisága teljesen más szempontból jelenik meg, mint a „fejlődés”
elkeseredett híveié vagy azon embereké, akik ugyan elfogadják a történelem
ciklikus szemléletét, s ezért a közelgő összeomlás elkerülhetetlennek tartják,
de sajnálják, hogy látják azt a civilizációt a vesztébe rohanni, melyben élnek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Számunkra a fennen zengő
izmusok, melyek iránt kortársaink elkötelezettségünket kérik, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">most</i>, 1948-ban, mind egyként hiábavalók:
elárulják, legyőzik, s végül elutasítják őket az emberek általánosságban, ha
bármi igazán nemest is magukban foglalnak. Ha viszont elég vulgárisak,
nagyratörők és lélekölők ahhoz, hogy megfeleljenek a gépiesen kondicionált
rabszolgák egyre növekvő számának, akik magukat szabad embereknek tartván
bolygónkon csúsznak-másznak, akkor egy ideig élvezni fogják őket.
Végeredményben azonban mindegyik eredménytelennek bizonyul. A hagyományos
vallások, melyek gyorsuló ütemben mentek ki a divatból, ahogy a jelen izmusai egyre
népszerűbbé váltak, nem kevésbé hiábavalók, hacsak nem még inkább azok, mint a
szervezett babona keretei, megfosztva az Isteni minden valódi érzetétől, vagy
ha a kifinomultabb emberek körében nem a társadalmi élet vagy (egy igencsak
kezdetleges) erkölcsi rendszer pusztán konvencionális oldala, olyan elavult
rítusokkal és jelképekkel fűszerezve, melyek eredeti jelentésének felkutatása
aligha érdekel immár bárkit is. Eszközök ezek a hatalmat birtokló agyafúrt
emberek kezében, hogy az együgyűeket állandó engedelmességre szorítsák,
kényelmes elnevezések, melyek köré könnyedén összetartó nemzeti törekvéseket
vagy politikai hajlamokat gyűjtenek, vagy csupán a puhányok és különcök végső
mentsvára.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyakorlatilag mindegyik ilyen
– néhány évszázadnyi idő alatt elkorcsosították őket. Éppen olyan halottak,
mint az előttük virágzó régi kultuszok, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak
már rég nem árasztják magukból a halál bűzét, míg az úgynevezett „élő” vallások
abban az állapotban vannak, mikor a halál elválaszthatatlan az oszladozástól.
Egyiküktől sem – a kereszténységtől, az iszlámtól, még a buddhizmustól sem –
lehet elvárni most, hogy bármit is „megmentsenek” abból a világból, mit egykor
részben meghódítottak. Egyiknek sincs semmiféle normális helye a „modern” világban,
mely alapjaiban megfosztott az örökkévaló bármiféle tudatától.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A „modern” életben nincsenek
olyan tettek, melyek ne lennének hiábavalók, kivéve talán a testi éhség
kielégítésére szolgálókat, mint a rizs és gabonatermesztés, gesztenyegyűjtés az
erdőkben vagy burgonyaszedés a kertekben. S az egyetlen értelmes mód, ha
hagyjuk, hogy a dolgok a maguk útját járják, s várjuk a közelgő Pusztítót, aki
arra rendeltetett, hogy megtisztítsa a terepet az Igazság Új Korának
felépítéséhez. Ő az, akit a hindúk Kalkinak neveznek, s Visnu tizedik és utolsó
megtestesüléseként üdvözölnek. Ő a Pusztító, kinek eljövetele az Élet
megőrzésének feltétele, az Élet örökkévaló törvényeinek megfelelően.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Tudjuk, hogy mindez
teljes ostobaságnak tűnik azoknak, akik korunk kimondhatatlan szörnyűségei
ellenére egyre növekvő számban meg vannak győződve arról, hogy az emberiség
„fejlődik”. Cinizmusnak fog tűnni azok közül is sokaknak, akik elfogadják a
ciklikus kibontakozást, azt az egyetemes és hagyományos hitvallást, melyet költői
alakban fejez ki a világ valamennyi szent szövege, beleértve a Bibliát is.
Semmit sem tudunk felelni erre az utóbbi, feltételezhető kritikára, mivel
teljességgel olyan érzelmi viszonyuláson alapul, mely különbözik a miénktől. Ám
megpróbálhatunk rámutatni a „fejlődésbe” vetett népszerű hit hiábavalóságára,
akár csak azért is, hogy hangsúlyozzuk a ciklusok tanának ésszerűségét és
erejét, mely az e könyv tárgyát alkotó hármas tanulmány hátterét adja.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">* * *</b></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A “fejlődés” hitének
képviselői sok érvet felhoznak, hogy – önmaguknak és másoknak – bebizonyítsák:
korunk, minden tagadhatatlan hátulütőjével, egészében véve <i style="mso-bidi-font-style: normal;">jobb </i>a múlt bármely korábbi időszakánál, s még a javulás biztos
jeleit is kimutatják. Részleteiben nem is lehetséges valamennyi érvüket
szemügyre venni. Ám közülük a legelterjedtebbel és láthatóan “legmeggyőzőbbel”
kapcsolatban könnyen észrevehetjük a tévedéseket.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A “fejlődés” valamennyi
hirdetője hatalmas hangsúlyt helyez az olyan dolgokra, mint a műveltség, egyéni
“szabadság”, egyenlő jogok <i style="mso-bidi-font-style: normal;">minden </i>ember
számára, vallási türelem és “emberségesség”. Eme utolsó jellemzőjében minden
olyan hajlamot magában foglal, mely a gyermekjólétben, börtönreformokban, jobb
munkakörülményekben, a betegek és a nélkülözők állami megsegítésében, s ha nem
is az állatok iránti nagyobb jóságban, de legalább kevesebb kegyetlenségben
fejeződik ki. A legutóbbi évek során elért szédítő eredmények az ipari és egyéb
gyakorlati törekvések során felhasznált tudományos felfedezések terén
természetesen a legnépszerűbb példák arra nézve, milyen csodálatos időket
élünk. Ám ezt a továbbiakban nem tárgyaljuk, mivel már világossá tettük, hogy
semmiképpen sem tagadjuk és nem is bagatellizáljuk a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">technikai </i>fejlődés fontosságát. Ellenben tagadjuk bármiféle
fejlődés meglétét az ember értékében, mint olyanban, akár egyéni, akár
kollektív értelemben, s megközelítéseink az egyetemes műveltség és a
tökéletesedés más, előszeretettel dicsőített “jelei” kapcsán, mellyel
kortársaink büszkélkednek, mind e szempontból tárulnak fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Hisszük, hogy az ember
értéke – ahogy végeredményben minden teremtmény értéke is – nem a puszta
intellektusban, hanem a szellemben rejlik, abban a képességben, hogy
visszatükrözze azt, amit jobb híján “az isteninek” nevezünk, vagyis azt, ami
minden megtestesülésen túl igaz, szépséges, valamint időtlen (s ezért
változatlan) marad minden változáson belül. Azzal a megkülönböztetéssel hisszük
ezt, hogy a mi szemünkben – ellentétben a keresztény állásponttal – az istenit
visszatükröző képesség szoros kapcsolatban áll az ember rasszával és fizikális
egészségével; más szavakkal, a szellem egyáltalán nem független a testtől. S
nem látjuk azt, hogy azok a különféle fejlesztések, melyek szemtanúi lehetünk a
mai oktatásban és társadalmi téren, a kormányzatban vagy akár a technológia
területén, az egyéneket értékesebbé tenné <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ebben
</i>az értelemben, vagy bármiféle új, maradandó civilizációt teremtene, amiben
elősegítenék az ember lehetőségeit az így megfogalmazott teljes körű
tökéletesség elérésére. Úgy tűnik, manapság a hindúk az egyetlenek, aki a
hagyományuknak megfelelően osztoznak nézeteinkben, ám az idők folyamán nem
sikerült fenntartaniuk az isteni rendet, a természettől fogva uralkodó kasztok
hatalmát. S mi, a nyugat egyetlen népe, mely megpróbálta ezt helyreállítani a
modern időkben, anyagi tekintetben tönkrementünk a hamis egyenlőség azon
erőinek ügynökei miatt, melyet a modern világ a “fejlődés” erőinek nevez. <o:p></o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBFVQP2dNWuw0G0fADiC9yCQPpXmtCtyOL4YYScTqUDsBfgCB6WmUmUG_hj9qxtQqBNv1Du9M8jwgMXCKkLfRvo78mCE7SXfrSeHoAFijhB0SwR_91B5cHRmMLR3nNVE1tnHaXEWFc6OA/s1200/Templvm_01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBFVQP2dNWuw0G0fADiC9yCQPpXmtCtyOL4YYScTqUDsBfgCB6WmUmUG_hj9qxtQqBNv1Du9M8jwgMXCKkLfRvo78mCE7SXfrSeHoAFijhB0SwR_91B5cHRmMLR3nNVE1tnHaXEWFc6OA/s320/Templvm_01.jpg" /></a></div>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Fejlődés? Igaz, hogy ma,
legalábbis a jól megszervezett (tipikusan “modern”) országokban csaknem
mindenki tud írni és olvasni. De mire mennek vele? Az olvasás és írás képessége
előny, mégpedig számottevő. Ám nem erény, hanem eszköz és fegyver. Célirányos
módszer és nagyon hasznos dolog, ez kétségtelen, ám nem önmagában vett cél. A
műveltség végső értéke azon a célon múlik, aminek érdekében felhasználják. S
napjainkban általában mire használják? Kényelem és szórakozás a cél azok
számára, akik olvasnak, hirdetés és némi kifogásolható propaganda –
pénzszerzésre és a hatalom megragadására – azoknak, akik írnak. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Néha </i>természetesen elfogulatlan tudás
megszerzése vagy terjesztése is arról a kevés dologról, amiről tudni érdemes,
esetleg kifejezésre juttatni vagy fellelni azt a néhány mély érzést, mely az
örökkévaló tudatához emeli az embert, ám nem gyakrabban, mint azokban a napokban,
mikor tízezerből egy volt képes megérteni az írott szó jelképrendszerét.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Manapság általánosságban
az a férfi vagy nő, akit a kötelező oktatás „műveltté” tett, arra használja az
írást, hogy megossza személyes ügyeit távollévő barátaival és rokonaival, nyomtatványokat
töltsön ki – a modern, civilizált emberiség egyik nemzetközi elfoglaltsága –,
avagy papírra vessen némi fontossággal bíró, ám máskülönben jelentéktelen
dolgokat, mint például valakinek a címét vagy telefonszámát, egy időpontot a
fodrásznál vagy a fogorvosnál, esetleg a patyolatból elhozandó tiszta ruhák
listáját. Olvasni azért olvas, hogy „eltöltse az időt”, mert az unalmas
munkaórákon kívüli időben a puszta gondolkozás immár nem elég intenzív és
érdekes, hogy e célt szolgálja.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Tudjuk, hogy vannak
olyan emberek is, akik egész életét valamiféle csodálatos sors felé irányította
egy könyv, egy vers vagy egyetlen mondat, amit még gyermekkorukban olvastak.
Ilyen volt Schliemann, aki régészeti feltárásokra költötte azt a vagyont, amit
türelmesen és céltudatosan gyűjtött össze negyvenévnyi sivár robotolással,
mindezt azért a benyomásért, amit Trója halhatatlan története kisfiúként tett
rá.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ám ilyen emberek mindig
éltek, azelőtt is, hogy a kötelező oktatás divatba jött volna. S a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hallott </i>és így felidézett történetek nem
kevésbé inspirálók, mint az olvasottak. Az általános olvasási készség valódi
előnyét, ha van egyáltalán ilyen, máshol kell keresni. Nem a kivételes férfiak
és nők vagy az olvasni képes milliók jobb tulajdonságaiban áll, hanem inkább abban
a tényben, hogy az utóbbiak intellektuálisan egyre lustábbá válnak, ezért egyre
inkább – nem pedig egyre <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kevésbé –</i>
hiszékenyek; könnyebben félrevezethetők, s mind jobban hajlanak arra, hogy
birkákként vezessék őket. A tiltakozás árnyéka sem merül fel bennük, ha
„benyelik” a nyomtatott formában eléjük helyezett, s „tudományosnak” tűnő
képtelenségeket. Minél magasabb a műveltség általános szintje, annál <i style="mso-bidi-font-style: normal;">könnyebb </i>a napi sajtó, a rádió és az
egész kiadóipar – ezek csaknem ellenállhatatlan eszközei a modern elmeirányításnak
– birtokában lévő kormányzat számára, hogy a tömegeket <i style="mso-bidi-font-style: normal;">és </i>az „értelmiséget” a hatalmában tartsa, anélkül, hogy az utóbbiak
ezt akár csak sejtenék is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Az analfabéta, ám
aktívabban gondolkozó emberek körében, akiket nyíltan a régi, autokrata módon
kormányoznak, egy próféta, az Istenek közvetlen szószólója vagy őszinte
kollektív törekvések kifejezője mindig reménykedhet abban, hogy a világi
hatóság és a nép közé emelkedhet. Maguk a papok sohasem lehetnek egészen
biztosak abban, hogy az embereket örökre engedelmességre kényszeríthetik. A nép
választhatja azt, hogy ha úgy akarja, akkor a prófétára hallgat. Néha így is
tettek. Manapság, bárhol is váljon uralkodóvá az egyetemes írni-olvasni tudás,
az időtlen igazság ihletett képviselői – a próféták –, vagy akár az időben
bekövetkező, gyakorlati változások önzetlen hirdetői egyre kevesebb és kevesebb
lehetőséget kapnak a megnyilatkozásra. Az őszinte gondolat, a valóban <i style="mso-bidi-font-style: normal;">szabad</i> gondolat felvirágzása, mely az
emberfeletti hatalom vagy a puszta józan ész nevében készen áll megkérdőjelezni
a hivatalosan tanítottak és általánosan elfogadottak alapjait, egyre
valószínűtlenebb. Megismételjük, sokkal könnyebb szolgaságba dönteni egy művelt
népet, mint egy műveletlent, bármilyen különösnek is tűnjék ez elsőre. S a
szolgaság minden bizonnyal maradandóbb lesz. Az egyetemes műveltség valódi
előnye az, hogy a kormányzó erő hatalmát megszilárdítja az ostoba és önhitt
milliók felett. Valószínűleg ezért igyekeznek a fejünkbe verni már kiskorunktól
kezdve, hogy micsoda jótétemény a „műveltség”. Az igazi áldás azonban az, ha
képesek vagyunk használni a fejünket. Ez pedig mindig is egy kisebbség
kiváltsága volt és lesz is, melyet egykor természetes <i style="mso-bidi-font-style: normal;">elit</i>nek ismertek el és ekként tiszteltek.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpLoLLpoUedvbcnLjj8Mbt29fWHBgHGWvFniJAGuimUyZg4oFFZx3uwLcjS4ebiTDyVdELD29_fk2O-KHyoaaFoedfz93uPsE5C47_LKuv-m0qXsnbNG7RaAnFJxB8lYqPrSnm5dMFo9Y/s1200/Templvm_02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpLoLLpoUedvbcnLjj8Mbt29fWHBgHGWvFniJAGuimUyZg4oFFZx3uwLcjS4ebiTDyVdELD29_fk2O-KHyoaaFoedfz93uPsE5C47_LKuv-m0qXsnbNG7RaAnFJxB8lYqPrSnm5dMFo9Y/s320/Templvm_02.jpg" width="320" /></a></span></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ma a kötelező
tömegnevelés és az egyre szabványosodó irodalom a „szabályozott” elmék
fogyasztására – a „fejlődés” kimagasló jelei – ezt a kisebbséget a lehető
legcsekélyebb méretűvé látszik lecsökkenteni, végül pedig teljes egészében el
fogja nyomni. Ez az, amit az emberiség akar? Ha igen, akkor eloldódik <i style="mso-bidi-font-style: normal;">raison d’être</i>-jétől, s minél hamarabb
véget ér ez az úgynevezett „civilizáció”, annál jobb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Amit elmondtunk a
műveltségről, azt nagyjából meg lehetne ismételni a modern demokrácia két másik
fő diadaláról is, az „egyéni szabadságról” és az egyenlő lehetőségek
biztosításáról mindenki számára. Az első hazugság – ráadásul mind inkább aljas,
ahogy a kötelező oktatás béklyói egyre reménytelenebbül fonják körül az emberek
egész lényét. A második pedig abszurditás.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A modern, iparosodott
világ átlagpolgárának egyik legmulatságosabb következetlensége az a mód, ahogy
kritika alá vonja a régebbi és jobb civilizációk valamennyi intézményét, mint
például a hindúk kasztrendszerét vagy a Távol-Kelet mindent magába ölelő
családkultuszát. Azon az alapon teszi ezt, hogy ezek akadályozzák „az egyén
szabadságát”. Észre sem veszi, mennyire szigorú – sőt, mennyire megsemmisítő –
a kollektív hatalom ama parancsa, aminek <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ő
</i>engedelmeskedik (felerészt legalábbis öntudatlanul), összehasonlítva a
hagyományos kollektív hataloméval a látszólag kevésbé „szabad” társadalmakban.
India vagy a Távol-Kelet kasztok vagy család uralta embereinek talán nem
engedték meg, hogy azt tegyék, amit csak akarnak a mindennapi élet sok,
viszonylag jelentéktelen s néhány valóban nagyon fontos területén. De <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hihették </i>azt, amit akarnak vagy inkább
amit képesek; saját természetüknek megfelelően érezhetnek, és szabadon
fejezhetik ki magukat rengeteg lényeges dologban. Ők magasabb rendű életüket
oly módon élhetik, amiről úgy ítélik meg, hogy számukra a legbölcsebb, miután
kötelességeiket a család, a kaszt és az uralkodó iránt teljesítették. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Az egyéni létező a
modern “fejlődés” vas és acél uralma alatt eheti azt, amit csak akar (jobbára),
házasodhat is, akivel kíván – sajnos! –, s oda megy, ahová szeretne (legalábbis
elméletben). Ám minden egyénfeletti dologban – s ezek számítanak igazán – el
kell fogadnia azokat a hitvallásokat, életvezetést, értékelméletet s nagymértékben
azokat a politikai nézeteket, melyek a kihasználás ama hatalmas
társadalmi-gazdasági rendszerének megerősítésére irányulnak, melyhez ő maga is
tartozik (melyhez tartozni kényszerítik, hogy egyáltalán életben maradjon), s
melyben ő pusztán egy fogaskerék. Ráadásul elhitetik vele azt is, hogy
kiváltság egy ilyen szerveződés fogaskerekének lenni; hogy a lényegtelen
dolgok, melyek felől úgy érzi, ő dönt, valójában a leglényegesebbek, az egyedül
lényegesek. Megtanították arra, hogy ne értékelje az ítélethozatal szabadságát
a végső igazság tekintetében, az esztétikai, erkölcsi vagy metafizikai
tekintetében, melyektől észrevehetetlen módon megfosztották. Azt mondják neki –
legalábbis a demokratikus országokban –, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">minden </i>tekintetben szabad, hogy „olyan <i style="mso-bidi-font-style: normal;">individuum</i>, aki csupán a saját lelkiismeretének felelős”, s hosszú
évek agyafúrt kondicionálása oly alaposan formálta ezt a „lelkiismeretet”,
továbbá egész lényét e minta szerint, hogy többé nem is képes máshogy reagálni.
Egy ilyen ember nagyszerűen képes beszélni „az egyénre nehezedő nyomásról”,
legyen szó akár ősi, akár modern társadalomról!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Láthatjuk, milyen
mértékben torzult el jelenkori világunkban az emberek tudata a szándékos és
önkéntelen kondicionálás következtében, mikor olyanokkal találkozunk, akik
sohasem kerültek ki az iparosodott civilizáció hatása alól, vagy mikor valaki
magát oly szerencsének tekintheti, hogy már gyermekkorától kezdve ellenszegült
a közoktatás ártalmas nyomásának, s szabad maradt mindazok tömegének közepette,
akik minden alapvető dolog tekintetében úgy reagálnak, ahogy tanították nekik.
A gondolkozó és nem gondolkozó, a szabad és a rabszolga közötti szakadék
megdöbbentő.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ami az „egyenlő
lehetőségeket” illeti, lényegében nincs semmi ilyesmi. A Természet magam
adományozta a legegyenlőtlenebb lehetőségeket, olyan férfiakat és nőket hozván
létre, akik különbözőek értelmük minőségében és fokában, érzékenységben és
akaraterőben, jellemzőikben és vérmérsékletükben, s így teljesítik be
törekvéseiket, bármik is legyenek azok. Egy túlságosan érzelmes és meglehetősen
gyenge személyiség például nem képes a boldogság ugyanazon ideáljára, s
nincsenek egyenlő esélyei sem arra, hogy ezt életében elérje, mint annak, aki
kiegyensúlyozottabb természettel és erősebb akarattal születik. Ez nyilvánvaló.
Tegyük még hozzá azokat a jellegzetességeket, melyek egyik rassz embereit a
másiktól megkülönböztetik, s az „emberi egyenlőség” fogalmának abszurditása még
szembetűnővé válik.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Amikor kortársaink
„egyenlő lehetőségekről” beszélnek, azt a tényt értik alatta, hogy a modern társadalomban
– legalábbis szerintük – bármelyik férfi és nő egyre inkább éppen annyi
eséllyel bír egy olyan pozíció megtartására és egy olyan munka elvégzésére,
amire természetüknél fogva alkalmasak, mint amennyivel a szomszédjuk is. Ám ez
is csupán részben igaz, mivel a mai – nagymértékben az ipar és a tömegtermelés
által uralt – világ egyre inkább kizárólag olyan munkákat képes felkínálni,
melyekben a munkás énjének legjobb tulajdonságai kevés szerepet játszanak vagy
egyenesen semmit sem érnek, amennyiben az illető több egy pusztán okos és
anyagi szempontból hatékony egyénnél. Az örökölt tehetséggel rendelkező
mesterember, aki annak legjobb kifejeződését, amit általánosságban a „lelkének”
neveznek, mindennapi szövésében, kárpitkészítésében, zománckészítésében és így
tovább találja meg, vagy akár a föld megművelője, aki személyes kapcsolatban
áll az anyafölddel, a Nappal és az évszakokkal, egyre jobban a múlt alakjává
válik. Mind kevesebb alkalom nyílik az igazság őszinte keresői – szónokok vagy
írók – számára is, akik nem hajlandók a széles körben elfogadott eszmék, a
tömegkondicionálás termékeinek magyarázói lenni, melyekért nem állnak ki.
Ugyanígy a szépség keresői is elutasítják, hogy művészetüket a népszerű ízlés
követeléseinek megfelelően alakítsák, melyről tudják, hogy ízléstelenségek. Az
ilyen embereknek arra kell pazarolniuk az idejüket, hogy eredménytelenül – és
kelletlenül – olyan munkát végezzenek, amire <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem </i>alkalmasak, pusztán azért, hogy megéljenek, mielőtt maradék
idejüket annak szentelhetnék, amit a hindúk <i style="mso-bidi-font-style: normal;">szádaná</i>nak
neveznek, s amire mélyebb természetük jelölte ki őket: életük
elkötelezettségének.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A munka modern
felosztásának eszméje, melyet a gyakran idézett „a megfelelő ember a megfelelő
helyen”-mondatban foglalnak össze, a gyakorlatban arra a tényre redukálódik,
hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">bármely</i> embert – a tunya milliók
közül válogatás nélkül bárkit – arra „kondicionálhatnak”, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">bármilyen</i> helyet elfoglalhasson, míg az
emberi lények legjobbjai, az egyedüliek, akik még jogosulttá teszik az egyre
leromlottabb faj létezését, semmiféle helyet nem kapnak. Fejlődés…</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">* * *</b></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Maradjunk korunk
“vallási türelménél” és “emberiességénél”, összehasonlítva ezeket a múlt
barbárságával. A legkevesebb, hogy maximum jó viccnek tartjuk őket!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Felidézvén a történelem
leglátványosabb borzalmait – az „eretnekek” és a „boszorkányok” máglyán történő
elégetését, a „pogányok” tömeges lemészárlását és a keresztény európai
civilizáció többi, nem kevésbé visszataszító megnyilvánulását, Amerika, Goa
stb. meghódítását – a modern embert büszkeséggel tölti el a legalábbis egy
vonalon, a sötét korok vallási fanatizmusa óta megtett „fejlődés”. Bármilyen
rosszak is legyenek, kortársaink mindenképpen kinőtték azt, hogy olyan
„csekélységekért” kínozzanak embereket, mint a Szentháromság fogalma vagy az
előre elrendelés és a purgatórium gondolata. Ilyen a modern ember érzésvilága,
mert életére nézve a teológiai kérdések elvesztették minden fontosságukat. Ám
azokban a napokban, mikor a keresztény egyházak üldözték egymást és támogatták
a pogányok vérrel és tűzzel történő megtérítését, mind az üldözők és az
üldözöttek, a keresztények és azok is, akik hűek akartak maradni nem-keresztény
hitvallásukhoz, az ilyen kérdéseket így vagy úgy, de életbevágónak tekintették.
S az igazi oka annak, hogy ma miért nem kínoznak meg senkit vallásos hite
miatt, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem</i> abban rejlik, hogy a
kínzás mindenki számára ízléstelenné vált a „fejlett” huszadik században, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem </i>abban, hogy az egyének és az államok
„toleránsak” lettek, hanem csupán abban, hogy azok között, akiknek hatalmukban
áll fájdalmat okozni, alig van valaki is, aki élénk, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lényegi </i>érdeklődést tanúsít a vallás, nem hogy a teológia iránt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A modern államok és
individuumok által gyakorolt úgynevezett „vallási türelem” biztosan nem a
vallások, mint ama néhány, esszenciális, örökkévaló igazság változatos,
szimbolikus kifejezésének szeretetéből és megértéséből fakadt, ahogy a hindú
tolerancia teszi és tette mindig is. Sokkal inkább minden vallás szégyenletes
tudatlanságból származó megvetésének eredménye; azon lényegi igazságok iránti
közönyéből ered, melyeket a különböző alapítók újra és újra igyekeztek
megerősíteni. Ez egyáltalán nem tolerancia.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Hogy megítéljük,
kortársainknak mennyire van vagy nincs joguk büszkélkedni „toleranciájuk
szellemével”, a legjobb, ha megfigyeljük a viselkedésüket azok iránt, akikre
határozottan úgy tekintenek, mint isteneik ellenségeire. Ezek az emberek
történetesen az övékkel szembenálló nézeteket vallanak, ráadásul nem valami
teológiai apróságban, ami nem érdekli őket, hanem politikai vagy
társadalmi-politikai ideológiák kapcsán, melyeket a „civilizációt fenyegetőnek”
tartanak, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">vagy </i>mint „az egyetlen
hitvallást, mely segítségével a civilizáció megmenthető”. Senki sem tagadja,
hogy ilyen körülmények esetén, különösen háborúban, mindannyian, ameddig
hatalmuk – vagy elnézésük – terjed, ők maguk is olyan tetteket hajtanak végre,
melyek minden tekintetben olyan ocsmányok, mint azok, melyeket a múltban, a
vallások nevében rendeltek el, teljesítettek be vagy tűrtek el (ha ez utóbbiak
egyáltalán ocsmányok voltak). Az egyetlen különbség talán csak az, hogy a
modern, hidegvérrel elkövetett borzalmak csak akkor kerülnek napvilágra, ha a
tömegkondicionálás eszközeit – sajtó, rádió, mozi – irányító rejtett hatalmak
így döntenek, olyan célból, mely a legkevésbé sem „humánus”. Ilyen például,
mikor az ellenség rémtetteiről van szó, nem a sajátjaikról – vagy „gáláns
szövetségeseikéről” –, s mikor ezért a történet „jó propagandának” tekinthető,
mivel remélhetőleg felháborodási hullámot kelt, s újult lendületet ad a háborús
erőfeszítéseknek. Továbbá, a háborút követően, melyet egy Ideológiáért vívtak –
vagy legalábbis ezt gondolták –, a régi, elkeseredett vallásháborúk modern
megfelelőjeként, az egész világ számára kihirdetik, hogy rémségeket kizárólag a
vesztesek követtek el tudatosan, míg a győztesek, ahogy csak tőlük telik, azt
színlelik, hogy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ő </i>főparancsnokságuk
legalábbis sohasem hunyt szemet az efféle szörnyűségek elkövetése esetén. Ám a
tizenhatodik századi Európában, s még korábban, valamint az iszlám harcosai
között, akik dzsihádot vezettek más vallások emberei ellen, mindkét oldal
tisztában volt, milyen borzasztó módszereket használtak, nem csupán az
ellenségeik, hogy elérjék „aljas céljaikat”, hanem saját népük és saját
vezéreik is, hogy „kiirtsák az eretnekséget” vagy „harcoljanak a pápaság
ellen”, esetleg „Allah nevét prédikálják a hitetleneknek”. A modern ember
sokkal gyávább erkölcsileg. Magának akarja az erőszakos intolerancia előnyeit –
ami természetes –, ám a felelősséget nem vállalja érte. Ez ugyancsak <i style="mso-bidi-font-style: normal;">fejlődés</i>.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">* * *</b></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Kortársaink úgynevezett
„humanitása” (összevetve elődeinkével) csupán az idegzet és az erős érzések
hiánya – növekvő gyávaság vagy erősödő apátia. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A modern ember gyomra
nem bírja a rémtetteket – még a közönséges, képzeletszegény brutalitást sem –, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kivéve </i>akkor, ha a rémséges vagy csak
kegyetlen tetteket olyan cél érdekében hajtják végre, melyek gyűlöletesek vagy
közömbösek számára. Minden más esetben elfordítja a fejét a borzalmaktól – különösen
mikor tudja, hogy az áldozatok sohasem vághatnak vissza (ahogy ez a helyzet valamennyi
olyan szörnyűség esetén, amit az ember az állatokkal szemben követ el,
bármilyen célból is teszi), s legfeljebb azt követeli, hogy ne emlékeztessék rá
túl gyakran és túl zajosan. Úgy viselkedik, mintha a borzalmakat két csoportba,
az „elkerülhetetlenek” és az elkerülhetők közé lehetne sorolni. Az
„elkerülhetetlenek” azok, amelyek a modern ember céljait szolgálják,
általánosságban „az emberiség javát” vagy „a demokrácia győzelmét”. Ezeket
eltűrik, sőt, mi több, igazolják. Az „elkerülhetők” azok, amelyeket időnként
olyan emberek követnek el – vagy azt állítják róluk, hogy elkövetik –, akiknek
a céljai nem esnek egybe az övékkel. Egyedül őket ítélik el, s a valódi vagy
állítólagos elkövetőkre – vagy ösztönzőkre – a nyilvánosság előtt az „emberiség
elleni bűnök” végrehajtóinak pecsétjét ütik.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyYApiltxvf4oRoNsyqx7TAbDhLM4mLTc7CCna1QC6Zj5TaI022wS2oe9ydlAYB6ZjVCo13CuOQrmX4bQNnhkEP30I9i7dM8OnovoNaxq0DCV6GO99QhHSv9i8q2gsF5UQbBxwxsaXmc/s640/Templvm_03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="495" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWyYApiltxvf4oRoNsyqx7TAbDhLM4mLTc7CCna1QC6Zj5TaI022wS2oe9ydlAYB6ZjVCo13CuOQrmX4bQNnhkEP30I9i7dM8OnovoNaxq0DCV6GO99QhHSv9i8q2gsF5UQbBxwxsaXmc/s320/Templvm_03.jpg" /></a></span></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Mik hát az állítólagos
jelei a modern ember csodálatos „emberiességének” azok szerint, akik hisznek a
fejlődésben? Azt mondják, manapság már nincsenek többé a korábbi idők borzasztó
kivégzései, az árulókat már nem „akasztják fel, tépik szét és négyelik fel”,
ahogy szokás volt a dicsőséges tizenhatodik századi Angliában. Bármi is, ami
akár csak megközelítené iszonyúságában François Damien megkínzását és
kivégzését Párizs főterén, emberek ezrei előtt, akik kifejezetten ezért mentek
oda 1757. május 28-án, elképzelhetetlen lenne a modern Franciaországban. A
modern embernek a rabszolgaságot sem kell fenntartania többé, sem pedig
(legalábbis elméletben) igazolnia a tömegek kifosztását bármilyen formában. S a
háborúi – még a háborúi is, tűnjenek bár költséges démoni gépezetek kifinomult
szervezetének – kezdenek a maguk jelrendszerében (ahogy állítják) valamennyi
emberiességet és igazságot magukra ölteni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A modern ember a régiek
háborús szokásainak puszta gondolatától is elborzad, például tizenkét ifjú
trójai feláldozása a görög hős, Patroklosz árnyának, nem is beszélve a
hadifoglyok sokkal kevésbé ősi, ám jóval szörnyűbb feláldozásáról az azték
hadistennek, Huitzilopochtlinak. (Ám az aztékok, noha viszonylag modernek, nem voltak
keresztények, sem pedig, amennyire én tudom, a teljes körű fejlődés hívei.)
Végül, mondhatnák, a modern ember kedvesebb, vagy kevésbé kegyetlen az
állatokhoz, mint amilyenek ősatyái voltak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Egyedül a korunk iránti
óriási mértékű pozitív előítélet lehet képes arra, hogy valaki készpénznek
vegye az ilyen téveszméket.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A modern ember biztosan
nem „tartja fenn” a rabszolgaságot, éppen hogy hevesen elítéli. Mindazonáltal
mégis gyakorolja – ráadásul szélesebb körben, mint valaha, és sokkal
gondosabban annál, ahogy az ókoriak valaha is tették –, akár a kapitalista
nyugaton, akár a trópusokon vagy (abból ítélve, amit áthatolhatatlan falain
kívül hallhatunk) még abban az államban is, amit manapság a „munkások
paradicsomának” tekintenek. Nyilvánvalóan vannak különbségek. Az ókorban még a
rabszolgának is voltak órái a pihenésre és a mulatságra, s ezekkel teljesen
szabadon rendelkezett; kockázhatott ura oszlopcsarnokának árnyékában, űzhetett
durva tréfákat, szabadon fecseghetett, élhette szabad életét a napi rutin mellett.
A modern rabszolgának nincs már meg a lazsálás előjoga, amit teljesen
gondtalanul űzhetne akár csak fél óráig is. Úgynevezett szabadideje is vagy
tele van csaknem kötelező szórakozással, ami épp olyan szigorú és gyakran
lélekölő, mint a munkája, vagy – a „szabadság országaiban” – gazdasági gondok
mérgezik. Ám nem lehet nyíltan venni és eladni. Egyszerűen csak <i style="mso-bidi-font-style: normal;">megszerzik</i>. S nem olyan ember, aki
legalább valamilyen téren felette áll, hanem egy hatalmas, személytelen
rendszer, melynek nincs teste, amibe belerúghatnánk, lelke, amit elátkozhatnánk
vagy feje, amit kérdőre vonhatnánk kártevéséért.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">S a régi borzalmak
kétségtelenül ugyanígy tűntek el az úgynevezett civilizált emberiség listájáról,
ami az igazságot és a háborút illeti. Ám helyüket újak és rosszabbak, a
„barbár” korok számára ismeretlenek foglalták el. Egyetlen példa is éppen elég
erre. Nem bűnözők, sem árulók, sem királygyilkosok, nem is varázslók, hanem
Európa legkiválóbb vezető személyiségeinek hosszan elhúzódó pere, hónapokig
tartó megaláztatásuk és szisztematikus erkölcsi kínzásuk utáni aljas
elítélésük, a lehető leglassabb és legkegyetlenebb módon történő felakasztásuk
– ezt az egész vészjósló színjátékot Nürnbergben vitte színre 1945-1946-ban (és
1947-ben) a diadalmas gyávák és képmutatók falkája – mérhetetlenül
gusztustalanabb, mint a múlt valamennyi, háborút követő emberáldozata
összegyúrva, beleértve azokat is, amiket a jól ismert mexikói rituálé szerint
végeztek el. Mert ott legalább, bármilyen fájdalmas is lehetett a gyilkosság
hagyományos lefolyása, az áldozatokat nyíltan végezték ki a győztesek törzsi
istenének vagy maguknak a győzteseknek az élvezetére, az „igazság”
hátborzongató, gúnyos színlelése nélkül. S ráadásul az elfogott harcosok egész
rangsorából vették őket, nem csupán népük elitjéből válogatták ki
rosszindulatúan. A legtöbb esetben a legyőzött nép elitje nem magának a
kontinensnek az elitjét képviselte, ahogy fejlett korunk szégyenletes perében
történt.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ami azokat az
elképzelhetetlen szörnyűségeket illeti, amelyek Franciaországban,
Spanyolországban és sok más helyen mentek végbe a középkortól kezdődően, elég
sok olyan epizódot találunk a legutóbbi spanyol polgárháborúban – nem is
említve a nem kevésbé imponáló lajstromát azoknak a borzalmaknak, amiket még
újabban, a második világháború során vittek végbe a francia <i style="mso-bidi-font-style: normal;">résistance </i>„hősei” –, melyek ezekkel
párba állíthatók, s igen gyakran felül is múlják azokat.<o:p></o:p></span></p>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">S meglehetősen érdekes –
noha (azt állítják) „gyűlölik az ilyen dolgokat” –, hogy elég sok mai férfi és
nő, bár ahhoz nincs gyomra, hogy személyesen kövessen el szörnyű tetteket,
láthatóan élénk érdeklődéssel nézi, ahogy végrehajtják ezeket, vagy legalább
élvezettel gondol rájuk, kárörvend rajtuk és közvetve élvezi őket, ha
megtagadják tőle a szemlélés morbid gyönyörét. Ilyenek azok az emberek a modern
Angliában, akik mindig összegyűlnek a börtönök kapui előtt, amikor valakit
felakasztani készülnek, ki tudja miféle egészségtelen élvezetre várva pusztán
attól a ténytől, hogy elolvashatják a közleményt: „igazság tétetett”. Olyan
emberek, akik, ha lehetőségük nyílna rá, rohannának, hogy nyilvános kivégzést,
sőt, eretnekek és boszorkányok nyilvános megégetését láthassák, ahogy egykor
elődjeik tették. Ilyenek azok a népi milliók is, akik „civilizáltak” és
látszólag jámborok, igaz valójuk pedig meg sem mutatkozik egészen addig, amíg
ki nem tör egy háború, vagyis amíg nem bíztatják őket arra, hogy a képzelet
legvisszataszítóbb fajtájáról tegyenek bizonyságot egymással versengő
leírásokban, hogy milyen kínzásokat mérnének ki az ellenség vezetőire, ha
szabad kezet kapnának. Szívük mélyén ilyenek azok is, akik az elbukott ellenség
szenvedésén kárörvendenek egy győztes háborút <i style="mso-bidi-font-style: normal;">követően</i>. S ez utóbbiak is milliók: felhergelt vadak milliói, akik éppannyira
középszerűek, mint amennyire férfiatlanul kegyetlenek, s akiket az úgynevezett
„barbár” korok harcosai mélységesen megvetettek volna.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /><div style="text-align: center;"><b><span style="font-family: inherit;">* * *</span></b></div></span></div><div style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b><span style="font-family: inherit;">Ám talán bármi másnál
gyávább és képmutatóbb a „fejlett” modern ember hozzáállása az élő Természethez,
különösen az állatvilághoz. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Erről </i>hosszasan
beszéltem egy másik könyvben,<a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference">[3]</span><!--[endif]--></span></span></a>
ezért itt megelégszem, hogy néhány ténnyel nyomatékosítsam.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A primitív ember – s
gyakran az az ember is, akinek festői civilizációja minden, csak nem „modern” –
kétségtelenül éppen elég rosszul bánik az állatokkal. Elég, ha csupán
Dél-Európa kevéssé iparosodott országaiba vagy a Közel- és Közép-Keletre
utazunk, ha erről alaposan meg akarunk bizonyosodni. S a modern vezetők
egyáltalán nem egyenlő mértékben voltak sikeresek a jámbor állatok iránti
ősrégi kegyetlenség megszűntetésében, legyen szó akár a keletről, akár a
nyugatról. Gandhi, a hite fő tanaként állandóan hangoztatott egyetemes jóság
nevében sem volt képes megakadályozni a hindú tejesembereket borjúik halálra
éheztetésében, hogy néhány extra pint tehéntejet adhassanak el. Mussolini sem
tudta felkutatni és elítélni az összes olyan olaszt, aki még a kormányzata
alatt is ragaszkodott ahhoz a gyűlöletes szokáshoz, hogy a csirkéket élve
kopasszák meg, azon az alapon, hogy „a tollak így könnyebben kitéphetők”. Nem
hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy az állatok iránti jóság nemzeti
szinten végeredményben nem bármiféle föléje helyezett vallás vagy filozófia
tanításától függ. Ez a valóban felsőbbrendű fajok egyik megkülönböztető
jellemzője. És semmiféle vallási, bölcseleti vagy politikai alkímia nem
változtathatja az egyszerű fémet arannyá.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ez nem azt jelenti, hogy
egy jó tanítás nem <i style="mso-bidi-font-style: normal;">segíthet </i>kihozni a
legjobbat minden fajból, csakúgy, mint minden individuális férfiból vagy nőből.
Ám a modern ipari civilizáció, ameddig emberközpontú – nem egy emberfeletti,
kozmikus rend ihlete vezeti –, s a minőség helyett a mennyiségre, a jellem és a
belső érték helyett a termelésre és a vagyonra hajlamos helyezni a hangsúlyt,
semmiképp sem rokonítható az állhatatos egyetemes jóság kibontakozásával, még a
jobb népek körében sem. Elrejti a kegyetlenséget. Azért viszont nem tesz
semmit, hogy elfojtsa, vagy legalább csökkentse. Elnéz, sőt magasztal az
állatokkal szemben elkövetett bármilyen rémtettet, ha történetesen közvetlen
vagy közvetett kapcsolatban áll a pénzkereséssel, a vágóhidak mindennapos
borzalmától az állatok cirkuszi idomár, prémvadász (s szőrös állatok esetén
igen gyakran a nyúzó) és élveboncoló kezétől elszenvedett mártíromságáig.
Természetesen az emberi lények „felsőbb” érdekét hozzák fel igazolásként,
anélkül, hogy az emberek felismernék, hogy az az emberiség, mely készen áll
szórakozást vagy luxust, „ízletes ételt” vagy akár tudományos eredményt,
esetleg gyógymódot beszerezni ilyen áron, többé nem érdemli meg, hogy éljen.
Tény, hogy sohasem volt ennyiféle elkorcsosulás és kór az emberek körében, mint
a kötelező vagy csaknem kötelező oltások eme világában; ez a világ, amely az
Élet elleni bűnök elkövetőit magasztalja – ártatlan élőlények kínzóit emberi
célokért, mint amilyen Louis Pasteur –, s az emberiség „nagyjai” közé emeli,
miközben elítéli a valóban nagyszerűeket, akik azért küzdöttek, hogy az emberi
fajok szent hierarchiáját nyomatékosítsák a túlhangsúlyozott, és különben is
nyilvánvaló létezői rangsor előtt és felett, s akik mellesleg felépítették az
egyetlen Államot a nyugaton, melynek a tudatlan teremtmények védelmére hozott
törvényei Asóka király és Harsavardhana évszázadokkal korábbi rendelkezéseire
emlékeztettek (amennyire ez lehetséges volt egy hideg éghajlatú, modern ipari
országban).<a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftn4" name="_ftnref4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference">[4]</span><!--[endif]--></span></span></a><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Egy ilyen világ
büszkélkedhet a díjazott kutyák és macskák és általában a házikedvencek iránti
gyengéd gondoskodásával, miközben igyekszik elfeledni (és a jobb
civilizációkkal elfeledtetni) azt a borzasztó tényt, hogy egyedül
Nagy-Britanniában évente egymillió teremtmény élveboncolását végzik el. Azt nem
tudják elérni, hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mi </i>figyelmünket
is elkerüljék titkolt rémségei, s hogy bármennyivel is jobban meggyőzzön minket
az állatok iránti kedvesség „fejlődéséről”, mint az emberek iránti növekvő
jóságról, „hitvallásuktól függetlenül”. Nem vagyunk hajlandóak bármi egyebet
látni ebben, csak a legsötétebb élő bizonyítékát annak, amit a hindúk ősidőktől
fogva „Kali-Yugának”, a „Sötét Kornak”, a Homály Érájának, a jelenlegi
történelmi ciklus utolsó (s szerencsére a legrövidebb) részének neveztek. Nincs
remény arra, hogy „a dolgokat helyükre tegyük” egy ilyen időszakban. Lényegében
az a kor ez, amit oly erőteljesen, noha szűkszavúan úgy jellemeztek a könyvek
Könyvében – a Bhagavad-Gítában –, mint amiben „a nők romlásából a kasztok
keveredése származik, a kasztok keveredéséből az emlékezet elvesztése, az
emlékezet elvesztéséből a megértés hiánya, s abból minden gonoszság”.<a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftn5" name="_ftnref5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference">[5]</span><!--[endif]--></span></span></a>
A kor, melyben a hamisságot nyilvánítják „igazságnak”, az igazságot pedig
hamisságként üldözik, vagy őrültségként gúnyolják, melyben az igazság
képviselői, az isteni ihletettségű vezérek, rasszuk és minden élő igaz barátai
– az istenhez hasonlatos emberek – legyőzetnek, követőiket megalázzák,
emléküket rágalmazzák, míg a hazugságok mestereit „megváltókként” üdvözlik. A
kor, melyben minden férfi és nő rossz helyen van, s a világot alsóbbrendű
egyének, elfajzott fajok és aljas doktrínák uralják, minden részletében olyan
ocsmányságot hordoz, ami még a teljes anarchiánál is sokkal rosszabb.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ez az a korszak, melyben
a diadalmas demokraták és szépreményű kommunistáink „lassú, de biztos, tudomány
és oktatás általi fejlődéssel” büszkélkednek. Köszönjük szépen az ilyen
„fejlődést”! A puszta látványa is elég ahhoz, hogy megerősítsen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">bennünket </i>a történelem ősi, ciklikus
elgondolásának hitében, melyet valamennyi régi, természetes vallás (beleértve
azt is, amelyikből a zsidók – s rajtuk keresztül tanítványaik, a keresztények –
az Édenkert, az Idő <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kezdete </i>Tökéletességének
szimbolikus történetét kölcsönözték) mítosza ábrázolt. Mindez csak arra a tényre
emlékeztet minket, hogy az emberi történelem távol áll a jobb felé tartó állhatatos
emelkedéstől, ehelyett az emberiség elkorcsosulásának, elférfiatlanodásának és
elerkölcstelenedésének reménytelen folyamata; kérlelhetetlen „bukás”. Felkelti
bennünk a vágyat, hogy lássuk a véget – a végső összeroppanást, mely a
feledésbe taszítja mind a két értéktelen „izmust”, melyek a gondolat és jellem
romlásának termékei, s az egyenlőség nem kevésbé értéktelen vallásait is,
melyek lassan előkészítették a terepet az előbbiek számára; Kalkinak, a gonosz
isteni Elpusztítójának eljövetelét; egy új Ciklus hajnalát, mely, ahogy minden
időciklus mindenkor tette, „Aranykorral” veszi kezdetét.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></i><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Nem számít, mennyire
lesz véres a végső összeomlás! Nem számít, milyen régi kincsek vesznek el
örökre a megváltó tűzvészben! Minél hamarabb eljön, annál jobb. Várunk rá – s
az ezt követő diadalra –, bízva az isteni megalapozású ciklikus Törvényben,
mely meghatározza a lét minden időbeli megtestesülését, az Örök Visszatérés
törvényében. Várunk rá, és a ma üldözött Igazság ezután következő diadalára, a
lét örökkévaló törvényeivel összhangban álló, egyetlen hit diadalára, bármilyen
nevet is kapjon, az egyetlen modern „izmuséra”, mely a legkevésbé sem modern,
csupán azon princípiumok legutóbbi kifejeződése, melyek olyan ősiek, mint a
Nap, mindazon emberek diadalára, akik évszázadokon keresztül <i style="mso-bidi-font-style: normal;">és </i>manapság sem veszítették el soha szem
elől a Nap által elrendelt, örökkévaló Rend látomását, s akik önzetlen
szellemmel harcoltak, hogy ezt a látomást másokra is kiterjesszék. Várunk az Új
Rend dicsőséges visszaállításra, ezúttal világszerte, előre vetítve az időben,
a következő és minden ismétlődő „Aranykorban”, a Kozmosz örök Rendjére.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ez az egyetlen dolog,
amiért nem csak élni, hanem meghalni is érdemes, ha ebben a kiváltságban
részesülhetünk, most, 1948-ban.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: inherit;">Készült 1948. április 9-én Edinburgh-ban, a híres liegnitzi csata 707-ik
évfordulóján.</span></i><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU;"><o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(In: Savitri Devi: <i>The Lightning and the Sun</i>, Counter-Currents Publishing, San Francisco, 2015, 3-21. old.)</span></div>
<div style="mso-element: footnote-list;"><!--[if !supportFootnotes]--><br clear="all" />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman", serif;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="EN-US"> Míg Ikarosz a tengerbe zuhant, a perui hős kővé vált, mikor elérte
a hegycsúcsot Cuzcóban, ahol a nagy naptemplomnak kellett a későbbiekben
állnia.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="mso-ansi-language: HU;"><o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn2" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftnref2" name="_ftn2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman", serif;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: HU;"> </span><span style="mso-ansi-language: HU;">A szanszkrit iratok <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szatja-jugá</i>ja.<o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn3" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><span style="font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftnref3" name="_ftn3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman", serif;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: HU;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Impeachment of Man</span></i><span style="mso-ansi-language: HU;">, Calcutta, 1959.<o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn4" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftnref4" name="_ftn4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman", serif;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="mso-ansi-language: HU;"> Az állatokkal szembeni kegyetlenség ellen hozott
törvényekre utalok, melyek a szememben a németországi nemzetiszocialista rendszer
egyik dicsőségét jelentették. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></span></p>
</div>
<div id="ftn5" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;"><a href="file:///C:/Users/Oli/Documents/Angol/Savitri%20Devi/A%20t%C3%B6rt%C3%A9nelem%20ciklikus%20szeml%C3%A9lete.docx#_ftnref5" name="_ftn5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman", serif;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: HU;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-ansi-language: HU;">Bhagavad-Gíta</span></i></span><span style="mso-ansi-language: HU;"><span style="font-size: x-small;">, I.47-től [Magyar nyelven például: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A magasztos szózata – Bhagavad-Gítá</i>,
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987, ford.: Lakatos István, 13-14. old.]</span><o:p></o:p></span></p>
</div>
</div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-90353436485053481642021-03-10T16:43:00.000+01:002021-03-10T16:43:49.309+01:00Martin Heidegger – Beszéd 1933. november 11-én<div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Német tanárok és bajtársak! Német honfitársak, férfiak és asszonyok! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Német Nemzetet a Vezér szavazásra hívta; a Vezér ugyanakkor nem kér a nemzettől semmit, a legfelsőbb, önkéntes döntés közvetlen lehetőségét adja meg neki, mégpedig azt, hogy ez a nemzet kívánja-e saját létezését vagy <i>sem</i>. A nemzet holnap nem másról szavaz, mint jövőjéről. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: justify;">E szavazást aligha lehet az eddig ismert szavazási eljárásokhoz hasonlítani. Egyedi tényezője az általa elérendő döntés valódi jelentősége. Az egyszerű és végső engesztelhetetlensége nem tűr semmiféle megingást és késlekedést. E végső döntés nemzetünk létének legkülső határáig terjed. Mi ez a határ? Minden létező eme őseredeti követeléséből áll, nevezetesen hogy megtartsa és megmentse saját lényegét. Így korlátot emeltek aközé, ami követelhető egy nemzettől és aközé, ami nem. A becsület e princípiuma alapján a német nemzet megőrzi méltóságát és élete feletti döntés jogát. Az egyéni felelősség akarása azonban nem csupán nemzetünk létének alapelve, hanem ugyanakkor a nemzetiszocialista állam eredményének kezdeti tényezője is. S az egyéni felelősség eme akarásából minden szakma munkája kicsiben és egészében is ugyanilyen szükségszerű céljának helye és rangja felé tart. A különböző szakmák munkája az állam élő keretét hordozza és támogatja; e mű visszaszerzi a nemzet számára realitását, ugyanez a mű az államot a nemzet valóságaként az emberi létezés valamennyi fontos erejének hatáskörébe helyezi.</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMImj0QyaifRDr9uf1MdwYXzydt6sNvbMezQsSHhDPwX0hd9u1q7QFp-o2yVsGG5hJ89TukHzPtYNY9WwvuWYEKzuHVIzcz3f2EQ2HrxYTWmvYYZI2WqmkPaG9qtop7E9FX4LV91DKDps/s1024/Heidegger01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1001" data-original-width="1024" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMImj0QyaifRDr9uf1MdwYXzydt6sNvbMezQsSHhDPwX0hd9u1q7QFp-o2yVsGG5hJ89TukHzPtYNY9WwvuWYEKzuHVIzcz3f2EQ2HrxYTWmvYYZI2WqmkPaG9qtop7E9FX4LV91DKDps/s320/Heidegger01.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem becsvágy, nem dicsőségre törekvés, nem is vak makacsság és hatalomra törés, hanem kizárólag a feltétlen egyéni felelősség tiszta akarása nemzetünk sorsának hordozásában és uralásában bírta rá Vezérünket a „Népszövetség” elhagyására. Nem vonta ez maga után a nemzetek közösségétől való elfordulást, épp ellenkezőleg, e lépéssel nemzetünk alávetette magát az emberi lét természetes törvényének, mely minden nemzet számára kötelező érvényű, amennyiben nemzet kíván maradni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Éppen az ennek megfelelő engedelmesség vezet egymás komolyan vételéhez és az egyéni felelősség követelése nem mást fejez ki, mint pozitív hozzáállást egy közösséghez. Egy valódi közösség akarása épp olyan távoli a kötelesség nélküli világtestvériségtől, mint a vak zsarnokságtól. Ez az akarás eme szélsőségen túl cselekszik, létrehozza a nemzetek és államok nyílt és férfias egymásra utaltságát és egymáshoz kötöttségét. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mi történik egy ilyen akarás meglétekor? Visszazuhanás a barbárságba? Nem! Az üres tárgyalások és rejtett ügyletek elfogadásának visszautasítása az egyénileg felelős tett egyszerű és hatalmas követelésével. A törvénytelenség kirobbanása? Nem! Minden nemzet támadhatatlan önállóságának világos megvallása. Egy szellemi nép alkotásainak megtagadása és egy történelmi hagyomány szétzúzása? Nem! A megtisztult és gyökereihez visszanövő ifjúság ébredése. Az állam akarása e nemzetet önmagával szemben megkeményíti és minden valódi mű iránt tiszteletteljessé teszi.</div><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6cajzXPHMXdS2DawYnQGcKmU1y5TWdcWyP7xzSkGNNGoJfeIdQcA3-K9MQ5_Id_dTrA5FPFx5xZgWFSwN6FruSqMcO2ajArXYYTWDDqeFYBBW5uP13-jHdP9QIe0fHD6kvp7wjzg96gg/s1164/Heidegger02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="990" data-original-width="1164" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6cajzXPHMXdS2DawYnQGcKmU1y5TWdcWyP7xzSkGNNGoJfeIdQcA3-K9MQ5_Id_dTrA5FPFx5xZgWFSwN6FruSqMcO2ajArXYYTWDDqeFYBBW5uP13-jHdP9QIe0fHD6kvp7wjzg96gg/s320/Heidegger02.jpg" width="320" /></a></div><p></p><div style="text-align: justify;">Mi is történik valójában? A nemzet visszanyeri léte akarásának <i>igazságát</i>, mivel az igazság a kinyilatkoztatás, mely a nemzetet tetteiben és tudásában biztossá, tisztává és erőssé teszi. Az ilyen igazságból fakad a valódi tudás-akarás, ez pedig magában foglalja a tudás igényét. S végül ebből mérhetjük ki a határokat, melyeken belül a valódi kérdéseknek és vizsgálódásoknak meg kell alapozódniuk és be kell igazolódniuk. Ebből a forrásból jön létre számunkra a tudomány. Az egyénileg felelős nemzeti lét szükségszerűségétől elválaszthatatlan. A tudomány ezért az e szükségszerűség mérsékelte nevelési szenvedély, tudni akarni, hogy tudást szerezzünk. Tudni számunkra azt jelenti, hogy hatalommal bírunk a dolgok felett az értelemben és készen állunk cselekedni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elválasztottuk magunkat a gyökértelen és erőtlen gondolkozás istenítésétől. Látjuk az ezt kiszolgáló filozófia végét. Biztosak vagyunk benne, hogy visszatér a létező lényegére irányuló megalkuvás nélküli, egyszerű rákérdezés tiszta keménysége és a tettnek megfelelő biztonsága. Az őseredeti bátorság a létezővel való szembenézésben – hogy növekedjünk vagy elpusztuljunk – egy <i>nemzeti</i> tudomány kérdezésének legbensőbb indítéka. A bátorság ugyanis előre csábít, a bátorság elszakít attól, ami mostanáig volt, a bátorság megkockáztatja az ismeretlent és a kiszámíthatatlant. Számunkra a kérdezés nem újítók kötetlen játéka. A kérdezés nem is a kétséghez makacsul, bármi áron ragaszkodás. A kérdezés számunkra: kitenni magunkat a dolgok és törvényeik fennköltségének, a kérdezés számunkra: nem zárni el magunkat a megszelídítetlen borzalmától és a sötétség zűrzavarától. E kérdezés kedvéért kérdezünk, s <i>nem</i> szolgáljuk a megfáradtakat és kényelmes válaszok utáni komótos kutatásaikat. Tudjuk, hogy a kérdezés bátorsága, a lét mélységének átélése és a lét mélységének elviselése már önmagában <i>magasabb</i> válasz, mint a mesterséges eszmerendszerek bármelyik túlságosan is olcsó közlése. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">S így mi, akiket nemzetünk tudás-akarásának megőrzésével bíztak meg a jövőre nézve, valljuk: a nemzetiszocialista forradalom nem csupán a meglévő hatalom átvétele az államban egy másik párt által, mely taglétszámában oly jelentősen megnövekedett, hogy ezt megtehette. Ez a forradalom <i>a német lét teljes átalakulását </i>idézi elő. Mostantól minden egyes dolog döntést, minden tett felelősséget követel. Biztosak vagyunk benne: ha az egyéni felelősség akarása a nemzetek együttlétezését vezérlő törvénnyé válik, akkor minden egyes nemzet az összes többi nemzet tanára lehet és tanárának kell lennie a nagy tettek gazdagságának és erejének, az emberi lét műveinek terén.</div></div><div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7NGH7R5J9wtsuUYwViXCKuwnUzTdFjfmVo2K9te7koPrU_J-1dGt-Xbj00L7RFL1h158H5fcqT7qXxhksDb49YCsCra-LWj4vWtk2kIN7Qtm6UNujGCrJ3zbgCIeqX1T4TBAjJZjIJCo/s2048/Heidegger03.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1294" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7NGH7R5J9wtsuUYwViXCKuwnUzTdFjfmVo2K9te7koPrU_J-1dGt-Xbj00L7RFL1h158H5fcqT7qXxhksDb49YCsCra-LWj4vWtk2kIN7Qtm6UNujGCrJ3zbgCIeqX1T4TBAjJZjIJCo/s320/Heidegger03.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A választás, melyet a német népnek most meg kell hoznia, <i>egyszerűen önmagában álló eseményként</i>, a végeredménytől teljesen függetlenül, a nemzetiszocialista államban megtestesült új német valóság legerősebb kifejezése. A nemzeti-egyéni felelősség iránti akarásunk azt kívánja, hogy minden nemzet találja és őrizze meg rendeltetésének nagyságát és igazságát. Ez az akarás a nemzetek közötti béke legerősebb biztosítéka, mivel önmagát a férfias tisztelet és feltétlen becsület alapvető törvényéhez köti. A Vezér az egész népben felélesztette ezt az akarást és <i>egyetlen</i> elhatározásba forrasztotta. Senki sem maradhat távol a választásoktól a napon, amikor ez az akarás megnyilváníttatik. Heil Hitler!</div><span lang="HU" style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Book Antiqua", serif;"><span style="font-size: x-small;">(<i>Bekenntnis der Professoren an den deutschen Universitäten und Hochschulen zu Adolf Hitler und dem nationalsozialistischen Staat</i>, Überreicht vom Nat.-soz. Lehrerbund Deutschland, Gau Sachsen, é. n. [1933], 13-14. old.)</span></span></div></span></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-64146950107131457022021-02-07T11:06:00.001+01:002021-02-08T18:20:54.720+01:00Martin Lings – Az idő ritmusai<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br /><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-GB</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-ansi-language:EN-GB;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A régiek a világon mindenütt könnyen hittek az emberi
tökéletesség hirtelen primordiális megalapozásában a földön – olyan csúcspont,
ahonnan további emelkedés nem lehetséges, csak bukás –, mivel látták, hogy ez
az első isteni közbenjárás újra és újra kisebb beavatkozásokban ismétlődött meg.
Saját elődeink tekintetében az Ószövetség a lefelé irányulás története, például
a Bukás és az Árvíz,<a href="#_ftn1" name="_ftnref1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[1]</span></span></span></span></a>
majd ez utóbbi és Bábel Tornya között. Olyan irány, mely időről időre
megszakadt, néha akár a relatív tökéletesség újjáélesztésével, ahogy azonban az
isteni közbenjárás hatalma veszített erejéből, a végzetes irányulás, mintegy a
gravitáció törvényének megfelelően, ismét előtérbe került.</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A világ menetének látása számunkra őseinknél könnyebb
kellene hogy legyen, mert a mi történeti rálátásunk átfogóbb, s a történelem
egésze ritmusát igazolva alapvetően ugyanazt a történetet mondja el, mint az
Ótestamentum. Az elmúlt háromezer év kulcseseményei, Buddha,<a href="#_ftn2" name="_ftnref2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[2]</span></span></span></span></a>
Krisztus és Mohammed küldetése váratlan beavatkozások voltak: nem követték
szabályosan a korábbi eseményeket, szemben álltak általános irányulásukkal.
Minden esetben az emberiség egyik kis középpontját ragadták meg és helyezték
spirituális csúcsra, hogy ideálként, jelzőfényként szolgáljon az eljövendő
nemzedékek számára. Az ilyen ismert történelmi események nézőpontjából nem
nehéz elhinni, hogy első spiritualitását – s e sajátos esetben első emberiségét
– a világ valamiféle csendes mennydörgésként kapta. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Ez az „Istenember” ritmus, hirtelen felemelkedés, melyet
fokozatos bukás követ, az időfeletti és az időnek kitett összekapcsolódásának
eredménye az évszakokkal is ábrázolható, mint a nyárba száguldó hirtelen
tavasz, amit fokozatos ősz követ. Különböző tényezőkön múlik, milyen hamar
kezdődik ez az ősz. Az emberiség nagy tavasz-nyara egészében, az Aranykor, a
hindú <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Puránák</i> értelmezésében huszonötezer,
mások szerint több mint másfél millió emberi évig tartott. Ami a kisebb
ciklusokat illeti, például a különböző vallásokét, ezeket feltétlenül
befolyásolja a nagy körforgásban betöltött helyük. A későbbi vallások kezdeti
tavasz-nyara mint olyan a nagy ciklus őszében helyezkedik el, ezért viszonylag
gyorsan saját őszébe torkollik,<a href="#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[3]</span></span></span></span></a>
melyen belül azonban még kisebb körfogások tavasz-nyarai vannak, mivel egy nagy
Szent néha a váratlan helyreállítás küldetését képviseli, így megjelenése
kisebb fokon a vallásalapítókéval analóg. E ritmus látásához a történelem
gerincére, nem pedig felszínére kell figyelnünk, mivel maga a spiritualitás
meghatározása szerint ugyan idő feletti, kevésbé közvetlen hatásai az időben
hajlamosak a fokozatos növekvés és fogyás időbeli ritmusát követni. A buddhizmusnak,
kereszténységnek és iszlámnak némi időbe telt, míg egészükben elterjedtek az
emberiség azon részein, ahová az isteni gondviselés szánta őket: a szóban forgó
teokratikus civilizációk minden tudományukkal, művészetükkel és mesterségükkel
nyilvánvalóan fokozatosabban bontakoztak ki magából a spiritualitásból, bár az
„Istenember” ritmus mindig lesben állt, készen arra, hogy azonnal felszínre
emelkedjen, mivel minél inkább ihletett az ember a szó valódi értelmében, annál
több tevékenysége kerül ki az alsóbb ritmusból és annál több kerül összhangba a
felsőbbel.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Legmagasabb vonatkozásaiban a művészet például
feloldhatatlanul összekapcsolódott a spiritualitással, noha a művészi
inspiráció sohasem ér el minden esetben éppen a vallás kezdetéhez, mivel amikor
a spiritualitás legmagasabb fokán áll, az embereknek sokkal kevésbé van
szükségük művészetre, mint bármikor máskor. A kereszténységben a dekadens
görög-római stílus még három-négy évszázadik tovább élt bizonyos területeken,
mielőtt felváltotta egy eredeti keresztény irányzat; ám a helyettesítés gyakran
többé-kevésbé váratlan.</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Vegyük a művészet legfőbb példáját: a zsidóknak nem volt
szakrális építészetük, míg Salamon a Dávid felfedte tervek alapján meg nem
építette a Templomot. Oly hirtelen jött eme építészeti csúcspont megszerzése,
hogy külhonból kellett építőmunkásokat hozatni. Habár e példa kivételes, még az
inspirációnál is valami több, nevezetesen közvetlen kinyilatkoztatás.
Mindazonáltal az inspiráció is hasonló irányba mutat. A hozzánk alászállott
legkorábbi művészet feltűnő példa – elég feltűnő ahhoz, hogy még azoknál is
érvényre juttassa magát, akik ideáival teljesen szemben áll és akiket
„meghökkent” az, ami máskülönben valóban meghökkentő lenne.</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">„Kétségtelenül a legmeghökkentőbb aspektusa a művészet
jelenségének, amikor érettsége magas fokán jelenik meg először előttünk, ahogy
legkorábbi kifejeződéseiben nyilatkozott meg. A stílusában kialakult
műalkotások váratlan felbukkanása az esztétikai értékek bámulatos kitörésével teljes
meglepetésként ér. (…) Még a megkérdőjelezhetetlenül legkorábbi fázishoz
tartozó példák is (…) a művészi érettség csodálatos művei.”<a href="#_ftn4" name="_ftnref4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[4]</span></span></span></span></a>
</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Sok minden megmagyarázhatatlan, ha nem ismerjük fel, hogy
nem egy, hanem két „áramlat” vagy „ritmus” működik a történelemben. Ősein
biztosan ismerték mind a kettőt, mivel mindenki tud a fokozatos növekedés és fogyás
felszíni áramlatáról. Ami pedig a hirtelen „fel” és fokozatos „le” áramait
illeti, melyek elengedhetetlenek ahhoz, ami legminőségibb a civilizációkban, a
keresztények nem tekintettek mindig vissza különös tisztelettel<a href="#_ftn5" name="_ftnref5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[5]</span></span></span></span></a>
a korai atyákra, mindenekelőtt magukra az Apostolokra?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Az iszlámban is hasonlóképp, bármit is értek el különböző
területeken a későbbi nemzedékek, a muszlimok számára legalábbis nem okozott
semmiféle nehézséget, hogy őszinte meggyőződéssel fogadják el Prófétájuk
mondását: </span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">„Legjobb embereim saját nemzedékem; azután a közvetlenül
utánuk következők; majd a rögtön őutánuk következők.”</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Vegyünk még egy példát: „A buddhisták szerint három kor
létezik, melyek során képességünk a buddhizmus megértésére egyre csökken.
Ezeket Buddha halálát követően számláljuk: az elsőt, mely ezer évig tart, »az
igaz buddhizmus időszakának« nevezzük; a második szintén ezer éves, és neve: »a
buddhizmus utánzásának időszaka«; a harmadik pedig, melyben mi, az »Utolsó
Napok« emberei élünk, a romlás időszaka.”<a href="#_ftn6" name="_ftnref6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[6]</span></span></span></span></a></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">E három vallás hívei nézőpontjukat tekintve nem
kivételesek. Valójában ezt mondhatnánk valamennyi civilizációra, melyről
történelmi ismereteink vannak, kivéve a modern civilizációt, mivel átjárja őket
az általános tökéletlenség, egy ideáltól való távolodás tudata; s ez az ideál,
melyet a Szentek láncolata évszázadokon át éberen tartott az emberi értelemben,
virágzása legnagyszerűbb bőségét a szóban forgó vallás első képviselőinek
körében mutatta. E csúcspont mögött, túl a közbeeső hanyatlás lapályain – mivel
korábbi civilizációkból dekadens legvégüknél alig ismerünk többet – ott dereng
a Primordiális Ember tökéletességének csúcsa. </span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A zsidó hagyomány szerint, ha Ádám nem birtokolja „jó és
rossz tudását”, akkor még az angyalokat is felülmúlja Isten megismerésében; s
bár amennyiben a Távol-Keletre tekintünk, a kifejezésmód nagyon különböző, a
megnyilvánított igazság ugyanaz marad. Több mint kétezer évvel ezelőtt Kínában
így szólt Chuang Tzu, a taoista bölcs:</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">„A régiek tudása tökéletes volt. Mennyire tökéletes?
Először is még nem tudták, hogy vannak dolgok (eltekintve a Taótól, az Úttól,
mely az Örökkévalót és Végtelent fejezi ki). Ez a legtökéletesebb tudás, semmi
sem tehető hozzá. Azután tudták, hogy vannak dolgok, ám még nem tettek
különbséget köztük. Ezt követően ugyan megkülönböztették őket, de még nem mondtak
ítéletet róluk. Amikor ítéleteket hoztak a Tao [tudása] megsemmisült.”<a href="#_ftn7" name="_ftnref7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[7]</span></span></span></span></a><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Látszólag megint csak nagyon különböző, lényegében mégis
ugyanez egy régi litván dal üzenete, mely a történelemelőtti árnyai közül
érkezett hozzánk. Azt beszéli el, hogyan „házasodott össze a Hold a Nappal az
első tavaszon”, azután „egyedül kóborolva” miként látta meg a Hajnalcsillagot
és szeretett bele, mire Isten, a Nap Atyja félbevágta őt</span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;"> </span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9KPJ0Qla59Mfr88WgLq3zmNMvT9sfAVu5ZVUNEYqcalGSg1ct3BeAuwJMzNXfDApHM0PzItOd0QGQbDN1AOGhngwSZZmGXe6xumgVWKVmwMxHmrny7eN9HB6YOSsRFV3kJiRLftUUNwo/s484/Lings_01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="484" data-original-width="345" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9KPJ0Qla59Mfr88WgLq3zmNMvT9sfAVu5ZVUNEYqcalGSg1ct3BeAuwJMzNXfDApHM0PzItOd0QGQbDN1AOGhngwSZZmGXe6xumgVWKVmwMxHmrny7eN9HB6YOSsRFV3kJiRLftUUNwo/s320/Lings_01.jpg" /></a></span></span></div><p></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A nap egyetemesen a Szellem szimbóluma, a napfény pedig a
szellemi igazságok közvetlen tudását jelképezi, míg a hold az emberit, főként
az értelmet képviseli. Az értelmi tudás, mint a holdfény, közvetett és
tükrözött. Az értelem segítségével „teszünk különbségeket” és „hozunk
ítéleteket”.</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">„A Nappal házasságot kötött Hold” a Primordiális Ember,
két természetével, az emberivel és az istenivel; s épp úgy, ahogy a hold
tükrözi a napot, valamennyi képességével és erényével az emberi lélek is az
Isteni Minőségeket sugározza vissza. Így a hold az emberi természet
szimbólumaként egyetemes tanítást fejez ki, miszerint az ember „Isten képmására
teremtetett”, és ő „Isten megtestesítője a földön”.</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A Teremtés elválasztást jelent Istentől. A teremtői aktus
külső, elkülönítő hajlamot hoz mozgásba, melynek tárgya minden teremtmény mint
olyan. Ám a nem-emberi teremtményekben e hajlamot feltartóztatja a szabadság
hiánya. Mivel nem többek a Teremtő távoli, töredékes tükröződéseinél, csupán
korlátozott értelemben adják vissza Szabad Akaratát; s ha szabadságuk
mindörökre kevesebb az emberénél, akkor kevésbé is korcsosul el. Az ember
számára a teremtéssel született külső késztetés „az első tavaszon” volt
tökéletes egyensúlyban magasabb természetének benső vonzerejével.</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A két természet találkozási pontját, a lélek csúcsát,
mely egyben középpontja is – mivel a Mennyek Országa éppúgy van „belül”, mint „felül”
–, a legtöbb vallásban Szívnek nevezik (nagybetűvel írva, hogy megkülönböztessük
a test középpontjától); a Szív az Intellektus trónusa, abban az értelemben,
ahogy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Intellectus</i>t a középkorban
használták, vagyis „szoláris” képességként, amely a szellemi igazságokat
közvetlenül érzékeli, ellentétben az értelem, emlékezet és képzelet „lunáris”
képességeivel, melyek az Intellektus megkülönböztetett tükröződései.</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">„A Hold és a Nap házassága” szerint „a jó és rossz
elágazó, elkülönítő tudása” teljesen alárendelődött a befelé mutató,
egységesítő Szív-tudásnak, mely minden teremtményt visszafordít Teremtőjéhez. „A
Hold félbevágása” a Szív és az értelem, az Intellektus és az ész elkülönítését
jelzi, valamint az ember számára a közvetlen, egységesítő tudás ezt követő
elveszítését és alárendelődését a közvetett tudás, a jó és rossz tudása
dualizmusának. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Az értelmi függetlenség, amit „a hold egyedül kóborlása”
jelenített meg, hozta magával a pusztán profán ösztönzések és tettek
lehetőségét. Nem volt semmi spirituális abban, hogy a Hold elhagyta a nagyobb
fényt a kisebbért, semmi spirituális nem volt az impulzusban sem, amely rábírta
Pandorát szelencéje kinyitására, vagy amely a tiltott gyümölcs elfogyasztását
okozta. Ez utóbbi tett jobban is megérthető a zoroaszteri vallás fényében, mely
szerint az ember romlásának egyik fokozatát az étel önmagáért való élvezete, és
az okozta, hogy nem a Teremtő jóságának tulajdonították. </span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgwo1CXHmUBl_8ld0LKZdZ9WsidCRvnCvmOo4V_Hy3fB5tKXsZUfcDPKYkqx9vENVTwvtGdal6iNlrUnybNwuyCBRjjO_uKsQY2K3ER4SLry49RMGsRGKsa7D9bDNjGYEflt2AqquK7Z4/s499/Lings_02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="499" data-original-width="341" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgwo1CXHmUBl_8ld0LKZdZ9WsidCRvnCvmOo4V_Hy3fB5tKXsZUfcDPKYkqx9vENVTwvtGdal6iNlrUnybNwuyCBRjjO_uKsQY2K3ER4SLry49RMGsRGKsa7D9bDNjGYEflt2AqquK7Z4/s320/Lings_02.jpg" /></a></span></span></div><p></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Az Édeni állapot bizonyos értelemben időfeletti, mivel
nem voltak évszakok, nem volt halál. Nem volt vallás sem, mert még nem veszett
el az, aminek célja a vallás, míg az Aranykor, mely közvetlenül a Bukás után
kezdődött, lényege szerint a vallás kora, szanszkrit nevén <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Krita-Yuga</i>, amikor minden ember „tökéletesen végezte” vallásos
kötelességeit. A hinduizmus szerint a halandó élet szokásos tartama akkoriban
ezer év volt, s a judaizmus is megerősíti ezt. Érthető azonban, hogy a
judaizmus és más, még későbbi vallások már nem e kor kiválóságán állnak, mert
bármennyire is jó lehetett önmagában, mindazonáltal a romlás magvait
tartalmazta és, miként a Vaskor hitelétől is megfosztotta, már e magvak végső
gyümölcseit hordozta. </span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Az Aranykor korai vallásai számára annak legfelsőbb
ideálja állt fenn, mely a Bukást követően a földi állapotok közepette
lehetséges. Ám minél közelebb ér egy ciklus a végéhez, annál elérhetetlenebbé
válik az ideál. Azonban ha a Teremtés könyvének kivételesen elliptikus első
fejezeteire tekintünk, az Aranykort ott – nem nyíltan, hanem kétségtelen
utalással – a Bukást követően Ádám személyesíti meg; s mikor a Genezis
kommentárjaihoz és a zsidó apokrif könyvekhez fordulunk, Ádámot nem csupán az
emberek között egyedülállóként dicsőítik, mivel csak egy bűnt követett el,
hanem nagy látnokként is: ő a Próféta, aki bevezette a vallást a földön;
halálakor pedig az Arkangyalok szálltak alá a Mennyből, hogy eltemessék. Azt
olvassuk továbbá, hogy Ádám és Séth idejében a holttestek nem oszlottak el, s
az emberek még mindig „Isten képmására”<a href="#_ftn8" name="_ftnref8" style="mso-footnote-id: ftn8;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[8]</span></span></span></span></a>
születtek, míg Séth után többé nem ez volt a helyzet, s a hegyek, melyek addig
termékenyek voltak, kopár kősziklákká lettek. </span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">*</span></span></p><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;"></span>
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A hindúk szerint a négy kor ciklusa során a lefelé
irányulást nyolc váratlan helyreállítás szakítja meg, valamennyit az Istenség
egy aspektusának inkarnációja hozza a földre. A ciklust hasonló inkarnációk
vagy „alászállások” (avatárok) nyitják meg és zárják is le, így belőlük
összesen tíz nyilvánul meg. A kilencedik Buddha volt, akit Mleccha Avatarának
(az Idegen Alászálló) neveznek, mivel ugyan hindúként jelent meg, küldetésének
elrendelt hatóköre a hinduizmus határain kívül terült el. A brahmanikus
nézőpont aligha mulasztja el magába foglalni eme isteni közbeavatkozást, noha
természetesen többé-kevésbé arra korlátozott, ami a hindúkat érinti, a nyugat
vallásait nem veszi számításba; ám a tizedik alászállás, mely még nem
következett be, az egész világra hatással lesz. </span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Kalkit, az utolsó, tizedik avatárt fehér lovon ülve,
kezében karddal ábrázolják, s néhány róla szóló leírás észrevehető hasonlóságot
mutat az Apokalipszis soraival. Kalki Avatara várhatóan véget vet a Sötét
Kornak és Aranykorral nyitja meg az új ciklust. </span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">Ebben az elvárásban valamennyi vallás osztozik, bármilyen
nevet is adjanak Kalkinak, és semmiben sem egyezik a „haladás” modern
hiedelmével. Igaz, néhány kortársunk előszeretettel hiszi, hogy emberi fejlődés
vezetett végül Krisztus első eljöveteléhez, s a további fejlődés teszi
végeredményben megfelelővé a világot a másodikhoz. Ám az ilyen eszmék a
középkori és antik elképzelésektől teljesen idegenek. Őseink korántsem
tartották úgy, hogy az emberiség kiérdemelte a Megváltást, hitték, hogy tiszta
Kegyelemből fakadt; ami pedig Krisztus második eljövetelét illeti, hittek
benne, hogy közeledésének jelei nem egy csaknem tökéletes, az utolsó
ecsetvonásra váró világ erényei, hanem a „háborúk”, „háborús híresztelések”,
„földrengések”, „éhezés” és a „fivér fivér ellen”, „atya fiú ellen”, „gyermekek
szülőik ellen” viszályai, végül pedig „a sivárság undora”. Krisztus és a
Próféták szavainak megfelelően, melyeket a történelem ritmusával elődeink
teljesen igazoltak, a „Millennium” nem olyasmi, ami felfelé, hanem ami lefelé
vezet, legalábbis amennyiben az emberi közösséget mint egészet érinti. Hitték,
hogy a fokozatos hanyatlás, megszakítva bizonyos helyreállításokkal,<a href="#_ftn9" name="_ftnref9" style="mso-footnote-id: ftn9;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[9]</span></span></span></span></a>
a „nagy csapáshoz vezet, amilyen a világ kezdete óta nem volt”,<a href="#_ftn10" name="_ftnref10" style="mso-footnote-id: ftn10;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[10]</span></span></span></span></a>
s összehasonlíthatjuk Krisztus leírását a jelekről, melyek második
eljövetelének közelségét mutatják, más vallások tanításaival ugyanerről az
eseményről. Az emberiség legalsó állapotát az Antikrisztus uralma jelzi. Ezután
a valódi Krisztus jelenik meg, oly hirtelen, „ahogy villámlás jő keletről és
fénylik nyugatig”.<a href="#_ftn11" name="_ftnref11" style="mso-footnote-id: ftn11;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">[11]</span></span></span></span></a></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">*</span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;">A kérdést, miszerint a modern felfedezések tudása
megváltoztatta volna a régiek hitét elődeik kiválóságában, már feltettük és
részben megválaszoltuk. De mi a helyzet jövőbeli elvárásaikkal? Ha a rég halott
nemzedékek visszatérhetnének a földre, úgy éreznék, Prófétáik tévedtek? Vagy a
modern világ látványa legsötétebb sejtelmeiket igazolná az emberiség jövőjéről?
Burkoltan erre a kérdésre is választ adtunk; a következő fejezetekben pedig
nyíltabban is megtesszük. </span></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 10pt; line-height: 115%;"> <span style="font-size: x-small;">(In: Martin Lings: <i>Ancient Beliefs and Modern Superstitions</i>, Perennial Books, London, 1965, 16-25. old.)</span></span><span style="font-size: 9pt; line-height: 115%;"></span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 9pt; line-height: 115%;"> </span></span></p><span style="font-family: inherit;">
</span><div style="mso-element: footnote-list;"><hr align="left" size="1" width="33%" /><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[1]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Azt
is mondhatnánk, hogy „a Teremtés és a Bukás között”, mivel e fokozatos
hanyatlást maga a Földi Paradicsom mutatta meg előre: volt „idő”, amikor Éva
még nem különült el Ádámtól, egy másik „idő”, amikor már különálló létező volt,
de még nem evett a tiltott gyümölcsből, s ismét csak másik „idő”, amikor ő már
igen, de Ádám még nem evett belőle.</span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn2" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref2" name="_ftn2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[2]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Később
visszatérünk a vallásos perspektívák közti különbségek kérdésére. Most fogadjuk
el, hogy noha nem lehetséges igaz vallás az Isteni Ige nélkül, sem időben, sem
térben nem merészelhetjük korlátozni az Ige tevékenységét. Továbbá megadatott
nekünk az ismérv, hogy megítélhessük, hol vetették el a vallási igazság
magvait, mivel „gyümölcseikről ismeritek fel őket”. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn3" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref3" name="_ftn3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[3]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Például
Anglia vonatkozásában a kereszténység tavasza-nyara a hatodik század közepén
kezdődött, s talán nem helytelen azt mondani – noha nyilván nem ragaszkodhatunk
feltétlenül ehhez az időponthoz –, hogy az ősz már a normann hódítás idejére
bekövetkezett. </span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn4" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref4" name="_ftn4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[4]</span></span></span></span></span></a><span style="font-size: 9pt;"> Paolo
Graziosi: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Palaeolithic Art</i>, Faber
& Faber, London, 1960, 22-24. old.</span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn5" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref5" name="_ftn5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[5]</span></span></span></span></span></a><span style="font-size: 9pt;"> Szent
Benedek már előre az egész középkor hangján szólt: “Az atyák beszélgetései, szerzetesi
rendtartásuk és az atyák élete (…) mi egyebek lennének, mint raktárai a jó élet
erényeinek és az engedelmes szerzeteseknek? Ám számunkra, közömbösek, rossz
életűek és hanyagok számára szégyenre és zavarra adnak okot.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn6" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref6" name="_ftn6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[6]</span></span></span></span></span></a><span style="font-size: 9pt;"> Kanei
Okamoto, Jodo bonze, idézi: e. Steinilder-Oberlin: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Les Sectes bouddhiques Japonaises</i>, G. Cr</span><span style="font-size: 9pt;">è</span><span style="font-size: 9pt;">s
& Cie, Párizs, 1930, 200. old.</span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn7" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref7" name="_ftn7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[7]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Yu-Lan-Fung
fordítása, 53. old.</span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn8" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref8" name="_ftn8" style="mso-footnote-id: ftn8;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[8]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Lásd
a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Midrash Rabbah</i>-t a Genezis IV,
26-ról (Soncino Press, London, 1939, I. kötet, 196. old.) Bizonyos értelemben –
mivel egy szent szöveget mindig más-más szinten lévő különféle jelentések
szintézisének tartanak – Ádám, Káin és Ábel története az emberiség egész
történelmét magában foglalja: manapság Káin vétke csaknem beteljesedett, a
városlakók a nomádokat szinte teljesen kitörölték a létezésből (lásd René
Guénon: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">The Reign of Quantity and the
Signs of the Times</i>, Luzac & Co., London, 1953, 21. fejezet [magyar
nyelven: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A mennyiség uralma és az idők
jelei</i>, Kvintesszencia Kiadó, Debrecen, 2006, fordította: Buji Ferenc]. E
szempontból elmondható, hogy új allegória vette kezdetét az Ádám–Séth
narratívával. Ám egy másik nézőpontból, ha Káin mintegy megismételte a Bukást
és megszemélyesít minden „világi bölcsességet”, mely belőle következett, s ha
Ábel az Éden elveszítését jelképezi, megtestesítve Ádám bűnbánatát és
vezeklését, akkor Séth képviseli Isten megenyhülését Ádám felé és az Aranykor
megalapítását. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn9" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref9" name="_ftn9" style="mso-footnote-id: ftn9;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[9]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Van
bármi is az ősrégi hitben, melyből egy helyreállítás valószínűségére vagy akár
lehetőségére következtethetünk korunk és a ciklus vége között? Részben választ
kaphatunk a kérdésre abból, hogy amikor Krisztus azt mondja a második
eljövetelét megelőző jelekről szólva: „És ha nem rövidülnének meg azok a napok,
senki sem menekülne meg, de a választottak kedvéért azok a napok megrövidülnek”
(Mt 24, 22), nyilvánvalóan nem „az első menny és az első föld végső eltávozására”
utal, „új mennyre és új földre” készülve fel, hanem egy előzetes részleges
pusztulásra. A szóban forgó „napok” nem másnak tűnnek, mint amit az indiánok,
különösen a hopik Megtisztító Napnak neveznek és elközelgőnek tekintenek. Ahogy
a „megtisztulás” szó sugallja, azt várják, hogy a pusztulásnak pozitív
aspektusa is lesz. Az iszlám ehhez hasonlóan mindig is várt egy rövid életű
spirituális újjáéledést Mahdi eljövetelével, az Antikrisztust közvetlenül
megelőző években; s Krisztus próféciája, az ok, amiért a pusztulás napjai
megrövidíttetnek, azt sugallja, hogy egyfajta spirituális helyreállítás követi
őket, még ha csak pillanatnyi és töredékes is.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span></span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn10" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref10" name="_ftn10" style="mso-footnote-id: ftn10;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[10]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Mt
24, 21.</span></span></p>
</div><span style="font-family: inherit;">
</span><div id="ftn11" style="mso-element: footnote;"><span style="font-family: inherit;">
</span><p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><a href="#_ftnref11" name="_ftn11" style="mso-footnote-id: ftn11;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><span class="MsoFootnoteReference"><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt; line-height: 115%;">[11]</span></span></span></span></span></a><span lang="EN-GB" style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 9pt;">Mt
24, 27.</span></span><span style="mso-ansi-language: HU;"></span></p>
</div>
</div>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-43404976555532720672021-01-02T12:56:00.001+01:002021-01-02T12:56:56.121+01:00Ernst Jünger – Arno Breker<div><i><br /></i></div><i><span style="font-size: x-small;">Düsseldorf, 1981. december 9.</span></i> <div><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy hétig Arno Brekerrel – hogy növeljük a „koponyagyűjteményt”. Jó szándékú barátok ellenezték: „benne lesz az újságokban”. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB1ybFXYdY-C-mRV8RW_qCi8zDSyNpKDMK7RgMMr75Z04qhWaDePBaYwu37wstBApDzpnX3t3Q4FH9HMtsrAFvynCPJteeg8VgDqEMTdc38lViSujIz2q6GS4XmKwpjxirOhFPIGmAzYM/s269/J%25C3%25BCnger-Breker_01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="188" data-original-width="269" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB1ybFXYdY-C-mRV8RW_qCi8zDSyNpKDMK7RgMMr75Z04qhWaDePBaYwu37wstBApDzpnX3t3Q4FH9HMtsrAFvynCPJteeg8VgDqEMTdc38lViSujIz2q6GS4XmKwpjxirOhFPIGmAzYM/s0/J%25C3%25BCnger-Breker_01.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pénzbe nem kerül, és legalább elmondhatjuk, hogy Breker ismeri szakmáját, ami portrékhoz különösen elengedhetetlen. A tulajdonképpeni ösztönzés egy bosszantó berlini élmény volt nemrégiben, ahol meg akartam nézni a Breker-kiállítást, s egy vaskos diák eltorlaszolta a bejáratot, mintegy őrt állt és kioktatóan fordult hozzám. Mire próbált figyelmeztetni – „elfajzott” művészet? Akár meg is spórolhatnánk az idézőjelet; az ilyen típus átmenti magát egyik rendszerből a másikba, úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik záptojás a másikra. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Neves portrékészítőként Breker népszerűségben nem szenvedett hiányt. Ahogy sokan mások, Rosenberg is halhatatlanná szeretett volna válni általa. Breker tudta, hogy Gerhart Hauptmann, akit ő csodált, nem tartozik látomásos szerzőnk kedvencei közé. Amikor kiürítette műtermét, csupán Hauptmann mellszobrát hagyta ott. Rosenberg az ülést követően: </div><div style="text-align: justify;">– Megmintázta Hauptmannt! Ő számunkra elfogadhatatlan – a <i>Berliner Tageblatt</i>ba írt!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHegH_pm0DFeeXwm34B6UL5vTBOa9q-GYA35QJW6OSA02lgHi_Z9TG3N423nvjagTI4LAynFoo2vEQmYrMakvKoW_j_kFI84cLETpwZruqcL-spmjgp-Ke2pkty89VqNpNZLU4dnt5wiw/s850/J%25C3%25BCnger-Breker_02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="583" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHegH_pm0DFeeXwm34B6UL5vTBOa9q-GYA35QJW6OSA02lgHi_Z9TG3N423nvjagTI4LAynFoo2vEQmYrMakvKoW_j_kFI84cLETpwZruqcL-spmjgp-Ke2pkty89VqNpNZLU4dnt5wiw/s320/J%25C3%25BCnger-Breker_02.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közvetlenül Liebermann halála után felesége hívta Brekert, hogy vegye le halotti maszkját. Mikor a szobrász már a halálos ágynál állt, megzavarta, hogy Liebermann borostás, s hiába keresgélt borotva után. Végül az „Adlonba”, abba a hotelbe ment, ahol Liebermann évtizedekig nagyra becsült vendég volt. Itt Breker megkérte a fodrászt, hogy egy negyed órára legyen segítségére. Ahogy utóbbi meghallotta, hogy Liebermannról van szó, nem csupán visszautasította, hanem még a borotváló készletét sem adta kölcsön. Breker azután a piszoárban találta meg, amire szüksége volt. Ám amikor igyekezett megborotválni a holtat, látta, hogy arca már beesett. Azonban mivel évek óta ismerte, sikerült neki életteli formára visszagyúrni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbl1WU4LiL00MmHbQsxdF_Cv-SfHwKEFU53OFBctTc6zs0urmEeLmSfzwBDF6yLdgUvzze7v1ebnrJD0gjaHyIos_z3vzKvBGnM976Czmd9jiDRrZMnzklIZSS32nuKhCUj9gYJKLjdxc/s700/J%25C3%25BCnger-Breker_03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="483" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbl1WU4LiL00MmHbQsxdF_Cv-SfHwKEFU53OFBctTc6zs0urmEeLmSfzwBDF6yLdgUvzze7v1ebnrJD0gjaHyIos_z3vzKvBGnM976Czmd9jiDRrZMnzklIZSS32nuKhCUj9gYJKLjdxc/s320/J%25C3%25BCnger-Breker_03.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A műteremben. Breker arca rendben van, láthatóan szenvedéllyel dolgozik. Észreveszem, hogy zenei térben vagyok, ahol dolgok kezdenek alakot ölteni; elő akarnak nyomakodni az elkülönítetlenből. Egy gyapjúrongy arcot formáz, az összegyűrt papír tornyos erőd falgyűrűvel. Így látta Don Quijote is a szélmalmokat.
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(<i>Über Kunst und Künstler</i>, Verlag Robert Gessler, Friedrichshafen,1995, 118-119. o.)</span></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-80436883126415007892020-12-08T20:08:00.001+01:002020-12-08T20:30:46.242+01:00Julius Evola – Személyazonosító igazolvány<div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgy tűnik, napjaink kulturális köztársaságának utcáin és terein nem engedélyezik, hogy hivatalos „személyazonosító” nélkül sétáljunk; nem éri meg idegennek, „kívülállónak” sem hirdetni magunkat: az útlevelek láthatóan nem érvényesek. „Honosítani” kell magunkat, bizonytalan fogalmak nélkül kifejezni politikai identitásunkat a hatályos intézkedéseknek megfelelően, legalábbis e köztársaság prefektúráinak rendelete szerint, melyet a „harmadik oldal” sajtófőnökei szabadon uralnak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egyszer s mindenkorra tegyünk eleget eme úriemberek kívánságainak, rendezzük el a dolgot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Folyóiratunk nem azért jött létre, hogy a fasizmust és a <i>„fújtatók”</i> Mussolini urát létrehozza, amivel a fasizmus és Mussolini úr sem tudna mit kezdeni. Ehelyett folyóiratunk azért született, hogy olyan <i>princípiumokat</i> védelmezzen, melyek teljesen ugyanazok lennének, akár fasiszta, akár kommunista, anarchista vagy köztársasági rendszerben élnénk.<sup><span style="font-size: xx-small;">1</span></sup></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha e princípiumokat politikai szintre helyeznénk át (ahol önmagukban semmi dolguk), a kvalitatív megkülönböztetést, s így a hierarchia, a legtágabb értelemben vett <i>birodalom</i> rendjét kapnánk, annál is inkább, mivel minden, ami koncepciónkban heroizmus és harcosi méltóság, csupán magasabb nézőpontból igazolható. Ha nem így lenne, akkor nem tudnánk, hogy szálljunk szembe a legprecízebben és valamennyi szinten mindennel, ami demokratikusan és egyenlősítő módon erjesztő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis4XdvfrU6MuZISg15W8VSLAhFawh8ufC_16iDrr7XFOgWWG26C6YMee0wMNwzNKuDD5TlgKE1uEUQRYHGn2m5AUQ4JWo2vNYaGiCX9ZCgdM7DfhAZtTrJ1qUHqjl39ELKnyTVC9lHwLQ/s1357/La+Torre_1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="963" data-original-width="1357" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis4XdvfrU6MuZISg15W8VSLAhFawh8ufC_16iDrr7XFOgWWG26C6YMee0wMNwzNKuDD5TlgKE1uEUQRYHGn2m5AUQ4JWo2vNYaGiCX9ZCgdM7DfhAZtTrJ1qUHqjl39ELKnyTVC9lHwLQ/s320/La+Torre_1.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Amíg a fasizmus e princípiumokat követi és védi, addig fasisztának tekintjük magunkat.</i> Ennyi az egész.<sup><span style="font-size: xx-small;">2</span></sup></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">E „stílus” azonban a legtöbb ember számára nem divatos: ma fasisztának kezdjük nevezni magunkat, majd állást foglalunk bizonyos ideák mellett és ellen, attól függően, hogy a fasiszta politika elfogadja vagy elutasítja ezeket – feltéve, hogy a „fasizmus” nem redukálódott <i>tabuvá</i>, egyfajta mindenki által megfizetett belépőkártyává a legsajátabb és legkülönbözőbb véleményekhez. Mi másfelől onnan kezdjük, hogy magunkat integrális és antimodern értelemben vett imperialistáknak nevezzük, s annyiban állunk egy politikai párt, nemzet vagy megközelítés mellé vagy szegülünk szembe vele, amennyiben ezt követik, s nem csinálunk „politikát”: nem csináljuk és nem is akarjuk csinálni. Ideákat és princípiumokat védelmezünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem vagyunk sem nacionalisták, sem internacionalisták, mivel a birodalom kérdése felette áll e modern ideológiáknak.<sup><span style="font-size: xx-small;">3</span></sup> Nem állunk a birodalom „öröksége”, „küldetése” vagy kötelező elrendeltetése mellett egy adott kiváltságos rassz számára.<sup><span style="font-size: xx-small;">4</span></sup> E régi, egyfelől már zsidó, azután germán-porosz, másfelől giobertista-mazzinista ideológia<sup><span style="font-size: xx-small;">5</span></sup> számunkra a hiúság és a babonás „történetfilozófia” gyümölcse. A birodalom azé a nemzeté, mely méltónak bizonyul rá, s mindenekelőtt nem beszél róla, hanem <i>akarja</i>.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezen felül csupán azt mondhatjuk, hogy egy pillantást vetve a modern világ panorámájára, számunkra úgy tűnik, amennyiben nemzetekről van szó, Itália, talán Németországgal együtt, nagyobb mértékben rendelkezik bizonyos lehetőségekkel olyan értékek és princípiumok megértésére, melyek egy birodalom alapját képezhetik. Nem tudjuk, e lehetőségek diadalmaskodhatnak-e, vagy akár csak korlátozhatják ama modern „civilizációt”, mely pusztító tevékenységét ugyanolyan módon és erőteljesen gyakorolja ezekben az országokban. Mi bízunk benne, mindenekelőtt spirituális hagyományunk, azután ama föld javának érdekében, ahol élünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ_nwkZtTTL0MdFTkSPVRP7XIB0rrw66ysNivyf3PuHd6RrdP3ODOquSa53DPS35Gj7q9SWrip2_bWv1Jn0cRit9X-mvq60nbbNuxwvSyLMHXRdn2dmVlq5FxWCW4a2URNwADdZ38z5Tc/s846/La+Torre_2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="846" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ_nwkZtTTL0MdFTkSPVRP7XIB0rrw66ysNivyf3PuHd6RrdP3ODOquSa53DPS35Gj7q9SWrip2_bWv1Jn0cRit9X-mvq60nbbNuxwvSyLMHXRdn2dmVlq5FxWCW4a2URNwADdZ38z5Tc/s320/La+Torre_2.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgy tűnik, ezzel eleget mondtunk, legalábbis egyelőre, s mindenekelőtt azért, mert nem kívánunk programokba és kinyilatkoztatásokba merülni. Egyetlen „mítosszal” szállunk szembe nyíltan, mégpedig hogy a spiritualitásnak és a kultúrának mintegy a politika függő részeinek kell lenniük. Ehelyett azt állítjuk, éppen a spiritualitás és kultúra kellene hogy kondicionálja a politikát, ha utóbbit nem akarjuk valami kicsi, empirikus és kontingens dologgá redukálni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Másfelől, ha Mussolini úr elismeri, hogy a „kártya” nem adományoz intelligenciát azoknak, akik amúgy sem rendelkeznek ilyesmivel, mivel itt nem is intelligenciáról, hanem valami e felettiről van szó, úgy véljük, téziseink még e tekintetben sem túl „heterodoxok”. Ami a többit illeti, reméljük, hogy a „regularitás” peremvidéke – azok, akiknek láthatárát nem korlátozza közvetlenül orruk elé emelt tenyerük – egyre csak növekedni fog, ám, az eddig elmondottaknak megfelelően, ez a legkevésbé sem tőlünk függ.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">1</span></sup><span style="font-size: x-small;">Evola igazából már felvetette ugyanezeket a témákat az antifasiszta Colonna di Cesarò <i>Lo Stato democraticó</i>jában (1925) és Giuseppe Bottai <i>Critica fascistá</i>jának hasábjain (1926-1927). Nem kaméleon-jelleg volt, hanem egyszerűen a <i>La Torre</i> első számában elméletbe foglaltak alkalmazása. Vö. Giovanni Sessa: <i>Evola: pensatore della Tradizione. Il Barone e la politica</i>, in: <i>La Biblioteca di via Senato, Speciale Julius Evola</i>, 2018. október.</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">2</span></sup><span style="font-size: x-small;">E sorokat harminc évvel a <i>La Torre</i> eseményeit követően kommentálva az <i>Il cammino del cinabró</i>ban (1963) Evola hozzátette: „Valaki felhívta figyelmünket arra, hogy e tézisek közül néhány nem állt összhangban Mussolini elgondolásaival, mire mi csupán annyit felelhetünk: annál rosszabb Mussolininak”. A témához lásd még Evola <i>La Torre 1930</i> című cikkét ebben a kötetben.</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">3</span></sup><span style="font-size: x-small;">Érdemes felidézni, hogy Evola már foglalkozott a kérdéssel a két évvel korábban megjelent <i>Imperialismo paganó</i>ban.</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">4</span></sup><span style="font-size: x-small;">Evola ebben az esetben is úgy használja a <i>rassz</i> fogalmát, hogy kulturális és ideális valóságot ír le vele, ezért szellemi, nem pedig biológiai vagy fizikai realitás. Eme alapvető beállítódás lényegében nem fog változni a második világháború során és a háborút követően sem. Vö. Marco Rossi: <i>Razzismo ed esoterismo</i>, in: AA. VV., <i>Esoterismo e fascismo</i>, Edizioni Mediterranee, Róma, 2006.</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">5</span></sup><span style="font-size: x-small;">Az utalás Mazzinire a hivatkozásnak köszönhető a <i>Risorgimento</i> elméletében jelenlévő harmadik, republikánus Rómára, az ókori Róma nagyságának és a pápák Rómájának utódjára. Az utalás Giobertire inkább az ő elméletével függ össze az itáliaiak, a vicói eredet erkölcsi és polgári felsőbbrendűségének meglétéről. Az sem lehetetlen, hogy állításával Evola el kívánta különíteni magát az újpüthagoreus Arturo Reghini elgondolásaitól.</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><span style="font-size: x-small;"><br /></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><span style="font-size: x-small;">(<i>La Torre</i>, Nr 1, 1930. február./Julius Evola: <i>La Torre, Foglio di espressioni varie e Tradizione una</i>, Edizioni Mediterranee, Róma, 2020., 94-96. old.)</span></span></span></div></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-50243833848155327842020-11-18T17:31:00.005+01:002020-12-21T21:41:58.902+01:00Julianus császár – Egy paphoz írt levél töredéke (részlet)<div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Most megpróbálom kifejteni, milyen embernek kell lennie a papnak, noha nem saját előnyödért teszem ezt. Ha nem ismerném már ugyanis a főpap és a hatalmas istenek bizonyságtételéből e rád ruházott tisztséget, mindent, amivel foglalkoznod kell, akkor nem mernék rád bízni ilyen fontos dolgot. Mégis megteszem, hogy képes légy mondandómmal más papokat meggyőzőbben és teljes szabadsággal tanítani a városokban és a vidéki tartományokban. Nem egyedül kell így kigondolnod és gyakorolnod eme elveket, hanem én, az istenek kegyelméből uralkodó főpap is támogatlak bennük, noha nem vagyok méltó ily magas hivatalra, még ha vágyom is rá és szüntelen imádkozom az istenekhez, hogy az legyek. Tudnod kell, hogy az istenek nagy reménnyel vannak irántunk halálunk után, így feltétel nélkül hinnünk kell bennük. Ők mindig igazságosak, nem csak az elkövetkező életekben, hanem mostani életünk ügyeiben is. Hatalmuk bőségénél fogva képesek legyőzni eme élet zűrzavarait, rendet vinni a rendetlenségbe, nyilvánvaló hát, hogy még inkább meg tudják ezt tenni a másvilágon, ahol az ellentétek megbékélnek egymással, miután a halhatatlan lélek elvált a testtől, az élettelen test pedig porrá lett. Megtennék-e mindezt, ha nem táplálnának reményt az emberek iránt? Ezért, mivel tudjuk, hogy az istenek papjaiknak nagy elégtételt ígérnek, tegyük felelőssé őket minden megbecsülésért, amely az isteneket illeti az emberek által, mutassák fel példaként saját életüket arra, amit az embereknek hirdetnek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhArkKVQ-pC0fBOLs6mgdgrFk86jf_jczLqIkdIhF4Gjbw-8fElWIwz4ze_j2o2Du-XYFO2fzr39osMqoetsTAtD46xac7Hqp06s4N1PR8iQbGVksdwhIlSXBkEur5cJmX2Dl1s_dGg8VQ/s294/Julianus1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="294" data-original-width="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhArkKVQ-pC0fBOLs6mgdgrFk86jf_jczLqIkdIhF4Gjbw-8fElWIwz4ze_j2o2Du-XYFO2fzr39osMqoetsTAtD46xac7Hqp06s4N1PR8iQbGVksdwhIlSXBkEur5cJmX2Dl1s_dGg8VQ/s0/Julianus1.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elsőként az istenek iránti tiszteletet kell hirdetnünk. Illő, hogy szolgálatukat úgy végezzük, mintha ők maguk is jelen lennének és figyelnének, mert ugyan nem látjuk, de minden fénynél erősebb pillantásukkal legrejtettebb gondolatainkba is behatolnak. Nem én mondom ezt, hanem sok isteni kinyilatkozásban megtalálható; most elég ezek közül csupán egyet megemlíteni, hogy bemutassunk két dolgot egyben, nevezetesen miként látnak az istenek mindent és miként örvendeztetik meg az istenfélő embereket: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">„Phoibosz mindenfelé kiterjeszti messzelátó sugarait.
Sebes pillantása még kemény sziklán is áthatol, keresztül sötétkék tengeren, látja csillagok sokaságát visszatérő körökben a rendületlen mennybolton a szükség szobraiként. Látja holtak tömegét az alvilágban, akiket Tartarosz bebocsátott Hádész homályos lakhelyére, nyugat sötétsége alatt. Több örömem telik az istenfélőkben, mint az Olümposzban.”<sup><span style="font-size: xx-small;">1</span></sup></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Minden rokonságban és kapcsolatban áll az istenekkel, de legfőképp az emberi lélek, ennél fogva valószínű, hogy az istenek pillantása könnyedén és eredményesen képes áthatolni rajta. Vegyük észre az isten szeretetét az emberek iránt, mikor azt mondja, hogy az istenfélőkben annyi öröme telik, mint a tiszta és ragyogó Olümposzban. Hogy is ne vezetné hát fel lelkünket a sötétségből, a Tartaroszból, ha kegyes áhítattal közelítünk felé? Valóban tud még azokról is, akiket a Tartarosz börtönébe vetettek, mivel ez a hely sincs az istenek hatalmán kívül, az istenfélőknek pedig az Olümposzt ígéri a Tartarosz helyett. Mindenképp ragaszkodnunk kell hát a jámbor tettekhez, s nem szabad mondanunk semmi aljasságot, sem pedig hallgatnunk semmi hitványságra. A papoknak pedig nem csupán a tisztátalan vagy szégyenletes cselekedetektől kell távol tartaniuk magukat, hanem ilyen szavak kiejtésétől és hallgatásától is. Hasonlóképp tartózkodnunk kell minden sértő tréfától és kicsapongástól. Be kell látnod, mit értek ez alatt, ne hagyd hát, hogy egyetlen felszentelt pap is Arkhilokhosz, Hippónax vagy bárki hasonló verseit olvassa.<sup><span style="font-size: xx-small;">2</span></sup> A régi komédiákból is inkább kerüljön el bármi ilyesmit, jobb lesz ez neki, és mindenképpen egyedül a filozófia megfelelő nekünk, papok számára, a filozófia útjai közül is csak azok, akik az isteneket választották értelmi vezérlőjükül, mint például Püthagorasz, Platón, Arisztotelész, valamint Khrüszipposz és Zénón iskolája. Nem kellene figyelmet szentelnünk mindnyájukra, ahogy valamennyi tanításra sem, csupán azokra, akik istenfélők és azt tanítják, hogy az istenek léteznek és foglalkoznak a világgal, továbbá hogy féltékenységből, irigységből és ellenségeskedésből fakadóan sem az embereknek, sem egymásnak nem okoznak kárt. Ilyesmivel leginkább költőink hozták szégyenbe magukat írásaikkal, azután azok a mesék, amiket a zsidók prófétái igyekeztek kitalálni, a magukat galileánusoknak tartó nyomorultak pedig imádják ezeket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami minket illet, olyan írásokat kellene olvasnunk, amik valóban megtörtént tettekről szólnak, kerülnünk kellene minden olyan képzelgést, amik közkézen forogtak elmúlt idők emberei között, például a szerelmi történeteket és általában véve minden effélét. Egyszerűen nem minden út megfelelő a felszentelt papok számára, ám azokat, amiken haladhatnak, helyesen kell kijelölni, így hát nem lehet bármiféle olvasmány illő hozzájuk. A szavak bizonyos hajlamokat keltenek a lélekben és fokozatosan vágyakat idéznek elő, majd hirtelen szörnyű tüzet szítanak, ami ellen véleményem szerint jó előre fel kell vérteznünk magunkat. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX4UTRdfFptNBpTohXc4LxUMKjRUjpEqz_d12HPVr6IUbXvVvvSryIiWpUPJMRAlOpZvev-1o43tNxrbYUk-Eah8juNWRUUmTeXZ4mn1TkkqHUFsgk0vLhutlDn7LSUdiJKzJzRGLEx30/s264/Julianus2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="191" data-original-width="264" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX4UTRdfFptNBpTohXc4LxUMKjRUjpEqz_d12HPVr6IUbXvVvvSryIiWpUPJMRAlOpZvev-1o43tNxrbYUk-Eah8juNWRUUmTeXZ4mn1TkkqHUFsgk0vLhutlDn7LSUdiJKzJzRGLEx30/s0/Julianus2.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ne tűrjük el Epikurosz és Pürrhón értekezéseit, ám bölcsességükben az istenek már elpusztították műveik nagy részét, így ezek a könyvek megszűntek létezni. Mégis oka van annak, miért nem kellene példaként említenem ezeket a munkákat arra, mit ne olvassanak, s még inkább, milyen gondolatokat kerüljenek a papok. A beszéd hibája ugyanis korántsem ugyanaz, mint az elme tévedése, s utóbbinak kell főként figyelmet szentelnünk, mivel a nyelv vele együtt vétkezik. Meg kell tanulnunk szóról szóra az isteneket dicsőítő himnuszokat, amelyek közül sok szépet a régiek és a mi költőink szereztek, ugyanakkor tudnunk kell azokat is, amiket templomokban énekelnek. Többségüket maguk az istenek adományozták nekünk, feleletül imádságainkra, néhányukat viszont emberek írtak az istenek tiszteletére, isteni ihletettség és a gonoszságok számára elérhetetlen lélek segítségével. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mindezt legalábbis meg kell tanulnunk megtenni és gyakran imádkoznunk kell az istenekhez, lehetőleg naponta háromszor, ám ha ez nem lehetséges, legalább hajnalban és napnyugtakor. Nem lehetséges ugyanis, hogy a felszentelt papok egyetlen nappalt és éjjelt is áldozat nélkül hagyjanak, a hajnal pedig az előbbi, ahogy az alkony az utóbbi kezdete. Úgy helyes, ha mind a két időszakot az isteneknek szóló áldozattal kezdjük, még ha nem is bennünket jelöltek ki éppen a szolgálatra. A mi kötelességünk elvégezni a templomok valamennyi rituáléját, ahogy atyáink törvénye előírja, s ennél nem kell sem több sem kevesebb rítust végrehajtanunk, mert az istenek örökkévalóságának megfelelően nekünk is lényegi természetük szerint szükséges eljárnunk, hogy jóindulatúvá tegyük őket.
</div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">1</span></sup><span style="font-size: x-small;">Ismeretlen eredetű jóslat.</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div></div>
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">2</span></sup><span style="font-size: x-small;">A hagyomány szerint Arkhilokhosz és Hippónax szerzeményeinek közös jellemzője, hogy a maró gúnyversek, illetve a kegyetlen szatírák hatására a költemények célpontjai esetenként öngyilkosságba menekültek. </span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><span style="font-size: x-small;"><br /></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(Julianus Imperator: <i>Egy paphoz írt levél töredéke</i><i>/A galileánusok ellen</i>, Disciplina Kiadó, Pécs, 2021.)</span></div></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-29309251163724799012020-10-25T12:10:00.001+01:002020-10-25T12:11:00.957+01:00Ludwig Klages – A pszichológia problémái<div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A „pszichológia problémáin” tűnődve tartózkodni fogok attól, hogy olyan értelemben beszéljek a „lélekről”, mint a pszichológia doktrínájának azon megalapozói, kiknek egyedüli kapcsolata a lélek valódi tudományával pusztán szemantikai. Ezek a pszichológusok idejüket általában az érzéki tapasztalatok és a neurológiai folyamatok közötti kapcsolatok vizsgálatával töltik, vagy a gondolkodáson, érzésen, akaraton merengenek, melyek meglehetősen különböző funkciók, habár „pszichológusaink” e ténynek ritkán vannak tudatában. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A nyugati gondolkodás hajnala óta létezett egy sokkal autentikusabb lélekfelfogás, mely az emberi természet triádikus struktúrájának hipotézisén alapult, s alkotóelemei: test-lélek-szellem. Ez a tanítás az antik görög filozófiai spekulációk közül az egyik legnagyszerűbb, és egyetlen, ezen „hármasságban” rejlő alapigazságot elvetni igyekvő későbbi filozófus sem járt sikerrel. Valójában a hármasság állandó motívuma a filozófia történetének, olykor egészen obskurus megfogalmazások mögé rejtve, mindazonáltal az ókori görög gondolkodás továbbéléseként jelen volt a középkor folyamán, még azon a tragikus és elvakult koron túlnyúlóan is, amelynek meggyőződése volt – ahogy az utókornak is –, hogy e metafizikai különbségtételeket Descartes, a francia matematikus és filozófus rendszere egy csapással megsemmisítette. Az ő dualitások iránti hajlama olyan elméletbe torkollt, mely a világot és magát az embert <i>testi</i>, vagyis térbeli, és <i>szellemi</i>, azaz gondolkozó részre osztotta. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A poszt-karteziánus korban számos jelentős kísérlet történt a hármasság sémájának revitalizációjára a görög filozófusok analógiájának megfelelően. Például Goethe öntudatlanul is megpróbálta áthidalni a régi görög elméletek és a modern gondolkodás között tátongó szakadékot a biológia területén végzett kutatásai során, melyeket később a német romantika filozófusai fejlesztettek, csiszolgattak és rendszereztek tovább. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ám a romantika bealkonyultával a lélek vagy teljesen eltűnt a pszichológiai kutatás palettájáról, vagy torz módon összetévesztették egy másik, tőle teljesen idegen természetű entitással. Úgy vélem, jogosan állíthatom az elmúlt évtizedekben végzett mélyreható kutatásaim alapján, hogy szigorúan tudományosan meg tudom alapozni az emberi létezés eme „hármas” felosztását, és képes vagyok nagy pontossággal meghatározni, hogy természetünk mely része ered elsősorban a lélekből, mely a testből, s végezetül melyik a szellemből.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Manapság számos üres fecsegés hallható az ősi emberiségről (<i>Urmenschen</i>), annak dacára, hogy ilyen lénnyel még soha senki sem találkozott. Csakugyan léteztek történelem előtti, tévesen „primitívnek” bélyegzett népek (<i>aussergeschichtliche Völker</i>), például azok, akiket a görögök pelazgoknak neveztek, uralmuknak a Deukalión és Pyrrha eljövetelét megelőző vízözön vetett véget, leszármazottaik pedig Deukalión törzseként avagy a hellénekként váltak ismertté. Végül itt vannak az úgynevezett történeti népek, akiknek egyre gyarapodó számához mi magunk is tartozunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh4SOlyOnVRq3yST6g30ii2LfTt3oiNQR8-saQ_d4LYlM7jGOPWf2fwRgqFmUJBBbgDRcib2lnm0FrO-dfp0znmVpNiiHQhbGYnQ9OCs9pCp10-PawiN5v87P3vFGc5NgeVxFkkGuse0Q/s1326/Templum_01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1326" data-original-width="904" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh4SOlyOnVRq3yST6g30ii2LfTt3oiNQR8-saQ_d4LYlM7jGOPWf2fwRgqFmUJBBbgDRcib2lnm0FrO-dfp0znmVpNiiHQhbGYnQ9OCs9pCp10-PawiN5v87P3vFGc5NgeVxFkkGuse0Q/s320/Templum_01.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ám az általunk pelazgnak nevezett faj képes volt hatásának jelentős részét átörökíteni a történelem palettájáról való eltűnésüket követő generációknak, sőt még a mi korunkban is felbukkannak egyedi kultúrájuk szimbólumainak, kultuszainak, mítoszainak, és egyéb nehezen értelmezhető rituális tevékenységeiknek nyomai. Mindhárom említett népben és a történelem előtti törzsi szerveződésekben közös vonás, hogy a szellemet következetesen az egyedi individuumhoz kötötték, mint ahogy mi egy bizonyos személy gondolkodási képességére utalunk. Most azonban egyelőre hagyjuk az öntudat fogalmát, hogy egy teljesen eltérő folyamatra fókuszálhassunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ennek szükségessége azonnal világossá válik, mikor megpróbáljuk meghatározni, mi különbözteti meg az embert az állattól, és számtalan megfigyelés nyomán egyértelműen kiderül, hogy az állat nélkülözi a szellemet (a szó általunk használt értelmében). Valójában az állati organizmus a legtisztábban nyilvánítja meg a természetben fellelhető test-lélek polaritást. „Polaritás” alatt a kauzális viszonyoktól való függetlenséget értek, mert sem a testi folyamatok nem okai a pszichikaiaknak, sem pedig a pszichikaiak a testieknek. Tulajdonképpen e hamis duális ok-okozati képlet szikláján futott megérdemelten zátonyra a karteziánus filozófia. Még kevesebb igazságmagva volt annak a későbbi, rövid életű elméletnek, mely először azt állította, hogy a pszichikai (amit természetesen összekevertek a szellemivel!) és a testi két teljesen különböző területhez tartoznak, másodszor pedig azt, hogy számos esetben magasabb erő nyilvánítja meg magát az emberi organizmusban, hogy létrejöhessen a pszichikai és a testi közötti kapcsolat. Valójában az a helyzet, hogy a test és a lélek közötti kapcsolat még szorosabb, mint valaha gondolták, mert semmi sem mehet végbe a testiség területén, melynek ne volna lelki vonzata, és ez fordítva is igaz. Más szavakkal kifejezve: <i>test és lélek között poláris viszony áll fenn</i>, amit legtömörebben így írhatunk le: <i>a test a lélek fenomenális manifesztációja, miként a lélek az élő test értelme</i>. Egy analógiával élve: a magyarázat megadja egy szó szótári jelentését, de a szó egy benső jelentés külsődleges vagy fenomenális megnyilvánulása.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mikor ezen alapvetésünk érvényességének kauzális fundamentumán elmélkedünk, vagy egyszerűbben kifejezve, mikor kritikai ítélőerőnk segítségével keresünk választ e szubsztrátum valódi természetére, ne feledkezzünk meg az esszenciák általunk tett megkülönböztetéséről és definícióikról. A test érzéki érintkezésekben és az ezekre adott reakciókban mutatkozik meg, és e kétségtelen tényből következik, hogy a testet csak a leghaloványabb kapcsolat fűzi a <i>távolság</i> jelenségéhez. A lélek természete azonban a látomásban nyilvánul meg, mely által a lélek hordozója képes célszerű cselekvésre fókuszálni, s a késztetések kétségkívül mindig az érzések uralma alatt állnak. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Íme, egy példa: a mecklenburgi gólyának nincs szüksége térképre ahhoz, hogy több ezer kilométerre lévő afrikai lakhelyére repüljön. <i>Csak az ösztöneit követi</i>, ahogy mondani szokták. S bár az ösztön szót mindenki használja, jóval több rejlik benne, mint sejtenénk. Mindennapi tevékenységeink során, mikor a világban cselekszünk és felfedezzük, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ösztönünk a megismerés tudattalan módjában gyökerezik, mely abszolút bizonyossággal irányítja hordozóját, amiként, bizonyos mértékig, minden földi organizmust, és természetesen mi sem vagyunk kivételek. Az öntudatlan reakcióinkat távoli céllal összekötő kapocs alapja a lélek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvi1JzqJ232uuJ7sFxOYEh7b5jlBl7B3pjnLVq8dWs7nVUkxfzZ8Dg0_Sg5ehNUK_PIE-RsrgFkpEJNvFFtSQRLC4fEowngEO1rnkxHkQOzR-2WQGjl9RqxSVDvi8nJhpX-9KRoVmaMss/s288/Templum_02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="288" data-original-width="175" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvi1JzqJ232uuJ7sFxOYEh7b5jlBl7B3pjnLVq8dWs7nVUkxfzZ8Dg0_Sg5ehNUK_PIE-RsrgFkpEJNvFFtSQRLC4fEowngEO1rnkxHkQOzR-2WQGjl9RqxSVDvi8nJhpX-9KRoVmaMss/s0/Templum_02.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Jótékonyan feledkezzünk meg azok gőgös előítéletéről, akik a lélek hordozóiként kivételes helyzetben érzik magukat. Az imént említettük, hogy nem jelentéktelen az állat természetéből adódó hátrány, különösen a kétségbevonhatatlan tény, hogy az állat benső élete csaknem teljesen ösztönerőkre korlátozódik, s evolúciós állapotának megfelelően meghatározott környezetéhez kötődik. De még az állati lélekben is jelen van a közelségérzet (fizikai kontaktus) és az előrelátás (látóérzék) képessége közötti alapvető együtthatás, mivel az állat bizonyos környezeti változásokra módosíthatja viselkedését és alkalmazkodhat, bár egyes organizmusok másokhoz képest sokkal alkalmazkodó- és életképesebbek.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem kétséges, hogy még a legjobb képességű állatok előrelátása is messze az emberi alatt marad, a legfontosabb különbség az állat és az „ősi ember” között pedig az, hogy csak utóbbi fogékony a tér és idő örökké változó látomásaira, s közömbös számára, hogy ezek késztetéseiből eredeztethetőek vagy sem. Az állattal éles ellentétben benső világa az előrelátó lélek fennhatósága alatt áll, és nem a testi kontaktusok (tapintás) közeliségre leszűkített területéhez tartozik. Az előrelátás képessége évezredeken át fejlődött ki, részleteit illetően csak találgatásokba bocsátkozhatunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ám egyszerre valami példátlan következett be: az emberi szubsztanciába belehasított a szellem, az embert és a világot a tér-idő birodalmán kívülről megszálló démoni erő villámcsapása. A szellem rohamos fejlődése nagy léptekkel haladt, és kíméletlenül felerősítette az ember célirányos akaratát, tudatos szándékorientáltságát, végül birtoklási vágyát. E baljós tendencia az élővilág kizsákmányolására irányuló pusztító tendenciává terebélyesedett. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ám a történelem hajnalán és számos azt követő generáción át a szellem teremtő szimbiózisban élt a lélekkel. Az idő haladtával a pólusok egyensúlya egyre inkább a szellem lélek feletti uralma felé billent, s a folyamat jelenleg is tart. A szellem minden civilizáltnak tartott népben elvágja a lélekhez fűződő kötelékét. Természetesen a grandiózus elméletek és technikai vívmányok jobbára beváltották hozzájuk fűzött reményeinket, de újabb fenyegetést is szültek. A modern ember tudatos hatalomvágya felülmúlja bármely elmúlt korét. Manapság minden nemzet egyre több uralomra tör, nélküle úgy érzi, léte veszélyben forog. Nem is annyira a várható, rettenetes háborúkra gondolok, hanem inkább a nyomasztó tényre, miszerint ez a hatalomvágy olyannyira megmérgezett minden életterületet, hogy magát az életet béklyózta meg. A nő mindig anya volt, az otthon fenntartója, de manapság oly nyomással nehezedik rá munkája elvárása, hogy az élet legmélyebb küldetésének feladásával fenyegeti, nevezetesen hogy az élet és a hagyomány őrzője és védelmezője legyen. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">E szörnyű folyamat egyik eredménye, hogy veszélyben forog az embert családjához kötő tradicionális kapcsolat, ám ugyancsak megmérgeződik a munkaadó és az alkalmazott közötti viszony, s az időként fegyverszünetekkel elnyugvó konfliktusok folyton kiújulnak. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az emberi szükségletek szolgálatába állított féktelen gépiesítés megszentségtelenítette a természetet. Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt tizenöt évben hány vadon élő faj pusztult ki az ember tevékenysége következtében! Végezetül mondjuk ki, hogy e megszállott hatalommánia mögötti leghatalmasabb – és legpusztítóbb – tényező nem más, mint: a <i>business</i>.<sup><span style="font-size: xx-small;">1</span></sup> Míg filozófusaink szőrszálhasogató, lényegtelen megállapításokat eredményező élettelen dialektikus disputációkba feledkezve fecsegték el idejüket, az alatt a pénz bekebelezte a világot, s többé nem lehet kétséges, hogy a vitális erőt, nevezetesen a lelket, melynek trónját az arany bitorolja, elkerülhetetlen pusztulás fenyegeti. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Már évekkel ezelőtt meggyőződtem e fejtegetéseim igazáról, s azóta igyekszem eredményeimet rövid esszékben és kiterjedt értekezésekben kifejteni. Ám még a filozófiai princípiumokhoz való legszigorúbb ragaszkodás, mellyel a kendőzetlen igazságot olvasóim elé tártam, sem lesz elegendő az élő organizmust fenyegető veszedelmes képződmény megszűntetéséhez, mivel a szemeink előtt kibontakozó rettenetes dolgok csak az élő organizmus legmélyebb szubsztrátumát belülről felemésztő átalakulások külsődleges tükröződései. Pontosan ezen a szinten megy végbe ama több mint emberi erő pusztító működése, melynek célja nem más, mint maga a lélek megsemmisítése.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">1</span></sup><span style="font-size: x-small;">Az eredeti német szövegben is az angol kifejezés szerepel.</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><span style="font-size: x-small;"><br /></span></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><span style="font-size: x-small;">(<i>Kozmikus gnózis. Ludwig Klages válogatott írásai</i>, Varázsló Macska, Pécs, 2020, 59-65. old.)</span></span></span></div>
</div></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-37876218105881219962020-09-15T21:27:00.000+02:002020-09-15T21:27:57.584+02:00Otto Braun – Egy naplóbejegyzés és levél<p><i>Napló, 1916. július 10. </i></p><div style="text-align: justify;"> Csodálatos, mit ki nem bír az ember! Boye halála nagyon szép volt. Egy szakasz meglepetésszerűen visszatért, s azonnal jött a parancs: a harmadik század vonuljon fel. Boye a szakaszhoz rohant, majd így kiáltott: </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Előre! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ekkor lecsapott egy srapnel, a földön szétrobbant, s nem sokkal a szíve felett találatot kapott. Azon nyomban elnémult. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ma reggel alig ismert káplár érkezett és egy karton friss, gyönyörű rózsát hozott. „Lehettem volna Boye hadnagy úr barátja, és tegnap este megkapta volna a rózsákat. Talán sírjára tehetném őket”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM0Q3KqvBgps7S4dUic3qpIJcJOqUlkD_XFsozhkh9YCibpFBe1YyXLOJi6JE-SGjNrVdXUu9tGYELp-ezKhNBcyoIIKGzXBwzrqTBf_jF9WQ_yfyxkLDH0NwwhAZ3pjmDfTM147owiAU/s2000/01.tif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1330" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM0Q3KqvBgps7S4dUic3qpIJcJOqUlkD_XFsozhkh9YCibpFBe1YyXLOJi6JE-SGjNrVdXUu9tGYELp-ezKhNBcyoIIKGzXBwzrqTBf_jF9WQ_yfyxkLDH0NwwhAZ3pjmDfTM147owiAU/s320/01.tif" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Néhányan annyira kimerültek, hogy csaknem összeesnek, másoknak egyszerűen végük, mint az egyik géppuska személyzete, amelyik röviddel egymás után három telitalálatot kapott. Sérültek nincsenek, de az emberek fáradtak, támolyognak, kiáltoznak stb. Az állás bizonyos részeit teljesen szétlőtték, egy beton és egy nyolcszoros fabunker még kitart, más nemigen maradt. Az oroszok betörtek itt, minden holttestekkel teli, a legtöbb már szénfekete és rettentően bűzlik a perzselő napfényben. Egy képet sohasem fogok elfeledni: tar kopasszá lőtt erdőben egy orosz, egy német, majd ismét egy orosz; valamennyiük arckifejezése ádáz haragról tanúskodik, különösen a németé, aki bal kezével ádázul szorongatja fegyverét, szíve felett pedig háromszögletű orosz bajonett ütött mély sebhelyet. </div><div><br /></div><div> <i>Julie V-hez, 1916. július 11. (A harctéren)</i> </div><div><br /></div><div style="text-align: justify;">Kibírtam már néhány dolgot itt és még ki is fogok bírni. Úgy vélem, tényleg elmondhatom magamról, hogy „ami nem öl meg, az erősebbé tesz”. Tegnap rezzenetlen arccal eltemettem jó barátomat, Boyét és sok más bátor vadászt; a veszteségeket még csak nem is ösztönző, izgalmas, nyílt harcban szenvedtük el, hanem kizárólag órákon át tartó, pusztító, bomlasztó tüzérségi tűzben. Megtanultam magam mögött hagyni a legkellemetlenebb helyzetet is. Ám én és mindannyiunk csupán azért vagyunk képesek erre, mert a haza az öröm, erő és szeretet kimeríthetetlen forrásaként áll mögöttünk… </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKZAPpE4wH-5E-XEu9caUshqkdjy6bbNioSWgTMbl0gy5XC5LUxckHz6EBYMAOeaMv2tc7MTL-S1FrZm4bR_t8iE0yrEZwiw2I14KcmKgLGaS7PWNxiMyjzV7nTGw0JqyuG78e5o5YglI/s1474/06.tif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1474" data-original-width="988" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKZAPpE4wH-5E-XEu9caUshqkdjy6bbNioSWgTMbl0gy5XC5LUxckHz6EBYMAOeaMv2tc7MTL-S1FrZm4bR_t8iE0yrEZwiw2I14KcmKgLGaS7PWNxiMyjzV7nTGw0JqyuG78e5o5YglI/s320/06.tif" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az egész zászlóalj beásta magát a földbe, s ezekben a lyukakban zúdul ránk a tüzérségi tűz. Nem valami kényelmes, különösen akkor, amikor vihar esetén a lyuk megtelik, és azt sem tudod, hová légy. Valahogy mégis működik a dolog, és nem mindig csak én úszkálok itt, biztosíthatom, csüggedtek egész sora van velem. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szüleimnek, kérem, ne mutassa meg ezt a levelet. Írni fogok anyámnak is, és úgy teszek, mintha magának nem írtam volna.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: x-small;">(Otto Braun: <i>Levelek és naplófeljegyzések az első világháborúból</i>, Varázsló Macska Kiadó, Pécs, 2020, 84-86. o.)</span></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-13794479059444319602020-08-04T15:41:00.002+02:002020-08-04T17:18:17.717+02:00Corneliu Zelea Codreanu – A Mihály Arkangyal Légió<div><br /></div><div style="text-align: justify;">A fenti helyzetre való tekintettel elhatároztam, hogy nem csatlakozom egyik táborhoz sem. Bele sem törődök, hanem saját felelősségemre, saját lelkiismeretem és meggyőződésem szerint kezdem el szervezni a fiatalságot, folytatom a harcot, nem kapitulálok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">E tépelődések és a válaszút órái közepette visszaemlékeztünk az ikonra, amely a Văcăreşti-i börtönben oltalmazónk volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elhatároztuk, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat és a Szent Ikon védelme alatt folytatjuk a harcot, ezért a Szent Szpiridon templom oltáráról – ahol három évvel ezelőtt hagytuk – áthoztuk jászvásári hajlékunkba.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Văcăreşti-i csoport azonnal csatlakozott az elképzeléshez. Néhány nap múlva, 1927. június 24-én, pénteken, este tíz órakor, Jászvásáron, a Florilor utca 20. szám alatti szobámban egybehívtam a Văcăreşti-ieket és azt a néhány egyetemistát, akik kitartottak mellettünk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Néhány perccel korábban egy jegyzetfüzetbe – 1. számmal jelölve – a következő napi parancsot írtam:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">„Ma, 1927. június 24-én, pénteken (Keresztelő Szent János napján), este tíz órakor, vezetésem alatt megalakul a „MIHÁLY ARKANGYAL LÉGIÓ”. Csak az lépjen e sorok közé, akinek határtalan hite van. Akinek kétségei vannak, maradjon kívül. Az Ikonőrség vezetőnek Radu Mironovici-ot nevezem ki.”</div><div style="text-align: justify;">Corneliu Z. Codreanu</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZG8-A9MzKbmIO9BFgZnHEkIjLtqzzdZopfGsx50BOBwZLlUF8ME0A-R1KlF_iY3cWOTHfBRgM8Upu2WrwwsSfGecEuJKFsf2LV1Mgme-FuMp5AVKbu4uGZSXIUtm_dXTFyOT3MYiSyCw/s1277/Codreanu_01.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1277" data-original-width="1180" height="328" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZG8-A9MzKbmIO9BFgZnHEkIjLtqzzdZopfGsx50BOBwZLlUF8ME0A-R1KlF_iY3cWOTHfBRgM8Upu2WrwwsSfGecEuJKFsf2LV1Mgme-FuMp5AVKbu4uGZSXIUtm_dXTFyOT3MYiSyCw/w302-h328/Codreanu_01.jpg" width="302" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez az első gyűlés egy percig tartott, vagyis addig, amíg felolvastam a fenti parancsot; ezt követően a jelenlévők visszavonultak gondolkozni, hogy vajon eléggé határozottak, és éreznek-e magukban elég lelkierőt ahhoz, hogy belépjenek egy ilyen szervezetbe, ahol egyetlen program sincs, mert az egyetlen program olyan élet, amit én és börtönt megjárt bajtársaim is harcban töltöttünk el. Még a „Văcăreşti”-i csoport részére is hagytam időt a gondolkozásra és önvizsgálatra, hogy eldöntsék, maradtak-e kétségeik vagy fenntartásaik, ha ugyanis megteszik e lépést, akkor ingadozás nélkül, egész életen át ezen az úton kell haladniuk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Belső lelkiállapotunk, amelyből a Légió megszületett, a következő volt: nem érdekelt bennünket, hogy győzünk, vereséget szenvedünk vagy épp meghalunk. A mi célunk más volt: egységben előrehaladni. Egységben együtt haladni Isten és a román nemzet igazsága által vezérelve, bármilyen sors legyen is osztályrészünk, vereség vagy halál, áldott lesz az, nemzetünk számára pedig gyümölcsöző. Léteznek vereségek és halálok, amelyek életre ébresztenek egy nemzetet, mint ahogy léteznek olyan győzelmek is, amelyek álomba ringatnak, ahogy azt Iorga professzor mondta egyszer.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ugyanazon az éjszakán, ugyanabba a jegyzetfüzetbe írtunk egy levelet Cuza professzor, egy másikat pedig Şumuleanu professzor részére. Másnap délelőtt 10 órakor mindannyian összegyűltünk, mi, „Văcăreşti”-iek, és otthonában, a Corescu utca 3-ban felkerestük Cuza professzort.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Annyi év küzdelem és kemény próbálkozás után most azért mentünk, hogy elbúcsúzzunk Cuza professzortól, és megkérjük, oldjon fel minket a letett eskü alól.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Cuza professzor ugyanabban a szobában fogadott, amelyikben 28 évvel ezelőtt keresztelőmet tartották.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ő az íróasztal egyik oldalán állt, mi pedig a másikon, amikor felolvastuk neki az alábbi levelet:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">„Professzor Úr!</div><div style="text-align: justify;">Utoljára jöttünk most el Önhöz, hogy elbúcsúzzunk, és arra kérjük, oldozzon fel valamennyi általunk letett eskü alól.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Azon az úton, amelyen most Ön jár, mi már nem tudjuk követni, mert nem hiszünk benne. Hit nélkül pedig nem mehetünk rajta, mivel minden lendületünket a hit adta ehhez a harchoz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Arra kérjük Önt, oldozzon fel minket esküink alól, mivel ezentúl egyedül fogjuk folytatni a harcot, aszerint, ahogy eszünk és szívünk vezérel”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezután Cuza professzor a következőképp szólt hozzánk:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">– Drága gyermekeim, feloldozlak titeket esküitek alól, és azt tanácsolom nektek, hogy – mostantól egyedül járva az élet útját – ne kövessetek el hibákat. Mert – különösen a politikában – a hibákért drágán meg kell fizetni. Nézzétek például Petre Carp politikai hibáit, amelyek végzetesnek bizonyultak számára. Én részemről minden jót kívánok nektek az életben.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ezután megszorította kezünket és elváltunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;">*</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgy gondoltuk, az a helyes, ha így járunk el, mert ez a becsület útja, amelynek bejárására a harcosi név kötelez.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjutiP8HHnnnUTdv4T9ai7XwxCtOSPesPLpMprp6DCC9I0qKS7aR6IctoBzzmFi74GQ8sp2ZQKoaZGrU9svrfdzTdHrfd8uZcO5fBwi7F0ZhUZL6413YBftP_FDnEMASueU9s8l6QyzVmA/s1959/Codreanu_02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1959" data-original-width="1596" height="328" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjutiP8HHnnnUTdv4T9ai7XwxCtOSPesPLpMprp6DCC9I0qKS7aR6IctoBzzmFi74GQ8sp2ZQKoaZGrU9svrfdzTdHrfd8uZcO5fBwi7F0ZhUZL6413YBftP_FDnEMASueU9s8l6QyzVmA/w267-h328/Codreanu_02.jpg" width="267" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Innen átmentünk Şumuleanu professzorhoz a Săulescu utcába, és felolvastuk neki a másik, hasonló tartalmú levelet, amelyben közöltük a „törvényesekkel”, hogy őket sem tudjuk követni, mert mostantól a magunk útját kívánjuk egyengetni.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amikor elváltunk tőle, legbelül azt éreztük, mennyire egyedül vagyunk ebben a világban. Most olyan magányosak voltunk, akár egy sivatagban, és az életben majd saját erőnkből kell utat vágni magunknak.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még szorosabban az ikon köré húzódtunk. És ahogy egyre több nehézség ostromol minket, a világ részéről még súlyosabb csapások zúdulnak ránk, annál inkább Szent Mihály Arkangyal pajzsa és kardjának árnyéka alatt állunk majd. Számunkra már nem egy ikon arcképe volt csupán, hanem elevenen éreztük Őt. Éjjel-nappal felváltva őrséget álltunk az ikon előtt, égő mécsessel.</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><font size="1">(<i>Legionáriusoknak</i>, Varázsló Macska Kiadó, Pécs, 2020, 233-235. o.)</font></div>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-28182393980109709782020-07-06T12:29:00.000+02:002020-07-10T10:39:02.266+02:00Francis Parker Yockey – A két háború közötti időszak első szakasza, 1919-1930<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valamiképp minden háború a politikával áll összefüggésben, s a politika célja a hatalom birtoklása. Ha egy állam kevesebb hatalommal kerül ki a háborúból, mint amennyivel előtte rendelkezett, akkor elvesztette azt. Nem számít, kinek a csapatai tértek vissza a harcmezőről, s kinek fekszenek ott holtan, a katonai győzelem vagy valódi <i>politikai</i> győzelmet von maga után, vagy semmilyet. A katonai összecsapásokon kívüli események a puszta katonai győzelmet valódi politikai vereséggé alakíthatják át. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így történhetett, hogy az első világháború fő vesztesei Anglia és Németország voltak, a fő győztes pedig Japán, noha katonai győzelmet nem is aratott, egyszerűen azért, mert tevékenyen részt sem vett a konfliktusban. Közvetlenül forradalmi átalakulását követően Oroszország olyan helyzetben találta magát, melyben hatalma roppantul megnövekedett, mivel Németország és Ausztria-Magyarország megszűntek európai nagyhatalmak lenni. Amerika politikai győztes volt, ám hiányzott politikai tapasztalata és vezetőrétege, ezért egyáltalán nem tudta megőrizni új hatalmi helyzetét, tehát legtöbb nyereségét fel kellett adnia. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Németország veszteségei nyilvánvalók: területének húsz százaléka, külföldi kölcsönei és gyarmatbirodalma, ásványkincsei és forgótőkéje legnagyobb része és presztízse mind elveszett – a versailles-i békediktátum mindezt elrabolta tőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám Angliának még nagyobb veszteségekbe kellett belenyugodnia. A nyugati féltekén teljesen elvesztette befolyását Amerika javára, s csaknem ugyanilyen teljesen korábbi uralmát a tengerek felett. Oroszország megszerezte pozícióját Közép-Ázsiában, Japán és Amerika pedig a Csendes-óceánon, míg a színes világforradalom lerombolta nemzetközi elismertségét. A háború aláaknázta a Brit Birodalmat, különösen Nagy-Britannia India feletti uralmát. A Gandhihoz hasonló forradalmárok vezetésével India alávetett lakossága kezdte saját kezébe venni a dolgokat. A fehér urak rádöbbentek, hogy szavuknak nincs többé hatalma. Minden percben tárgyalni kényszerültek a tevékeny, magára talált helyi népességgel, személyes és hivatali ügyekben is meg kellett tanulniuk roppant nagy óvatossággal eljárni. Ilyen dolgok mentek végbe Európa többi gyarmati hatalmának alávetett népei körében is. A színes világban mindenütt hatalmat és presztízst vesztett a fehér európai. Így nem csupán a két vezető állam, Anglia és Németország vesztette el a háborút, hanem az egész nyugati kultúra is, noha ez az organizmus <i>in toto</i> katonailag nem is vett részt benne. A semleges Hollandia például így lett a háború politikai vesztese, ismét csak bizonyítva, hogy a politikai vereség nem függ a háborús vereségtől. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKeiYT5eXrg238n2vZN1tVtLGZzsWqtva1PmLYog-pHjalLZmh0zkiAHeXh2T7f41zaF-dxRYVfWzt1h-mUUAgD2S_9taETH-7kZ9VGAhO7Giez-rBM9gZ30FeFfzqetdZELcTSuKSNvI/s1600/Templvm_01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1518" data-original-width="1074" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKeiYT5eXrg238n2vZN1tVtLGZzsWqtva1PmLYog-pHjalLZmh0zkiAHeXh2T7f41zaF-dxRYVfWzt1h-mUUAgD2S_9taETH-7kZ9VGAhO7Giez-rBM9gZ30FeFfzqetdZELcTSuKSNvI/s320/Templvm_01.jpg" width="226" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Franciaország esetében a politikai és katonai győzelem <i>egybeesett</i>. A háború előtt Franciaország volt a leggyengébb a nagyhatalmak körében; 1920-ra Európa ura lett. Valóban úgy érezte, ismét eljátszhatja Napóleon szerepét, <i>vis-á-vis</i> szembeszállhat Angliával és a kontinentális Európa feletti mulandó politikai hegemóniája során a Franciaország és Anglia közötti diplomáciai küzdelem volt a legdinamikusabb a világon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Franciaország ideiglenes dominanciája a két háború közötti időszakban jól szemlélteti a hatalom természetét. <i>Végeredményben a hatalom belső minőségektől függ.</i> Flották, fegyverek, katonák tömegei nem biztosítanak szabad utat felé. Az ilyenek csupán a hatalom <i>velejárói</i>, birtoklásuk nem jelenti <i>forrását</i>. A politikai világon belül a hatalom folytonos mozgásban van. Léteznek erős, ám sekély áramlatai, melyek ideiglenesen hathatnak a mélyebb, igazabb, jobban érvényesülő áramlatokkal szemben. Franciaország katonai, ipari és természeti erőforrásai vonatkozásában minden szempontból teljes biztonságban volt Európában a közeljövőre nézve. 1923-ban, nem törődve Anglia tiltakozásával, katonai megszállás alá vonta Németország egy részét. Ekkoriban két német gondolkozó vitázott az európai helyzetről. Amikor egyikük kifejezte véleményét, miszerint Németország egy évtizeden belül ismét az európai politika súlypontjává lesz, a másik, a „realista” durván megszakította párbeszédüket. Hermann Keyserling elég „realista” volt ahhoz, hogy felismerje a „valóságot” – akármelyik bankárgyakornok képes erre –, ám Spengler az európai hatalom <i>forrására</i>, a nyugati civilizáció sorsára gondolt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az 1930-as évek során az Európa feletti francia uralom hajnali ködként foszlott szét. Nem volt ekkoriban nagy krízis, korszakos háború. Az 1933-as európai forradalom puszta ténye harc, az ellenségeskedés minden jele nélkül szűntette meg Franciaország hegemóniáját. Pozícióját egyedül anyagi tényezőknek, a hatalmi apparátus puszta irányításának köszönhette. Az uralmat birtokló rezsim belső minőségei nem voltak elégségesek annak igazolásához és megtartásához. Nem rendelkezett világ-hipotézissel, ideával, etikával. Dinamizmusa az uralom iránti nyers vágyon alapult, teljesen hiányzott belőle a személyfeletti küldetés érzése, egy világnézet, egy európai jövőkép. Amikor szembeszegült az 1933-as európai forradalommal, hatalma egyszerűen semmivé lett. A szuronyok senkinek sem nyújtanak jó lelkiismeretet, ahogy nem adják meg az uralkodás benső igazolását sem. A vazallusok meghátráltak, s hirtelen Franciaország találta magát vazallusi helyzetben Angliával szemben. Urának és mesterének megválasztása volt az utolsó hivatalos tett, ami Franciaország, mint nemzet politikai létezéséről tanúskodott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj69LwsTmhmjqhdoZhRDfx15Pq2LN23GG1Su-omsCiF-S_pYf0fr6BoZeYWX0p8k1ywuhIY_aRsLSuGYOuqm0xMJ1d7HbCbPRLhxxeaWUoRqchfoJt0gFSLCjutmCIVJ6zZZvOaFvnUK8s/s1600/Templvm_02.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="255" data-original-width="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj69LwsTmhmjqhdoZhRDfx15Pq2LN23GG1Su-omsCiF-S_pYf0fr6BoZeYWX0p8k1ywuhIY_aRsLSuGYOuqm0xMJ1d7HbCbPRLhxxeaWUoRqchfoJt0gFSLCjutmCIVJ6zZZvOaFvnUK8s/s1600/Templvm_02.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nemzet idea, nem emberek tömege, nem is forma, melybe e tömeg önthető. E forma az idea kifejeződése, mellyel szemben az idea elsőleges. Az idea előtt nincs nemzet; amikor az idea beteljesíti önmagát, a nemzet <i>örökre</i> eltűnik. Nem számít, hogy szokások, formák, nomenklatúrák, diplomácia és a hatalom anyagi eszközei fennmaradnak, hogy meggyőzzék a múltba révedő romantikusokat a nemzet fennállásáról. A Szent Római Birodalom formaként 1806-ig létezett, ám politikai tényezőként megszűnt a Hohenstaufok hatalmának elmúlásával az 1176-os legnanói csatát követően. Mindazonáltal a politikában a <i>tények</i>, nem az állítások, nevek vagy jogi fikciók normatívak. Vallásos korokban, a hit időszakában talán ismét olyan szavakat használnak majd a politika birodalmában, melyek már rég nem tényekre vonatkoznak. Ám korunkban, az abszolút politika korában az értelmesebbek számára a politikai fikciók elvesztették vonzerejüket, miként hatékonyságukat is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy nemzet halála megfontolás tárgya, olyan esemény, melynek ki kell fejeződnie, <i>idejét</i> pedig meglehetős pontossággal előre lehet látni, hosszú távú politika alapjává lehet tenni. Egy nemzet haldoklása mutatkozik meg, amikor nem hisz többé küldetésében és fensőbbségében. Gyűlölni kezd minden újat és előre ösztönzőt. Körülnéz és minden irányba védelmi előkészületeket tesz. Többé nem törekszik gyarapodásra, hanem megelégszik hatalmi pozíciója fenntartásával. <i>A hatalom megőrzéséhez azonban szüntelenül növelnünk kell azt.</i> A nemzeteknek nem szükséges nagy katonai vereségben viharos halált halniuk. Rendszerint elég békésen múlnak ki, egyre mélyebbre süllyedve steril konzervativizmusukban, egyre inkább megriadva nagy döntések meghozatalától.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">(</span><i><span style="font-size: x-small;">The Enemy of Europe</span></i><span style="font-size: x-small;">, Liberty Bell Publications, York, 1981-2003, 4-7. old.)</span></div>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-42899999866588551242020-06-14T14:01:00.001+02:002024-02-29T15:59:09.832+01:00Julius Evola – Az abszolút Individuum teóriája (előszó)<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Jelen mű új kiadása némi magyarázatra szorul,
meg kell határoznunk ugyanis értelmét, jelentőségét és célját, mind azokat az
olvasókat figyelembe véve, akiknek tulajdonképpen ajánlott, mind azokat, akik
inkább további, időközben megjelent könyveinket kísérték figyelemmel, melyek
módszerük és tárgyuk viszonylatában is egészen mások.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Ezek az újabb művek lényegében egy
racionalitás feletti renddel foglalkoznak, melyhez a megfelelő szervet nem a
fogalom, hanem a szimbólum és a mítosz alkotja, szoros kapcsolatban azzal, ami
vagy a sajátos értelemben vett hagyományból, vagy – szubjektíve – a saját lét
[essere] megfelelő átalakításából származik. Mindez nem filozófia, hanem inkább
a valóság és a lényeg olyan megragadása, mely abszolút független a spekuláció
valamennyi formájától, s általánosságban a reflexió/gondolkozás [riflessione]
rendszerétől. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">A jelen kötet ehelyett a szó modern értelmében
vett tisztán filozófiai munka kíván lenni; éppen ezért lényegében a diszkurzív
gondolkozás módszerei mentén bontakozik ki. Azonban kapcsolat áll fenn tárgya
és a szellem világa között, melynek többi művünket szenteltük, egyfajta
bevezetés, propedeutika fogalmának megfelelően. Azok számára fölösleges, akik a
tradicionális és metafizikai tudás speciális képzettségében és hajlamában
részesültek, inkább azok számára képes megőrizni jelentőségét, akik a modern
filozófiai gondolkozást annak egy különleges szakaszában figyelemmel kísérték,
problémáira pedig nem csupán a dialektikus gyakorlat fogalmai, hanem egy mély szükséglet
reflexiója mentén tekintenek, s elég bátrak ahhoz, hogy levonják ennek
valamennyi következményét.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">idealizmus
</i>az a filozófia, amire utalunk, abban a speciális értelemben, amit egy
immanens rendszer terminusaként a tudás problémájának posztkantiánus kritikai
kibontakozásából vezettünk le. Fenntartjuk, hogy a különbség az idealizmus és
más gondolati irányzatok között nem minőségi, hanem mennyiségi, hogy
megfeleljen az ellentétnek a kritikai tudatosság egy bizonyos foka, és más,
ennél jóval alacsonyabb rendűek között; hogy akár akarja, akár nem, minden
filozófia idealizmus,<sup><span style="font-size: xx-small;">1</span> </sup>így amikor
önmagát nem-idealizmusként határozza meg, akkor sem más, mint nem teljesen
tudatos idealizmus. Ily módon az idealizmust nem a filozófiatörténet egy
sajátos momentuma képviselőjének vélik, hanem voltaképpen annak konklúziójának.</span><br />
<span lang="HU"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibiTp1dNqPeLUACRwf6Onork3cW3218KFdeEV6LSKhCDipOBc2mLMJVGef3PbJbfEft9Lgz2FPF_UuOsoFlIIoN7D9WbihlJb9GEtMHxgU19np7r8o2iOn62PXCkJXPDEq4S4rzSiN-rs/s1600/Teoria_templvm1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="255" data-original-width="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibiTp1dNqPeLUACRwf6Onork3cW3218KFdeEV6LSKhCDipOBc2mLMJVGef3PbJbfEft9Lgz2FPF_UuOsoFlIIoN7D9WbihlJb9GEtMHxgU19np7r8o2iOn62PXCkJXPDEq4S4rzSiN-rs/s1600/Teoria_templvm1.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Az idealizmus eme igénye/követelése [pretesa]
úgy is igazolható, ha a kritikai-gnoszeológiai gondolkozás formális nézőpontját
végső instanciának tesszük meg. Jelen műben pedig döntő formában fogjuk
összegyűjteni az ehhez kapcsolódó leglényegesebb dialektikus érveket.
Mindazonáltal az idealizmus nem a megérkezés, hanem épp ellenkezőleg, az
elindulás pontjaként, nem mint megoldás, hanem mint probléma jelenik meg
számunkra. S még szembe kell néznünk azzal a követelménnyel is, hogy végső
soron az idealizmust elgondolni annak meghatározását jelenti, hogy mit találunk
szükségszerűnek eredeti impulzusa abszolút feltevésekor. Az idealizmus
lényegében alapvető kategóriának tűnik számunkra, amit meg kell értenünk és ki
kell bontakoztatnunk annak végiggondolásán keresztül, ami benne nem teljes és
kétes. Ám ezzel krízisponthoz érkezünk. Lachelier<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: 14.6667px;"> </span></span>így fogalmazott: „a filozófia […] az a reflexió, amely felismerte saját
elégtelenségét és a benső abszolút eloldódó tettének szükségszerűségét”. Ez
elengedhetetlen módon tartozik hozzá a filozófiához mint idealizmushoz.
Különféle utakon fogunk elérkezni ahhoz, hogy posztuláljunk egy átmenetet a
diszkurzív gondolkozáson és filozófián túl, olyan feltételként, melynek
legsúlyosabb problémái a koherens és hajlíthatatlan immanencia doktrínájából
fakadva egyértelmű megoldást nyernek. S ezáltal látni fogjuk, hogy a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lehetséges</i> átjáró e szellemi és
általában véve racionalitás feletti, metafizikai világba többé nem kapcsolódik
az intellektuális spekulációkhoz, melyekkel legtöbb egyéb munkánkban
foglalkoztunk, hanem önmaga által áll elő. Azt mondjuk, „lehetséges” átjáró,
mivel beteljesíteni vagy sem, teljesen meghatározatlan dolog; az egyén
képzettségétől és elhivatottságától függ. Az sincs kimondva, hogy mindenki
sikerrel jár, aki <i style="mso-bidi-font-style: normal;">akarja</i>. Épp
ellenkezőleg – csupán mellékesen megemlítve, mivel itt nincs helye az ehhez
hasonló megfontolásoknak – absztrakt kritikai gondolkozásként a filozófia
szokása, hogy egyfelől előnyös feltétel lehet a tisztázáshoz és eligazításhoz,
másfelől ha negatív faktort képezhet akörül, amihez gyakorlati módon kellene
alkalmazkodnia, nevezetesen a magasabb rendű/felettes [sovraordinato]
tartományához.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Szándékunk ezért e művel az volt, hogy
megtegyük a nyugati spekuláció eme utolsó lépését, hogy az elérje a pontot,
amin túl – Kierkegaard szavaival élve – egy „minőségi ugrás” nélkül nem juthat
el. S előrehaladás nélkül a filozófia területén nincs semmi egyéb, mint egy
lépés jelzése, szőrszálhasogatás és visszaesés, mint a feszültség elernyedése,
a belső bátorság elhalványulása, kompromisszumos vagy immár meghaladott pozíció
elfoglalása. S végeredményben ez az, ami megmutatja számunkra a legújabb
spekuláció egészét, mely a klasszikus idealizmust követően vagy a mellett
bontakozott ki: fura, hamis formák, kijárat nélküli specializálódásba
korlátozás, nagy szintézisekre való képtelenség, félénk analízisekre való
reflektálás a „tudomány” ürügyével vagy az irányvesztettség kifejeződései egy
belső krízisnek köszönhetően. Napjaink filozófiája az alkony jegyeit mutatja,
mintegy azt sugallva, hogy az általában vett filozófiai spekuláció korszaka
(egy olyan kor, amely annak ellenére, amit a civilizáció általános
történelmében feltételeznek, csupán az adott cikluson belül vette kezdetét)
mostanra kifulladt, s a világra adott emberi reakciók más formájának adja át a
helyét, melyek vagy felette vagy alatta állnak, ám minden esetben főként
gyakorlati karakterrel bírnak.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Visszatérve specifikus tárgyunkhoz, érdemes
rámutatnunk, hogy az idealizmus fentebb említett integrációja milyen irányban
fog végbemenni. S mindenekelőtt az alapelvet kell fontolóra vennünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">E rendszerteremtő vagy akár egyszerűen
kritikai filozófiai elgondolás valami személytelen, csaknem automatikusan egy
saját szükségszerűségből s <i style="mso-bidi-font-style: normal;">vis logicá</i>ból
kibontakozva – olyasféle nézet ez, mely immár elavultnak tekinthető; meghaladja
egy olyan gondolkozás mítosza, aminek egyáltalán nincsenek „előfeltételezései”,
az „objektivitás” afféle eszméje, mely nem valósítható meg még a tiszta logika
és tiszta matematika rendjén belül sem. Már Fichte is rámutatott, hogy attól
függően hozunk létre egy bizonyos filozófiát, nem pedig egy másikat, amilyenek
vagyunk. Általánosságban a racionális indítéka és <i style="mso-bidi-font-style: normal;">principium individuationis</i>a nem önmagában rejlik, hanem a létezés
[essere] mélyebb rétegéből támadó impulzusban. Jelen mű különböző
megfontolásokat foglal magában, melyek tisztázzák e nézetet, ami továbbá –
mondhatni – kísérletileg is igazolható, a végső kritérium és kimondhatatlan,
levezethetetlen előfeltételek által, melyeken a spekuláció történetének
különféle rendszerei alapulnak.<sup><span style="font-size: xx-small;">2</span><span style="font-size: xx-small;"> </span></sup>Így végső
soron minden filozófia mindig szimbólum, olyan tendencia expresszív jele, mely
megelőzi azt és önmagában visszavezethetetlen a racionális uralomhoz:
legtöbbször az irracionálishoz (mely esetben egyszerűen a filozófia
pszichológiájává lesz), máskor pedig a racionális felettihez tartozik.<sup><span style="font-size: xx-small;">3</span> </sup>Így
alapvető megkülönböztetést tehetünk a filozófiák, vagy pontosabban a
filozófusok tekintetében: van, akit egyszerűen csak „cselekvésre késztetnek” az
efféle impulzusok, olyannyira, hogy csaknem fel sem ismeri ezt, s a gondolkozás
vagy a világ ennek megfelelő rendszerét alakítja ki; mások közvetlenül és
tudatosan feltételezik az eredendő <i style="mso-bidi-font-style: normal;">vis</i>t,
amely azután a koherencia nagyobb jellegét, s mindenekelőtt egy különleges
aktív tónust kölcsönöz a filozófiának, mely a sajátjává válik, s melyen
keresztül a racionális szervet a szükségszerűség maximumával szándékozik
informálni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Ez vonatkozik minden rendszerre, köztük az
idealizmusra is. Így ha feltesszük magunknak a kérdést, milyen impulzus vagy
akarat és miféle értelem [senso] található e gondolatmenet alapjánál, a válasz
meglehetősen egyszerű: ebben az egyén követelése fejeződik ki egy abszolút
önmegerősítés [autoaffermazione] felé, önmagában és az egész világ területén,
melyben önmagát életben/élőként találja. Egy ilyen koncepció legmélyebb <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ratio essendi</i>je a létre [essere] és
végeredményben az uralomra vonatkozó akarat. Ezt már elég nyíltan kifejezésre
juttatta a tény, hogy az abszolút bizonyosság követelménye, amennyiben
immanens, eloldott minden külsőleges kritériumtól és minden azzal összefüggő
bizalomtól, hogy a világ egy transzcendens rendszere, Descartes óta, minden
további kibontakozás középpontja és mozgatórugója – az ismeretelmélet
problémája modern kritikai formájában (ami maga a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">par excellence </i>probléma) csupán ennek egyik következménye. Minden
„másik” negációjában, mint a lehetőség és a tudás logikai vizsgálatának
eredményében, ugyanakkor mint az abszolút bizonyosság rendszeréhez szükséges
állapothoz, az ideák világában tükröződve a léthez, az értékhez, és az
uralomhoz, valamint az embert felébresztőhöz vezető alapvető impulzus
jelenségét birtokoljuk. Ezért nem csupán egyetlen szempontból egy Nietzsche, egy
Weininger, egy Michelstaedter adott értelmet egy Descartesnak, egy Berkeleynek,
egy Kantnak és egy Fichtének.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Azoknak, akik ily módon felismerik a
preracionális gyökeret, ami az idealizmus alapja, s aktívan alkalmazzák, el
kell viszont jutniuk egy különös meglátáshoz: az idealizmus a maga történeti
kibontakozásában, egészen addig, amit általában abszolút idealizmusnak
neveznek, csaknem az eredeti impulzus megfordításához vezet, megfordításhoz,
ami csupán tettetett álarcok/színlelések [maschera] komplexuma, s ez teszi
elviselhetővé. Valójában egyfelől vannak olyan elgondolások, melyek egy egyre
szigorúbbá váló teoretikus immanentalizmusról informálnak, egészen az olyanok
nézeteiig, mint Weber és Gentile, mik filozófiának igen gyengék, ám tünetként
érdekesek; másfelől, ezzel összhangban, tanúi lehetünk a kifejtett elemek, mint
a tapasztalat és a bizonyosság feltételei, progresszív elidegenedésének a
középponttól és az egyén élő valóságától. Igazából ezek a feltételek nem a
valódi alanyhoz, miszerint én vagyok, az Énhez mint személyiséghez
kapcsolódnak, hanem a tisztán logikai alanyhoz – Kant „általános
gondolkodásához”, Fichte „abszolút Énjéhez”, Hegel „ideájához”, Weber
„tudásához” és Gentile „tiszta tettéhez” – ahhoz az alanyhoz, melyhez végül
olyan jellemzőket társítottak, amik <i style="mso-bidi-font-style: normal;">de
facto </i>negációjává lettek annak, ami az individuumban a leginkább
individuális. Általánosságban a „más” – a külső valóság vagy a nem-Én – nincs
megoldva a szóban forgó filozófia által, amennyiben az Ént maradéktalanul nem
azonosítjuk az Ideával, az absztrakt megismerő alannyal. Nem fogadva el az
ilyen azonosítást, azt mesterkéltnek és szánalmasnak tartva, azt jelenti, hogy
felismerjük az idealizmus befejezetlenségét, hogy felfedezzük annak
elégtelenségét, amit képvisel, tekintettel a követelményre vagy akaratra, ami
létrehozta, és aminek jelentőségét köszönheti.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">A konkrét egyén, amennyiben értelem és tudás,
úgyszintén – és kiemelten – szabadság és akarat. Milyen mértékben és miféle
feltételek mellett lehetséges fenntartani az idealizmus pozícióját, nem téve
félre az individuum élő totalitását, vagyis éppenséggel szorosan ragaszkodva
hozzá? Ez egy megoldandó probléma. Túl kell itt jutnunk a követelményen, amely
az idealizmust megteremtette, hogy képesek legyünk befektetni azokra a területekre
is, melyek rajta kívül esnek, mégpedig az absztrakt értelemben vett logikai és
a gnoszeológiai rendbe. Az Énnek nem csupán ideaként és tudásként, hanem
akaratként, potenciaként és szabadságként is teljes összhangban kell állnia
önmagával és önmagáért, nem tisztán jog, hanem tény szerint is, integrálisan
belátott tapasztalatai rendszerével: még az ön-elégségesség idealisztikus
motívuma eme feltételezésének, és a „más” redukciójának is képesnek kellene
lennie megerősíteni azt, ami az immár elért pozíciót fenntarthatja. Ez az
immanencia filozófiájának eljutását jelenti az absztrakt transzcendentális Én
elméletétől az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">abszolút individuum</i>
felé vezető úthoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Különösen három olyan pont van, melyekbe
megpróbáljuk itt integrálni az idealizmust:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">a) Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">abszolút
szabadság </i>elgondolásának meghatározása, azzal kapcsolatban, ami elsőlegesen
szellemnek, az Énnek van tekintve. Ez egy alapvető pont. Az individuum-létet a
szükségszerűséget meghaladó szabadság jelöli, legyen akár ez annak kihívása,
kibomlása, felemelkedése vagy igazolása az érték szintjén, összekapcsolódva e
jelleg növekvő és pontos öntudatával. Ez azonban kétségtelen inkompatibilitásba
helyeződik, összevetve az absztrakt idealizmus különböző formáiban fellelhető,
ismétlődő motívummal, olyannyira, hogy gyakran annak szerveként van alkalmazva,
vagyis a szabadság és a szükségszerűség közötti promiszkuitásként (a
posztkantiánus romantikus iskola <i style="mso-bidi-font-style: normal;">freie
Notwendigkeit</i>ja<sup><span style="font-size: xx-small;">4</span> </sup>és az
olasz újhegelianizmus „konkrét szabadsága”). </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">b) A kapcsolat a kritikai és a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">posztulatív</i> eljárás között. Az
immanencia elmélete problémáinak kritikai átgondolása gyakran vezet olyan
pontokhoz, melyek önmagukban meghatározatlanok: ez az Én adott helyzete, amely
ilyen esetekben inkább egy, nem pedig egy másik irányt határoz meg, s ezért a
spekulatív folyamat bizonyos kibontakozásainak princípiumát és lehetőségét
alapozza meg. Ez azután eminens formában igazolva lesz annál a kritikai
pontnál, melyet „megfosztottság” [privazione] elméletünk képvisel a realizmus
kritikájával kapcsolatban: itt birtokba vesszük a tett már említésre került
posztulációját és egy új sorozat princípiumát, mely az általánosságban vett
spekuláció uralmából ered.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">c) A végső idealizmus konklúziójaként azt
látjuk, hogy az Idea nem uralja az integráns tapasztalatot, feltéve, hogy az
abszolút meghatározatlanná lesz, a weberi „tudás”, a gentile-i „tiszta tett”
vagy a bergsoni „(idő)tartam” egyetemes ürességévé válik – valami tisztán
formálissá, mely egyként képes mindenféle dolgot visszahódítani. Ezen a
meghatározatlanságon úrrá kell lenni. Az immanens princípiumnak számot kell
tudnia adni a tapasztalat alapvető lehetőségeiről a jelentések és értékek
komplex rendszerében. Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy „a kategóriák
doktrínájához” és a „természet filozófiáihoz” szükséges követelményt a
transzcendentális posztkantiánus spekulációban vissza kell nyerni és
megfelelően kibontakoztatni. Innen a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fenomenologia
dell’Individuo assoluto</i> lesz az, melyben követni fogjuk az e kötetbe
foglalt <i style="mso-bidi-font-style: normal;">általános teóriá</i>t. Azonban
látni fogjuk, hogy ez a kibontakozás csupán a megadott irány alapján lehetséges
és igazolható a már említett deduktív rendszerek kriticizmusával szemben,
kapcsolódva az abszolút állapotok köréhez és ugyanakkor <span style="font-family: inherit;">előfeltételezve az
akarat adott determinációját.</span></span><br />
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">A transzcendentális idealizmus integrációja e nézetek
szerint kimeríti azt a feladatot, melyet kitűztünk magunk elé a filozófia terén.<sup><span style="font-size: xx-small;">5</span> </sup>Bízunk
benne, hogy lesz elegendő intellektuális radikalizmus ennek eléréséhez, vagyis
az utolsó lépés megtételéhez a nyugati spekuláció legjelentőségteljesebb
áramlatának közepette, eljutva a pontig, ahol biztosan törésnek és egy
eltávozásnak/átmenetnek [trapasso] kell bekövetkeznie. Mindez egy magasabb
rendre vonatkozik, többé nem a φιλοσοφία-ra, hanem a σοφία-ra, valamint a benső
és lényegi értelemben vett tettre, s lehetőségeinkhez mérten különböző módokon,
alapelvek és alkalmazásaik szerint – egészen a történelem és a civilizáció
meghatározott metafizikájának alapelveit és alkalmazásait tekintve –ezeket más
műveinkben körvonalazzuk.</span></div>
<div style="mso-element: footnote-list;">
<!--[if !supportFootnotes]--><br clear="all" />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<br />
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: xx-small;"><span lang="HU"><sup><span style="font-size: xx-small;">1</span></sup><span style="font-size: x-small;">Hegel: <i>Wissenschaft der Logik</i>,
II. kötet, I. fejezet, 163. o. (Magyar nyelven: <i>A logika tudománya</i>,
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957, fordította: Szemere Samu.] Uő: <i>Enzyklopädie der philosophischen Wissenschaften</i> 55 § (Magyar
nyelven: <i>A filozófiai tudományok
enciklopédiájának alapvonalai</i>, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1950-1968, ford.:
Szemere Samu.)</span><i style="font-size: small;"> </i><span style="font-size: x-small;"> </span></span></span></div>
</div>
</div>
<div id="ftn2" style="mso-element: footnote;">
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><sup>2</sup>Ebből a szempontból figyelemreméltó mű N. Abbagnano <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A gondolkozás irracionális forrásai</i>
(Nápoly, 1923) és A. Grünbaum <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Uralom és
szeretet mint a filozófiai világnézetet alapmotívumai </i>(Bonn, 1925) című
munkája. Részleges hozzájárulások elszórva Nietzschénél is megtalálhatók.</span></div>
</div>
</div>
<div id="ftn4" style="mso-element: footnote;">
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><span lang="HU"><sup>3</sup>A racionalitás feletti gyökerek esete különösen akkor fordul elő,
mikor a rendszert egy „tradicionális” civilizációs ciklus légkörében határozzák
meg, s azután nyíltan dogmatikus előfeltételeket tár fel.</span></span></div>
</div>
</div>
<div id="ftn5" style="mso-element: footnote;">
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><span lang="HU"><sup>4</sup>Szabad szükségszerűség. (A ford.)</span></span></div>
</div>
</div>
<div id="ftn6" style="mso-element: footnote;">
<div class="MsoFootnoteText">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><span lang="HU"><sup>5</sup>Ehhez bevezetésként <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Saggi
sull’idealismo magico </i>(Atanòr, Todi-Róma, 1925) című munkánkat kell
tekintenünk. (Magyar nyelven: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tanulmányok
a mágikus idealizmusról</i>, Persica, Budapest, 2017, fordította: Molnár András
és Pete László.)</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><span lang="HU"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-small;"><span lang="HU">(<i>Teoria dell'Individuo Assoluto</i>, Edizioni Mediterranee, Roma, 1998, 19-24. old.)</span></span></div>
</div>
</div>
</div>
<br />Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-38568594597745018252020-05-12T10:32:00.001+02:002020-06-14T13:56:18.860+02:00Jean Sulzberger – Néhány megjegyzés az arab kalligráfiáról<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
„Az írás a szellem geometriája, és a test szervei segítségével jeleníti meg magát”, írta Platón. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az arab kalligráfusok azt mondták, „az írás esszenciája a szellemben rejlik, noha a végtagok által mutatkozik meg”. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az arab kalligráfia harmóniája jellegzetes szabályok révén érhető tetten, ezért tudás és jelenlét, valamint fegyelmezett kéz szükséges hozzá. A kalligráfia szellemi gyakorlat. A kalligráfusok tanítása szerint írásunk akkor jó, ha bensőleg szabadok vagyunk. Tanítványaiknak böjtön és hosszú képzésen kell keresztülmenniük, hogy megtisztítsák magukat írás előtt. Szerintük „az írás tisztasága a lélek tisztasága”.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguYLak2a0TvcaUWScEqPOhXV-d8APlO6pNGNlbXoPD5RPEIiY-46NS_x8J6x-RnKjyekg-SvFHpRGPeubqqVNktLTZq_ipfkBtUWr4v7rZv3Pc-cqR9DwVkBrdA-405OEZuD_kchA67_g/s1600/Call02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="381" data-original-width="450" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguYLak2a0TvcaUWScEqPOhXV-d8APlO6pNGNlbXoPD5RPEIiY-46NS_x8J6x-RnKjyekg-SvFHpRGPeubqqVNktLTZq_ipfkBtUWr4v7rZv3Pc-cqR9DwVkBrdA-405OEZuD_kchA67_g/s320/Call02.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alit, a negyedik kalifát és Mohammed egyéb követőit <i>Sahib al-sayf wa al-qalam</i>ként (kard és toll mestereiként) ismerték. „Isten elsőként a <i>qalam</i>ot (tollat) teremtette”, mondja Mohammed. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kalligráfus művészetében minden jelentős a <i>qalam</i>mal veszi kezdetét. A számos különböző nyesett nádtoll épp olyan fontos szerepet játszik a kalligráfiában, mint a hangok a dalokban. Miután az éles kés kihegyezi a <i>qalam</i>ot, hegyét hosszában két részre hasítják, „hogy papírra helyezésekor rezegjen és csengést halljunk”. Amikor felemeljük íráshoz a tollat, hüvelykujjhoz közelebb eső részét <i>unsī</i>nak, vagyis embernek, a másik oldalt pedig <i>wahsī</i>nak, vadnak nevezik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A betűk – összesen huszonnyolc van belőlük az arab ábécében – emberi lények és állatok különböző jellegzetességei. Mindegyikről azt állítják, van feje, szeme, orra, karja, lába, ormánya vagy farka. Függőlegesek, egyenesek, hajlottak, állók, ülők, szépek, csúnyák, kövérek, magasak vagy alacsonyak. Például a folyóírásokban az első betűt, az <i>alif</i>ot felálló és lábfejére néző emberhez hasonlítják, aki mintha imádsághoz készülődne. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A tanítványok elsajátítják a <i>qalam</i> készítését, miként kell jó eszközt csinálni, hogyan hozzanak létre egyszerűen tintát, miféle papírt használjanak, milyen színek segítségével írjanak arannyal, hogy készítsenek pasztát, miként fényesítsék a papírt, hogy ne legyenek gyűrődések rajta, hogyan nyessék a <i>qalam</i>ot és metsszék be élét. Tanulmányozniuk kell a betűket, látni „erősségeiket és gyengeségeiket”, figyelni „fel- ás alászállásukat”, fel kell készülniük másolás előtt, hogy minden figyelmüket neki szentelhessék. El kell kerülniük a hibákat, mert „hibák révén senki sem válik valakivé”.</div>
<br />
Ó, még egy betűt sem írtál,<br />
Hogy is adhatna neked mester tanítást?<br />
Jó írás oktatása<br />
Nem adható távollétedben.<br />
Ha az elemek rejtve előled, s te sem vagy jelen,<br />
Kifogásod értelmetlen.<br />
Tudd meg, az írás elmélete titkos,<br />
Erőfeszítés nélkül senki meg nem ismerheti.<br />
Míg tanárod nem szól hozzád<br />
Nem fogsz könnyedén írni.<br />
Némi tudás megszerzése<br />
Írás és szóbeli tanítás révén lehet,<br />
Ám tudd, utóbbi fontosabb<br />
Általa válnak könnyűvé a nehézségek.<br />
- <i>Tizenegyedik századi perzsa kéziratból</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Arab források szerint az első ember, aki arabul írt és tollat használt, Ádám volt, őutána pedig Seth. Mások azt állítják, Ábrahám vagy Énok találta fel az írást. A Korán kinyilatkoztatását követően az arab írás vált a reveláció hordozójává a muszlim világban. „Az iszlám világában a legnemesebb képzőművészet a kalligráfia, s a Korán írása <i>par excellence</i> szent alkotás”, írta Titus Burckhardt. „Többé-kevésbé a keresztény művészet ikonjával analóg szerepet tölt be, mivel az Isteni Szó látható testét képviseli”.<sup>1</sup></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Isten prófétáin keresztül azt mondta, „Legyen”! (<i>kun</i>). E parancsot s minden belőle származót a Koránban először <i>jazm</i>mal, a legkorábbi arab írással, a híres kufikus írás elődjével írták. A kufikus írást a tízedik században hat nagyobb stílus, a <i>thuluth</i>, a <i>naskh</i>, a <i>muhaqqaq</i>, a <i>rayhānī</i>, a <i>tawqī’</i> és a <i>riqā’</i> követte. A stílusokat mesterekről és iskolákról nevezték el. A kufikus az iráni Kufa városról kapta nevét, ahol Ali kalifátusa alatt iskola működött. A kufikus írás egy hatoda körkörös, a többi egyenes. Vízszintes és függőleges vonalai négyzeteknek és téglalapoknak tűnnek, s általában olyan geometriai pontossággal rajzolják, hogy hosszuk, szélességük és az őket elválasztó távolság egyenlő. A Sziklamecset Jeruzsálemben és az Alhambra Granadában kufikus feliratokat visel. <i>Thuluth</i> stílusban írták gyakran a Korán fejezeteinek (szúráinak) címét. A <i>thuluth</i>nál egyszerűbb, kerekebb <i>naskhī</i> használatos legtöbbször a Korán szövegtestének írásakor. Azt mondják, a <i>thuluth</i> felnőtt, míg a <i>naskh</i>ī ártatlan fiúgyermek arculatát viseli. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Korán feliratai az iszlám építészeten, cserépművészeten, famunkákon, fazekas műveken, intarziás bronzokon, miniatűr festményeken és „zoomorfikus” – oroszlán, teve, madarak vagy emberek alakját felvevő – kalligráfián is jelen vannak.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1_8ceiYHg8eJNIGdomHXUmTcPnMq-wZbdnLE4nASV_aZSnwXX-xZbrLEbcBF2pB0L5jS2KTZbdqnbKVjXrhdtKCcyLKiFK2sO9dLA6wSzxMFlv1OOHgd4SXi3lI2LZi9Q_cD5VI_itfs/s1600/Call01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="234" data-original-width="295" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1_8ceiYHg8eJNIGdomHXUmTcPnMq-wZbdnLE4nASV_aZSnwXX-xZbrLEbcBF2pB0L5jS2KTZbdqnbKVjXrhdtKCcyLKiFK2sO9dLA6wSzxMFlv1OOHgd4SXi3lI2LZi9Q_cD5VI_itfs/s1600/Call01.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kalligráfia mintái, a felfújt, íves vagy kerekített betűk végtelenségig reprodukálják magukat harmonikus rendjükben, amely valamiképp a szintén mindig önmagát ismételve változó természet rendjének szimbólumának érződik. A kígyózó vízszintes vonalak állítólag az élet folytonosságát képviselik, a függőlegesek az állandó benső struktúrának felelnek meg. „Az arab iratok gazdagsága abból a tényből származik, hogy teljesen kibontakoztak „két dimenziójukban”, a vertikálisban, amely a betűknek hierarchikus méltóságot kölcsönöz, és a horizontálisban, az őket folyamatos áramlásban összekötőben”, írja Burckhardt. „Ahogy a szövés szimbolizmusában a vertikális vonalakkal a dolgok állandó esszenciájának megfelelő ’láncfonal’ – a függőleges a betűk megváltoztathatatlan jellemzőjét igazolja –, míg a horizontálisakkal a létrejövést vagy az egyik dolgot a másikkal összekötő anyagot kifejező ’vetülékfonál’ analóg”.<sup>2</sup></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;"></span> <span style="font-size: xx-small;"><sup><span style="font-size: xx-small;">1</span><span style="font-size: x-small;"> Titus Burckhardt: <i>Sacred Art in East and West</i>, Perennial Books, London, 1967, 116. o.</span></sup></span></div>
<span style="font-size: xx-small;"></span> <span style="font-size: xx-small;"><sup><span style="font-size: xx-small;">2</span><span style="font-size: x-small;"> Uo.</span></sup></span><br />
<span style="font-size: x-small;">(<i>Parabola</i> XVI, Nr 3., 1991. augusztus)</span>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-44273509923415348242020-04-13T16:32:00.000+02:002020-05-12T10:23:27.877+02:00Julius Evola – Interjú Codreanuval<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kocsink hamarosan maga mögött hagyja Bukarest különös arculatú központját: nem túl magas toronyházak és igen modern épületek együttese, javarészt „funkcionális” típusúak, tele Párizsra és Amerikára emlékeztető kiállítótermekkel és stúdiókkal. Az egyetlen egzotikus jellemvonás itt a helyi tisztségviselők és burzsoázia által viselt asztrahán kucsma. Miután elértük az Északi pályaudvart, a régi Bécséhez hasonló kis házikókkal szegélyezett földes útra fordulunk. Nyílegyenesen haladva a környező vidékre vezet. Jó harmincpercnyi utazást követően autónk hirtelen balra, egy mellékútra tér le, majd csaknem önmagában álló, rétektől övezett épületnél áll meg. Ez az úgynevezett „Zöld Ház”, a román Vasgárda vezérének lakhelye.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Saját kezünkkel építettük – közli büszkén kísérő legionáriusunk.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értelmiségiek és művészek egyesült erővel emelték a vezér szállását, csaknem szimbolikus és rituális tettként. A ház román stílusú: két oldala oszlopcsarnokot formálva terül el, szinte kolostor benyomását keltve. Belépünk és az első emeleten találjuk magunkat. Itt magas, karcsú, elegánsan öltözött fiatalember fogad. Arca nemességet, erőt és hűséget sugároz. Ő Corneliu Codreanu, a Vasgárda vezére. Határozottan árja-római típus, mintegy az ókori árja-itáliai világ kortárs megtestesítője. Míg szürkéskék szeme a vezető nyersességét, hűvös akaratát közvetíti, természete egészében sajátos idealizmus, bensőségesség, erő és emberi megértés jegyeit viseli. Beszédstílusa szintén jellegzetes: válaszadás előtt mintha magába fordulna és eltávolodna, azután váratlanul szólal meg, csaknem geometriai pontossággal, világosan artikulált, jól felépített mondatokban fejezve ki magát.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcZ9augkRsvw43Aj1xLgMF1z6vHHigJoXJQo2brvLUvYwo3OPcIRXvT4KdyNuUVux02uA2BXb0lwDFEMiRebl5jqfcXOl7g_Aw_jjc1oDy2TVx-ngwLCPcn5vjwRRm9aE3c16fs4ssboc/s1600/46a2eceef6ea392a79627a32fe742e66.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="339" data-original-width="237" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcZ9augkRsvw43Aj1xLgMF1z6vHHigJoXJQo2brvLUvYwo3OPcIRXvT4KdyNuUVux02uA2BXb0lwDFEMiRebl5jqfcXOl7g_Aw_jjc1oDy2TVx-ngwLCPcn5vjwRRm9aE3c16fs4ssboc/s320/46a2eceef6ea392a79627a32fe742e66.jpg" width="222" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Miután egy sor mindenféle nemzetiségű és bőrszínű újságíróval találkoztam, akik csupán szigorúan napi politikáról kérdeztek – fejtegeti Codreanu –, ez az első alkalom, hogy legnagyobb megelégedésemre olyasvalaki tesz nálam látogatást, akit főleg mozgalmam lelke, szellemi magva érdekel. Kitaláltam egy kifejezést az újságírók kíváncsiságának kielégítésére, amivel alig kell kifejtenem erről bármit: konstruktív nacionalizmus.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Az ember organizmus, szervezett formából, életerőkből és lélekből áll. Ugyanez mondható el a népekről is. Az állam nemzeti konstrukciója, míg figyelembe veszi mind a három elemet, a képességek és örökség különféle okai miatt mindazonáltal képes alapvetően ezek közül csak egyetlenre épülni.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Véleményem szerint a fasiszta mozgalomban a szervezett erővel egybeeső állami elem uralkodik. Itt az ókori Róma formáló ereje nyer kifejezést, a törvény és politikai szerveződés mestere, legtisztább örököseivel, az itáliaiakkal. A nemzetiszocializmus az életerőkhöz kapcsolódót hangsúlyozza: rassz, faji ösztön, etikai és nemzeti elem.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– A román legionárius mozgalom ehelyett arra helyezi a hangsúlyt, ami az élő szervezet lelke, vagyis a szellemi és vallási aspektusra.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Ebben rejlik az egyes nemzeti mozgalmak sajátos jellege, noha végső soron mind a három elemet figyelembe kell venni, egyiktől sem lehet eltekinteni. A miénk jellemző vonása távoli örökségünkből származik. Őseinket már Hérodotosz „halhatatlan dákoknak” nevezte. Gréko-trák elődeink már a kereszténység előtt hittek a lélek halhatatlanságában és elpusztíthatatlanságában. Ez adta szellemi ösztönzésüket. A római gyarmatosítás bevezette náluk a római értelemben vett organizációt és formát. A későbbi évszázadok során népünk nyomorúságossá, megosztottá vált. Mégis, ahogy a beteg, megvert paripa még mutatja fajtája nemességének jeleit, a tegnapi és mai román nép is feltárja kettős öröksége lappangó vonásait.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Ezt az örökséget igyekszik feléleszteni a legionárius mozgalom – folytatja Codreanu –, a szellemmel kezdve, mivel spirituálisan új embert kíván teremteni. Amint „mozgalomként” elértük célunkat, második örökségünket is életre kell keltenünk, a politikailag megformált román hatalmat. Szellem és vallás tehát kezdő-, a „konstruktív nacionalizmus” pedig végpontunk, szinte következményként. E kettőhöz kapcsolódik a Vasgárda aszketikus, ugyanakkor heroikus erkölcsisége.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih_kon1yZFRSUQLFZmk70644EF0UQJlmRFLRiBIYz0yxfT7qk0v2EH5fxP9HUcRksASKuCLHWFnXgM7tD0DRQMbWHGUeJu03e0D4d7qy3OdbrHlMFW71YsQNLvFFcuCmgt8RYAhr1ouV4/s1600/Evola1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="442" data-original-width="372" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih_kon1yZFRSUQLFZmk70644EF0UQJlmRFLRiBIYz0yxfT7qk0v2EH5fxP9HUcRksASKuCLHWFnXgM7tD0DRQMbWHGUeJu03e0D4d7qy3OdbrHlMFW71YsQNLvFFcuCmgt8RYAhr1ouV4/s320/Evola1.jpg" width="269" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megkérdeztük Codreanut, milyen viszony áll fenn mozgalmának szellemisége és az ortodox keresztény vallás között. Válasza így hangzik:<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– A nemzeti öntudat elősegítése és személyes tapasztalatok révén igyekszünk felszítani a mumifikálódott, a bóbiskoló papság hagyományává lett vallás jellemzőit. Szerencsések vagyunk, hogy nemzeti megalapozottságú vallásunk nem törődik hit és politika kettősségével és erkölcsi-szellemi támogatást képes nyújtani, anélkül, hogy politikai jelenségként mutatkozna meg. Vallásunkból a Vasgárda mozgalma átvett még egy lényegi ideát, az ökumenizmust. Ez képviseli minden internacionalizmus és absztrakt, racionalista univerzalizmus pozitív transzcendenciáját. Az ökumenikus idea a társadalmat mint az élet egységét, élő egységet és az együttélést tűzi ki célul, nem csupán népünkkel, hanem az elhunytakkal és Istennel is. Az eszme tényleges tapasztalatban történő megvalósulása áll mozgalmunk középpontjában, a politika, párt, kultúra stb. csupán ebből származó következmények. E központi elemet először a román ember megújításával kell életre keltenünk, azután a továbbiakban fel kell építenünk a román nemzetet és államot. Hangsúlyozandó pont, hogy az eltávozottak jelenléte az ökumenikus nemzetben – szeretteinké és különösen hőseinké – számunkra nem absztrakt dolog, hanem valós. Nem vághatjuk el magunkat a holtaktól; az emberi állapottól megszabadult erőként járják át és támogatják felsőbb lényünket. A legionáriusok rendszeresen találkoznak „fészkeknek” nevezett kis csoportokban. Ezeken az összejöveteleken bizonyos rítusokat végeznek el. Valamennyit elesett bajtársaink névsorolvasása nyitja, ahol minden egyes névnél „jelen” kiáltással felelnek az ott lévők. Nem puszta ünnepély vagy allegória ez, hanem valódi megidézés.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Különbséget teszünk egyén, nemzet és transzcendens szellemiség között – folytatta Codreanu –, amikor pedig heroikus odaadásra kerül sor, azt vesszük figyelembe, ami egyik elemtől a következőhöz, s végül a legmagasabb egység eléréséhez vezet. Valamennyi formájában tagadjuk a nyers és anyagi haszonelvűséget, nem csupán individuális, hanem nemzeti szinten is. A nemzeten túl elismerjük az örök és változatlan princípiumokat, amelyek nevében készen állunk a küzdelemre és halálra, mindent alájuk rendelünk, nem kevésbé mintha saját létünkért és élethez való jogunkért harcolnánk. Az igazság és a becsület például olyan metafizikai princípiumok, amelyeket saját nemzetünknél is magasabbnak tekintünk.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtudtuk, hogy a vasgárdista mozgalom aszketikus jellemvonása nem absztrakt, hanem konkrét, úgymond a gyakorlatba átültethető. Ilyen például a böjt előírása: heti három nap körülbelül nyolcszázezer ember gyakorolja a „fekete böjtöt”, tartózkodva minden ételtől, italtól és dohányárutól. Ehhez hasonlóan nagy jelentőséggel bír az ima is a mozgalomban. A Spanyolországban elesett két legionárius vezér, Moța és Marin nevét viselő elit rohamosztag tagjai még cölibátusnak is alávetik magukat. Megkértük Codreanut, magyarázza el, pontosan mit is jelent ez. Pillanatnyi összpontosítást követően így felelt:<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Két szempont tartozik ide. Megragadásukhoz fel kell idéznünk a valamennyi emberi lényt jellemző dualizmust, ami egy naturalisztikus, materiális és egy spirituális elemet foglal magában. Amikor előbbi diadalmaskodik az utóbbi felett, miénk a „pokol”. Minden egyensúlynak a kettő között azután ingatagnak és esetlegesnek kell lennie. Csupán a szellem test feletti teljes uralma szolgálhat normál állapotként és előfeltételként a valódi erőhöz és heroizmushoz. Azért böjtölünk, mert a testi kötöttségek lazításával ilyen állapotot idéz elő, a tiszta akarat önfelszabadítását és önigenlését előnyben részesítve. Mikor imával is kiegészítjük, kérjük a felsőbb hatalmakat, hogy csatlakozzanak erőinkhez és támogassanak láthatatlanul. Így jutunk el a kérdés második szempontjához: nyilvánvalóan babona azt hinni, hogy valamennyi küzdelemben csak az anyagi és tisztán emberi erők számítanak; épp ellenkezőleg, olyan láthatatlan szellemi erők is szerepet játszanak, amelyek nem kevésbé érvényesek, mint az előbbiek. Tisztában vagyunk pozitív jellegükkel és fontosságukkal. A régi lovagrendek is alávetették magukat a tisztaság alapelvének. Meg kell azonban jegyeznem, hogy esetükben csupán a rohamosztagra korlátozódik, nem csekély mértékben gyakorlati megfontolások miatt, mivel akiknek teljesen a harcnak kell szentelniük magukat és nem félhetnek a haláltól, azokat nem akadályozhatják családi kötelességek. Emellett csak harmincéves korig lehet soraikban maradni. Egy alapelv ugyanakkor mindig érvényes marad: egyfelől vannak azok, akik egyedül az „életet” ismerik, így bőségre, vagyonra, jólétre és fényűzésre törekednek, másfelől azok, akik valami életen túlit tűznek ki céljukul, dicsőséget és győzelmet a harcban, ami legalább annyira belső, mint külső. A Vasgárda legionáriusai az utóbbi kategóriába tartoznak. Harcos aszkézisüket egyetlen végső norma teszi teljessé: a szegénységi fogadalom, amit az elit tett a mozgalom vezetőinek. Ők a luxus, üres időtöltés és úgynevezett evilági szórakozás elutasításának előírását követik – valódi változásra történő felhívásként, amit minden egyes legionáriusnak felajánlunk.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-size: x-small;">(<i>Il Regime Fascista</i>, 1938. március 22.) </span>Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-81546498604106414892020-03-17T17:47:00.000+01:002020-07-06T15:30:21.897+02:00Louis Charbonneau-Lassay – Krisztus, a vadász és a vad<br />
<div style="text-align: justify;">
Jézus szavai első négy apostolához a Genezáreti-tó partján, miszerint „emberek halászává”<sup>1</sup> (vagyis lelkek vadászává) teszi őket, rögvest arra késztette a katakombák keresztény művészetének ikonográfusait, hogy Krisztust magát olyan halászként ábrázolják, aki hálójával vagy zsinegével tetszése szerinti halakat fog. Ennek paralel jelképe a keresztény szimbolista szemében az emberi vadász képében megjelenő Megváltóhoz vezet. Ő az, aki minden eszközzel fáradhatatlanul űzi és végül annak hihetetlen szerencséjére foglyul is ejti a lelket – akkor is szerencséjére, ha hálóba gabalyodik, kampó, dárda vagy lándzsa járja át. A foglyul ejtés eszközei fájdalmasak. Krisztus az is, aki karddal és nyílvesszőkkel űzi ellenségeit és a gonosz valamennyi képviselőjét. Gerelyt hordozó lovas képében jelenik meg egy körülbelül negyedik századi karthágói keresztény olajlámpáson. Kutyája mellette nyulat hajt. E jelenet Krisztus a vadász képének tekinthető. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A vadászok és vadászjelenetek ábrázolása nagyon megszaporodott a középkorban, még a Szent Bernát által kifejezésre juttatott értetlenség ellenére is. Krisztus, az apostolok és mindazok képmását látták bennük, akik buzgóságukat örökölték a lelkek űzésében. Jóval korábban már Szent Ágoston fáradhatatlan vadászhoz hasonlította Jézus Krisztust, Martin atya, a tudós középkorkutató pedig azt állította, hogy a középkor misztikus művészetében „a vadász gyakran a nemes szerepét töltötte be, Jézus Krisztust, apostolait és az igazságot vallókat képviselte”.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Más egyházatyák és teológusok épp ellenkezőleg, a vadászban a prédára leső Sátánt látják, aki áldozatát a pokolba hurcolná. Szent Jeromos, majd őt követően Damiani Szent Péter mind a ketten ezt a képet használták.<sup>2</sup></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Krisztus nem csupán az ártatlan lelkeket kívánja, nem csak őket űzi. Ő maga mondta, hogy bűnösök megmentése miatt jött, hogy a vétkest összebékítse az isteni igazsággal. Így hát nem kizárólag az olyan ártalmatlan teremtményekben, mint a szarvasok, nyulak és kismadarak kell keresnünk az általa hívott lelkek ábrázolását; ez az oka, hogy a tigrist és rókát űző, nyílvesszeit sólyomra, varjúra kilövő vadász is Krisztus álcája lehet. Akár biztosra is vehető, mikor ilyen jelenetre lelünk, szent tárgy – például oltár, papi ornátus, esetleg valami egyéb, liturgia alatt használt dolog – díszítéseként. Ilyen a gascogne-i Puiycasquier templomában található tizenkettedik századi keresztelőmedence. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A vadászok Krisztusnál és az ördögnél gyakrabban képviselik az apostolokat. A 240-ben mártírhalált halt Szent Hippolütosz már igen korán azt állította, hogy „a vadászzsákmány a bűntől megmentett lelket jelképezi, az igaz tanító pedig lelkek vadászává lesz”. Szent Izidor a hatodik század végén kijelentette, hogy az apostolok tehetséges halászok és vadászok voltak. Állítását Jeremiás szavaira alapozta.<sup>3</sup><br />
<sup><br /></sup>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQH5lUeI1rW4jjK6rtWrIevmRucH71MsnCt8fW_1cGCQ2GiEhBsY0ecJyEP8cw5-3ShzkkP7SRDfthIcBWytRJrify4U2LCRUvRGpEnCs-lJvlUT0j3P4fQkW2VjPTiJ53DM7sxHl0iJk/s1600/Portr%25C3%25A9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="316" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQH5lUeI1rW4jjK6rtWrIevmRucH71MsnCt8fW_1cGCQ2GiEhBsY0ecJyEP8cw5-3ShzkkP7SRDfthIcBWytRJrify4U2LCRUvRGpEnCs-lJvlUT0j3P4fQkW2VjPTiJ53DM7sxHl0iJk/s320/Portr%25C3%25A9.jpg" width="187" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Biztosan ezt ábrázolják a vadászjelenetek a Martin atya által hivatkozott műalkotásokon, például a lenyűgöző, Namurban található, Szent Péter apostol csodálatos ereklyéjét tartalmazó középkori ereklyetartón. Ugyanígy kell értelmeznünk a bobbiói Szent Kolumbán templom elefántcsont oltáriszentség-tartójának díszítését. Egyik oldalán Orfeusz képében, lantjának édes muzsikájával vonja magához Krisztus a vadállatokat, másik felén pedig nyeregben ülő vadászok fegyvereikkel vérengző fenevadakat űznek. A lélek elfogásának két szimbolikus leképezését látjuk itt: egyik gyengédséggel, a másik szenvedéssel él. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Krisztus valamennyi, emberi lényben történő megtestesülése, minden egyes ilyen bensőséges epifánia a kegyelem világlása, szellemi tudás és fény ajándéka, amit azoknak a választott lelkeknek adományoz, akiket közel von magához. Az egyetlen létező nyugati hagiográfiában, az Arany legendában számos jól ismert vadászjelenet mutatja Krisztust, amint szarvasbika alakját ölti, hogy így tárja fel magát a választott lelkek előtt. Legismertebb közülük Szent Hubertus és Szent Eustachius vadászata. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy igen régi francia elbeszélés az alábbiak szerint számol be a második szent történetéről: élt egyszer egy Placidus nevű férfiú. Pogány volt, ám erényes, telve gyöngédséggel minden szükséget szenvedő iránt. Egy napon barátaival vadászni indult és fenséges szarvasbika–csorda jelent meg előttük. Placidus hamarosan hátrahagyta társait és a többitől elszakadó legnagyobb, legszebb állat szenvedélyes üldözésébe kezdett. Vad hajszájukat követően a szarvas felugrott egy kőszikla tetejére, szembefordult a vadásszal s így szólt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Placidus, miért követsz ilyen magasra? Krisztus vagyok, aki szeret, akit szolgálsz, anélkül, hogy tudnál róla. Áldozataid, igazságérzeted elnyerték tetszésem, ezért pompás szarvasbikává változtam, hogy magamhoz vonjalak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Csodás szarvas, ha valóban te vagy a hírneves Krisztus, magyarázd meg szavaid, s hinni fogok benned – felelte Placidus. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Én vagyok a Krisztus – válaszolta az isteni szarvasbika –, emberré lettem és meghaltam a kereszten. Három nappal később pedig a sír árnyai közt örökkévaló életre támadtam fel. Most rád várok. Jöjj hozzám, Placidus, Krisztus vagyok! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
S a pogány döbbent szeme láttára a szarvasbika hatalmasra növekedett, majd hamarosan szédítő fényoszlopba olvadt, amiben vérző szívű, vérző kezű-lábú, keresztre feszített ember tűnt fel… Azután a kőszikla fokozatosan éppoly csupasszá és kopárrá vált, mint amilyen előtte volt. Placidus távozott, hátrahagyott mindent, még nevét is, és teljesen átadta magát Krisztusnak, aki csodálatos szarvasbika képében világította be lelkét.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhy-e_UttTxuhUB8nNdLdAhxgL1QK35kPR_QO1fSuobrflmlf_mZzGq2KOIpOPGVhc94vv8lcELBAw36KW1Rby6E72y3yCO-KGL792h1uJy75IqvcR7WQT9j9TPrG-PrSxcXdsMfE3HIA/s1600/Bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="603" data-original-width="421" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhy-e_UttTxuhUB8nNdLdAhxgL1QK35kPR_QO1fSuobrflmlf_mZzGq2KOIpOPGVhc94vv8lcELBAw36KW1Rby6E72y3yCO-KGL792h1uJy75IqvcR7WQT9j9TPrG-PrSxcXdsMfE3HIA/s320/Bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" width="223" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az antikvitás számos egyéb szerzője ugyanezt a legendát Szent Hubertusnak tulajdonítja. Csodálatosan ábrázolták a tizenötödik század végi Château d’Ambroise kapujának frízén. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel amúgy is a lovagság korában járunk, idézzünk fel egy korabeli verset a Szent Grálról. Megtudjuk belőle, hogy amikor a Kerekasztal hősei közül három jeles lovag, Galahad, Parsifal és Bors a Hazugság Nélküli Hölgy társaságában útjukat nem lelvén segítségért imádkoznak, megpillantottak egy fehér szarvasbikát, fehérebbet a legfehérebb mezei virágnál is. Az állat az ösvényt szegélyező erdő sűrűjéből bukkant fel, előtte és mögötte is két oroszlán lépdelt. A lovagok és a hölgy követték a varázslatos teremtményt, s hamarosan egy szentélyhez érkeztek, ahol a pap épp misézni készült. Alighogy belefogott, csodálkozó tekintetük előtt a szarvasbika Emberré változott, majd helyet foglalt az oltár feletti gazdagon díszített trónuson. Eközben a négy oroszlán is átalakult, az első szárnyas férfiúvá, a második sassá, a harmadik szárnyas oroszlánná, a negyedik pedig szárnyas bikává. Mikor a mise véget ért, felemelték a trónust, s a rajta ülővel együtt kiröppentek a festett üvegablakon keresztül, anélkül, hogy akár csak egyetlen repedést is ejtettek volna rajta. Ekkor a három lovag és útitársuk ráébredtek, hogy a szarvasbika és a négy oroszlán, akik idevezették őket, valójában Krisztus és négy evangélistája volt.<sup>4</sup><br />
<sup><br /></sup></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;"></span> <span style="font-size: xx-small;"><sup><span style="font-size: xx-small;">1</span><span style="font-size: x-small;"> </span></sup><span style="font-size: x-small;">Mt 4, 19.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>2 </sup>Szent Jeromos: XX. homília (a 90. zsoltárról), Damiani Szent Péter: Ouvres, LI.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>3 </sup>Jer 16, 16.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>4 </sup>Lásd Jacques Boulanger: Le Saint Graal, XXI, Párizs, 71. old. </span> <span style="font-size: x-small;">
</span></div>
<span style="font-size: x-small;"><br /></span>
<span style="font-size: x-small;">(<i>Le Bestiarie du Christ</i>, Desclée, De Brouwer, et Cie., Párizs, 1940.)</span>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-76702815950839327992020-02-14T17:00:00.000+01:002020-03-17T17:35:57.815+01:00Hermann Göring – Harc az élveboncolás ellen<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„Nem áll összhangban a német érzésvilággal, s főleg nem áll összhangban a német ember gondolkozásmódjával, a nemzetiszocialista szemlélettel az állatokat élettelen tárgyakkal azonosítani, gazdáik számára abszolút birtoklási jogot biztosítani”.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Honfitársak! Az élveboncolás során tanúsított állatkínzás elleni rendeletem megjelenésének napjától táviratok és levelek özönét kaptam, élénk helyeslést és nagy boldogságot fejezve ki, hogy végre energikus előrelépés történt e téren. Meglepő, hogy rendeletem derült égből villámcsapásként hatott. Az élveboncolás elleni küzdelem évek óta tart. Sokat beszéltek, rengeteg vita zajlott róla tudományos és nem tudományos formában is. A nemzetiszocialista kormány első pillanattól fogva világossá tette, hogy határozott módszerekkel fog élni ellene, mégis hónapokba telt, mire minden előkészítésével együtt elfogadhattak egy efféle törvényt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annak érdekében, hogy az állatkínzás eme bevezető időszak során se terjedjen szélesebb körben, e rendelkezéssel járok közben és gyakorlom jogomat, hogy koncentrációs tábori őrizet alá vettessenek mindazok, akik még mindig azt hiszik, élettelen árucikkekként bánhatnak az állatokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW233MSpW1j32UmgEVilkTEPqI61cGQ4bBF_t9VSzLq5HUSKTcCEMz6jYRblVWfgWahqpzExEdggmF0s7mmIpsFoyBvwPEwUqzJLhlcbjO3xkk0PaHXDzqosX9XuKE1U5v-F7Ar8Ztu-c/s1600/hermann-goring-37281-1-402.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW233MSpW1j32UmgEVilkTEPqI61cGQ4bBF_t9VSzLq5HUSKTcCEMz6jYRblVWfgWahqpzExEdggmF0s7mmIpsFoyBvwPEwUqzJLhlcbjO3xkk0PaHXDzqosX9XuKE1U5v-F7Ar8Ztu-c/s320/hermann-goring-37281-1-402.jpg" width="320" /></a><span style="text-align: justify;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A német nép minden időben különös szeretettel viseltetett az állatok iránt, élen járt az állatok védelmében. Isten teremtményeiként tekintett rájuk, különösen az évezredek óta vele együtt élő házi és tanyasi állatokra, mondhatni munkatársaira, valamint – gondoljunk csak a paripákra – harcostársaira. A német ember számára nem csupán organikus értelemben vett élőlények, hanem érző életet élő, fájdalmat, örömet, hűséget és odaadást mutató teremtmények. Sohasem felelhet meg a népléleknek az állatok azonosítása élettelen, halott, érzéketlen tárgyakkal, hogy az állatokra a hasznosítás érzés és lélek nélküli objektumaiként tekintsenek, a munka puszta segédleteként, amit csak hasznossági ok miatt tartanak és ugyanígy, haszon miatt kínoznak és pusztítanak el. Az árja népek, különösen a németek meséi és történetei az árja ember és az állat közötti összetartás szellemét mutatják.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">(Rádióbeszéd, 1933. augusztus 28.)</span></div>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-34739322593013821512020-01-26T21:17:00.000+01:002020-02-14T17:09:09.307+01:00Ernst Jünger – Atlanti utazás (részlet)<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-size: x-small;">Santos, 1936. november 17.</span></i> </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Korai kelés, hogy betekintést nyerhessek a térség trópusi erdőrészeibe. A feladat nem egyszerű, noha a part közelében nincs hiány vad és kiterjedt erdőségekben. Megtekintésük egyetlen nehézsége abban áll, hogy ösvényeket kell használnunk elérésükhöz. Biztosan elérünk olyan pontokat, ahol elhagyhatjuk ezeket, ám ekkor rögtön sűrű, zöld párnázat és folyondárok vesznek körül, s itt a mozgás, sőt, maga
a látás lehetősége is rettentően lecsökken. Így valamennyi nézőpont a civilizáció hálójához kapcsolódik. Alapvetően nem térbeli, hanem szellemi viszonyulás dolga ez; amit „vadonnak” nevezünk, azt mindig külső nézőpontból látjuk: el kell merülnünk benne. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így sikerült különböző állomáshelyeket létesítenem a banánligeteken átkígyózó ösvény mentén. Az ültetvények közepette szigetekként emelkednek az erdős részek, köztük színes madarak röpködnek ide-oda, miközben a nedves teknőkben mangrovesarjak burjánzanak. A madarak seregében megcsodáltam egy galamb méretű, természetfelettien lángvörös állatot. A fénylő tollazatra eső pillantás csaknem fájdalommal teli, mintha a szem izzó nyílvesszővel találkozott, a retinát pedig stifttel maratták volna. Arra jutottam, hogy bizonyos vörös tintákhoz hasonlóan biztosan fémes zöld komplementer színét is magában foglalta, mert tüze oly erős, hogy titkos kontrasztra volt szükség, amin túlemelkedve ragyoghatott. Saját mélységéből lángolt fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány erdő szélesen terjeszkedik, mások csupán egy-két óriási fából állnak. Lehetetlen meghatározni ezeket, mert minden egyes törzs a növényvilág Noé bárkájának tűnik – milliárdnyi virág népesíti be, s csaknem olyan, mintha zűrzavaros építményeik épp most emelkedtek volna ki a vízözönből.
Úgy éreztem, látcsőre van szükségem a törzseken és ágakon növekvő levelek és virágok sokaságának megfejtéséhez. Ám a puszta szem is képes megkülönböztetni a zöld, vörös és márványos broméliákat, orchideákat, kontyvirágféléket és filodendronokat. Lombozatuk hatalmas, bevont jelzőzászlóként borította a fatörzseket. Ezüst és mohazöld szakállak lógtak a száraz ágak legvégéről. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
E hatalmas egységeket második életövként vonja be a kúszónövények hálózata; magasságban, mélységben és átlósan is átjárják, átszövik. Fonalaik és kábeleik fényleni látszanak a félhomályban, olyan építmény vázaként, amelyik elveszett az aljnövényzet indáiban és cserjéiben. Felépítésében a növekedés puszta ereje eltörli és megszünteti az individuáció valamennyi képzetét. Az életösztön felsőbbsége erőszakkal diadalmaskodik, a megfigyelő pedig úgy érzi, ellene irányul. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Követtem egy nagy kék pillangót, ahogy lassú szárnycsapásokkal, szinte vitorlázva repült a fatörzsek között. Miután letelepedett egy virágra, nyugodtan szemügyre tudtam venni: nem volt teljesen azúrszín, csupán két széles, sötét peremű hosszanti szalagon. Mindazonáltal kék közepe épp elegendő felszín volt ahhoz, hogy az e színben rejlő varázslat egésze kibontakozzon a fényben. Sima, enyhén hullámos atlaszként vitték fel az alapra és hűvös, fénylően opálos csillogás jellemezte, amire csipetnyi friss ezüst szóródott. A napfény kék fóliás ezüsttükörként esett rá. Alteste épp ellenkező színt mutatott, nehéz aranybarnát, amit selymessárga sejtelem árasztott el. A két szín csodálatosan váltogatta egymást, ahogy a tenyérnyi széles szárnyak hőség mozgatta legyezőként tárultak ki és zárultak össze. Az érzéki élvezet legmagasabb fokát tapasztalhattam meg figyelése közben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lombalap közelében további lepkék csapkodtak keskeny szárnyaikkal, szinte szitakötő alakúak, mélybarnán, fehéren és téglavörösen, ahogy rájuk hullott egy-egy napsugár. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyen fénycsíkon állt a húsvörös nyílgyökér is, embermagas virágbugája létrát formázott, középtengelyéből minden oldalon merev virághüvelyek terjedtek. E képződmény látványára, ahogy a sötétből a ragyogó fénybe emelkedett, rettegés fogott el, mivel a növényvilág legfelsőbb, legérzékibb erőszakosságát tárta fel. A hatalmas életerő közelsége nem egyedül alakján, hanem vegyítetlenségén keresztül kezd megismertetni magával – vad növekedés tűzvészeként hat, bódító, ugyanakkor veszélyes varázserővel. Hirtelen a hőség is az árnyékok közé hatoló leheletnek érződött. Óvatosan tettem néhány lépést visszafelé, távolabb a sűrűtől. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután a banánföldön átvezető ipari vasút sínpárjához szegődtem, amit hibiszkuszsövény kísért. Számtalan mélyvörös virág hintette tele. A hosszú, enyhén hajlott bibe tapintószervként nyúlt elő belőlük, csúcsánál öt barkára osztva, mindegyik saját kis kocsányát hordozva. E növényeket joggal tekinthetjük a trópusi bőség és bujaság jelképeinek. A rózsához képest a hibiszkusz erősebb tűzzel és nagyobb érzéki izzással bír. Ugyanakkor közelében sincs a rózsa személyiségének, királyi méltóságának. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dombtetőt hatalmas csokorként koronázó második erdősziget is fény és sötétség ragyogó káoszával dúlta fel az érzékeket. A sötét árnyékokból hallatlan erővel fénylettek elő a vörös virágok karéjai és nyalábjai, és megint megpillantottam a nagy nyílgyökér forró kohójának izzását. Miközben figyeltem, a liánok rengetegéből érczöld szikra pattant elő – smaragd kolibri, hosszú, cakkosan villázott farokkal. Villámként bukkant fel, hogy egy szempillantásig elidőzzön a virágok felett, majd ismét eltűnt a kúszónövények girlandjai és kulisszái mögött. A folyamat kecses, ám valahogy mégis gonosz volt, csaknem kéjrabló vagy váratlanul teherbe ejtő jellegű. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGNE_K-_0xeJrZXvX99wwcutec7rMEf1b0wBAL9hgExLZdRSsUzGf5bIXQ4uQge22dsSSPTFTZL1IyrABoouQlbZAEG2JjN0qHpPdPZSbXVNEeAN8eZLbVPmIBo4V_2S5G_qgWB887TKU/s1600/Fahrt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1325" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGNE_K-_0xeJrZXvX99wwcutec7rMEf1b0wBAL9hgExLZdRSsUzGf5bIXQ4uQge22dsSSPTFTZL1IyrABoouQlbZAEG2JjN0qHpPdPZSbXVNEeAN8eZLbVPmIBo4V_2S5G_qgWB887TKU/s320/Fahrt.jpg" width="265" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Képek bősége kísérte a jelenséget: világosbarna fakopáncsok kúsztak magasra a pálmatörzseken, pintyraj suhant át az ösvény felett s tűnt el az ültetvényekben. Tollazatuk selymes szürke, vérvörös, apró bóbitát viselnek. Zümmögő teremtmény zúgott elő egy mimóza felől fémes színekben ragyogva és tűzijátékként felrobbanni látszott. A maranta törzsén jókora, üveges szárnyú kabóca mutatta magát, teste tűzvörös-arany, fejrésze briliáns zöld. Mélykék pillangók keresztezik a fényösvényt és tűnnek el a sötétségben. A csúcsokról hangos, harangjátékszerű kiáltások hallatszanak és egész közel kis zenedarabok, mintha zenélőóra szólna. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valamennyi jelenség kivételesen színes, mintha sötét szöveten lévő látomások lennének. Hirtelen rohamuk, támadásuk a tudat ellen veszélyes és erősen izgató; szörnyű erő működik bennük, pompás sorozatuk azzal fenyeget, hogy elkábítja az értelmet vagy megfoszt tőle bennünket. Ugyanakkor meginog a külső és belső világ közti kapcsolat – úgy tűnik, mintha szertelen fantáziával megáldott szellem idézné meg a képeket és képzeletet diadalmasan, a tudatosság kárára, vendégként invitálva meg önmagát. Hatalmassá növekszik a kísértés, hogy összhangba kerüljön a sötétség örvényével, egybekeljen vele, teljesen feloldódjon benne. Ám ismét csak a szellem maszkulin oldala áll ellen a képek viharának és meghúzza a határokat, amin semmi sem hatolhat át, hacsak nem kap vízumot tőle. Nagyon is jól tudtam, hogy e forró világ, aminek köntösében
megismerhettem egy kis sarkot, még sokkal többet nyújthatna nekem, s már hosszú ideje épp erre vágyakozom. Buja teljességében, varázslatos szövevényével itt a matriarchális elem, ahol szunnyadó tövis fenyeget. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány lépéssel lejjebb húzódik a mangrovemocsár. Szárazföldi rákok népesítik be, ollóik kék és vörös porcelánként fénylenek. Talán ők idézik elő a különös roppanásokat, amik a mankógyökerek sötét zűrzavara felől visszhangzanak. Dugót kilövő játékpisztolyok száraz kattanásaira emlékeztet. Az érczöld kolibri itt is felbukkan; száraz ágon üldögél és halk, gyengéd füttyszóval beszélget nőstényével, akit a lombozat rejt. A mocsár pereme rovarokban gazdag, egy magas nádszál csúcsát szöcskeivadékok piszkítják be fekete lepraként. Majdnem olyan, mintha az állati elem ősnemzés útján, valamiféle pusztító tűz módján bontakozna ki a növényiből. Közepes méretű, fekete, sárga csíkkal díszített cincér repül egy liánra – régi ismerős, a <i>Trachyderes succintus</i>, már a nagy Linné is leírta rendszertanában. Emlékszem még, hogy kölyökkoromban vettem egyet belőle a hannoveri Breitestraße kereskedőjétől, s ő lett gyűjteményem első egzotikus példánya. Milyen gyakran szerettem volna megfigyelni azóta a „vadonban”! Most, hogy megtörtént, hálám jeléül megajándékozom az élettel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ám szorítani kezdett az idő. Vissza kellett térnem ismét a hibiszkuszsövény mentén. Itt megkért egy néger, hogy ütlegeljem a bikáját, akit orrgyűrűjénél fogva már véresre rángatott. Furkósbottal sikerült átterelnem az állatot a keskeny patakon, ami félelmet keltett benne. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Délután keresztül-kasul a városon. Egyébként ez a nyüzsgés, az európai és észak-amerikai ritmus, amit az idegenek hoznak magukkal, sok betegség okozója. Figyelmeztetések, amelyekkel a klíma az újonnan érkezőt fogadja. Ám úgy hallottam, gyorsan hozzá lehet szokni a nagyobb kényelemhez és a laza életvitelhez; a szellemi hajtóerő, így az olvasás vágya is lecsökken. E karakterbéli változás megfelel a testinek – különösen a vérösszetétel alakul át. Biztosan a magasabb vitalitás és csekélyebb szellemiség kellemes életformái bontakoznak ki. Az élvezeteknek meg kell érkezniük, meg kell mutatkozniuk, hajszolni nem lehetséges azokat. Valószínű, hogy az e dolgokban rejlő magasabb stílus elveszett a rabszolgaság eltörlésével, ám azért valami életben fog maradni belőle. Azt hiszem, akkor sejtettem meg, amikor a parton sétálva a „kaliforniai barokk” apró villáit nézegettem. Már kertjeik nagy élvezetet ígértek hatalmas kelyheket és koronákat felfedő virágaikkal és virágba borult fáikkal. Micsoda színpada lehet a bódult álmodozásoknak félhomályos szobákban!
Néhány virág hihetetlen erősen, tömény vaníliához hasonlóan illatozott. Nehéz elképzelni, hogy viselik el őket a házak közelében. A kertek egyike orchidearajongóé lehetett, aki a pálmatörzsek háncsát fénylő cattleyákkal ültette tele. A koronákról sok száz virágot hozó sárga oncidium bozót lógott. Ám az orchidea akkor nyerő virág, ha melegházban szemléljük. Egyedülálló erotikus rangja szobanövénnyé teszi. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Újra a Monte Serraton. Csodálatos képnek tűnő kápolnába léptem be, előtte néger nők imádkoztak. Az előcsarnokban mankókat és viasz végtagokat állítottak ki, valamint szintén fehér viaszból készült belső szerveket, szíveket és májakat. A falakat fogadalmi képek borították. Köztük megpillantottam egy vihartól megtépázott gőzös és végsőkig elcsigázott legénysége fényképét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este a városban. A vidék ételei közül feltétlenül meg kell említeni a <i>palmitó</i>t, más néven pálmakáposztát, amit a levelek embrióiból, a legbelső, még ki nem bomlott hajtásokból készítenek. Igen drága, mivel ki kell vágni hozzá a „szívet”, így a fa biztosan elhal. A teknőcragu is említésre méltó – láthatjuk a nagy állatokat lapos kádakban, ahogy a langusztákat párizsi éttermekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">(In: <i>Útinaplók II</i>., Varázsló Macska Kiadó, Pécs, 2020.)</span></div>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-87177264017855406042019-01-12T16:52:00.001+01:002019-01-12T16:52:46.952+01:00Kertek és utcák XCIV.<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;"><i>Baden-Oos, 1940. január 8.</i></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Öt órakor leváltottak, és erdőn-mezőn keresztül Baden-Oosba vonultunk. Induláskor gyomorfájás, ami később enyhült. Gyalogosként a legjobb gyógymódok egyikét alkalmazhatjuk, a hosszas menetelést. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A grefferni állás, hivatalos és titkos ügyeivel a múlt részévé vált, amire emlékezni fogunk. Ma már a tiszta túlélésben rejlik az érdem. Ebben a bunkerövezetben lövések alig estek, leszámítva repülőgépekre, továbbá számtalan fácánra és nyúlra, akik az aljnövényzetet gyorsan átszőtt drótkötegekben találtak búvóhelyre. Ám a lövöldözést bizonyos megszokások vezérlik, így amikor Köhler őrmester fel akart mászni egy fára, sortűz lett a jutalma. Hasonlóképp, a szomszédos részlegben is esett sérülés, mert ott meg felmutattak egy Chamberlain álarcos szalmabábut. A seregben a közlekedési balesetekben meghaltak száma sokszorosan meghaladja az ellenséges tűzben elesettekét. Egyébként az első halott a propagandaszázad őrmestere volt, aki egy hangszóróra zuhant.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRQHgcoNhpSopvIy_wve_D3nu9p-2AVU75QCpT0E1v8AnwVbL93nTutLi_nfzz6MJ9zfY1ByHEJ-EztxA4pXcp05nYhrDhqQ68gC1tfQODG7OJw6pe54bVoG6nqShvOJgw3p0TqfrxWjs/s1600/G%25C3%25A4rten+und+Stra%25C3%259Fen+XCIV.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="844" height="202" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRQHgcoNhpSopvIy_wve_D3nu9p-2AVU75QCpT0E1v8AnwVbL93nTutLi_nfzz6MJ9zfY1ByHEJ-EztxA4pXcp05nYhrDhqQ68gC1tfQODG7OJw6pe54bVoG6nqShvOJgw3p0TqfrxWjs/s320/G%25C3%25A4rten+und+Stra%25C3%259Fen+XCIV.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éjfél körül beköltöztünk egy baden-oosi kaszárnyába, ahol a hideg miatt felöltözve aludtam a tábori ágyon. Ahogy az alakok álmunkban gyakran tisztábban és világosabban tűnnek fel, mint nappal, a <i>tolakodó</i> típusa is így mutatkozott meg előttem, mégpedig egy kis zöldségesboltban, ahonnan sült kacsát akartam beszerezni. Az eladó mellett még két-három idősebb nő állt, s közülük az egyik a madarat szerénytelenül, jóllehet nekem megtiltva tapogatta. Látszólag azért csinálta ezt, hogy tanácsokkal lásson el, miként kell az ilyen ínyencfalatot elkészíteni és tálalni, ám valójában csupán azért, hogy az ujját nyalogathassa, és a sültet fokozatosan megfossza finom barna bevonatától. Végül ez a szikár, mozgékony és hatalmas, kémlelő, légyszerű szemekkel ellátott teremtmény görbe mutatóujjával belenyúlt a madárba, s egy darabka belsőséget kapart ki, hogy megeszegesse. Ezután az összefogdosott és elcsúfított kacsát a pulton hagyva gyorsan kisurrant. A többi nő csak ezután kezdte szidalmazni, amiből azt vettem ki, hogy az elillant némber gonosz erőkkel bír. Így számomra nem csak az ételt rontotta meg, hanem elkedvetlenített a sejtés, hogy a találkozásnak baljós hatása lehet.
</div>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4272949404534748304.post-30601301768872310732019-01-03T21:22:00.000+01:002020-02-14T17:08:58.136+01:00Julianus császár – Himnusz Héliosz királyhoz (részlet)<div style="text-align: justify;">
<br />
A látható világ örökösen a Nap alatt áll fenn. Az ő fénye, ami a mindenséget övezi, állandó, egyfolytában ragyog, nem pedig egyszer így, másszor úgy, különböző módokon különböző időben, hanem mindig ugyanúgy. De ha bárki hajlandó lenne elgondolni, amennyire erre az elme képes, ezt az örökkévaló természetet az idő nézőpontjából, könnyen megtanulná tisztelni a Napot, a mindenség királyát, aki közvetlenül világít meg minden dolgot fényével, s bőséggel árasztja a jót a világra. Tisztában vagyok vele, hogy mind a nagy filozófus, Platón,<sup>1</sup> majd egy másik férfiú, aki bár időben utána következett, géniuszában azonban nem maradt el mögötte – Khalkhiszi Iamblikhoszról beszélek, aki írásai révén nem csupán a filozófiai tanokba vezetett be engem, hanem ezen továbbiakba is –, tisztában vagyok tehát vele, hogy ők a teremtett világ fogalmára hipotézisként alkalmaztak, s úgyszólván feltételeztek egy időbeli teremtést, hogy felismerhetővé váljék a Hélioszból fakadó tevékenységek nagysága. De nekem, aki minden észbeli tehetségben alattuk állok, semmiképpen sem szabad elhamarkodottnak lennem, különösen mivel Iamblikhosz, a dicsőséges hős úgy tartotta, hogy még puszta hipotézisként sem veszélytelen a világ teremtésének időbeli korlátot adni. Sőt, mivel az istenség örökkévaló okból állt elő, vagy inkább minden dolgot az örökkévalóságból hozott létre, a láthatatlanból lett minden most látható az isteni akarat által, kimondhatatlan gyorsasággal és legyőzhetetlen hatalommal. S azután rábízatott a mennyek középső régiója, mint amely természete számára megfelelő, hogy lehetővé tegye a belőle származó és vele együtt lévő isteneknek a jótétemények azonos elosztását.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyDXuDerIi9ocvAyWG3JtvxlPqkqGWMbRk2eZahY3VZ-4pf2VuXRNupDd6ZmKn7Y2KvKdnE4ApUrVCEwu3n-atNyVDxZugkzA4CDjjCX990RpIov5Z2PlnWZTdsVpbY8PzzRzyi5IHlr8/s1600/Julianus_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="599" data-original-width="599" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyDXuDerIi9ocvAyWG3JtvxlPqkqGWMbRk2eZahY3VZ-4pf2VuXRNupDd6ZmKn7Y2KvKdnE4ApUrVCEwu3n-atNyVDxZugkzA4CDjjCX990RpIov5Z2PlnWZTdsVpbY8PzzRzyi5IHlr8/s320/Julianus_1.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Emellett ő uralkodik a mennyek hét szférája,<sup>2</sup> ahogy ő az úr a nyolcadik<sup>3</sup> felett is, és úgy vélem, ő kormányozza a kilencediket, nevezetesen a mi világunkat is, amely a teremtés és elmúlás örökös forgandóságát bírja. Látható, hogy a bolygók körülötte táncolnak, pályájukat az istenség és saját mozgásuk közötti összhang határozza meg, ahogy most ezt le fogom írni. Hozzátehetjük még ehhez, hogy a mennyek egésze is hozzá igazodik minden apró részletében, mely tele vannak istenekkel, akik mind Hélioszból származnak. Ő uralja az egek öt szakaszát, és mikor ezek közül hármat keresztez, akkor nemzi bennük a három nemzedéket,<sup>4</sup> míg a többi a hatalmas szükségszerűség mérlege.<sup>5</sup> Ezek a megfigyelések talán beláthatatlanok a görögök számára, és emiatt elfogadhatatlanok, mintha semmi mást nem kellene számukra elbeszélnünk, csak ami általánosságban ismert és tudott. Valójában mindez nem teljességgel szokatlan és furcsa, ahogy esetleg feltételezhetnék. Mert kik is a Dioszkuroszok,<sup>6</sup> ó, Legbölcsebb, ki minden kérdés nélkül elfogadod a hagyományok sokaságát? Nemde azt mondják róluk, „naponta váltják egymást”,<sup>7</sup> mert nem engedték meg nekik, hogy mind a ketten láthatóak legyenek ugyanazon a napon.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiln0h8xy3ysNpibehnysMdiscNX8UnPnbZ1VNNsYogwivdkSVwZCu992W83homvNsglIl1xe7hx_QeQJiHZIJUxbQBhIx-YUqlzpbN_MmFFPgWnfDM8WWNFLnZw16VrC5zkgPpW-LKTMU/s1600/Julianus_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="500" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiln0h8xy3ysNpibehnysMdiscNX8UnPnbZ1VNNsYogwivdkSVwZCu992W83homvNsglIl1xe7hx_QeQJiHZIJUxbQBhIx-YUqlzpbN_MmFFPgWnfDM8WWNFLnZw16VrC5zkgPpW-LKTMU/s320/Julianus_2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Nyilvánvaló, hogy ezen a tegnapot és a mát érted. De mit jelent ez a Dioszkuroszok tekintetében? Engedd meg, hogy természetükhöz igazítsuk elgondolásainkat, nehogy minden dolgot újnak és érthetetlennek kelljen állítanunk. Ám semmi effélét nem fogunk találni, még ha a leggondosabb módon vizsgálódunk is, mert néhány teológus azon kijelentése, hogy a világ két félgömbjét jelentik, semmiképpen sem bír értelemmel. Nem könnyű belátni ugyanis, hogy miért nevezik mind a kettőt a napok váltakozásának, mivel fényük növekedése észlelhetetlen az egymástól különálló napok során. De most fontoljunk meg egy kérdést, melyről néhányan azt hihetik, újító vagyok. Először is, azokról helyesen állítottuk, hogy ugyanazon a napon osztoznak, akik számára a Nap járása a föld felett egyazon hónapban azonos időben történik. Vizsgáljuk meg ezért, miként alkalmazható a „napok váltakozása” kifejezés egyként a tropikus és a poláris körökre is. Ez ellen vethető azonban, hogy nem egyként vonatkozik rájuk a fenti állítás, mivel az előbbi mindig látható, s azok számára, akik a föld ama részén lakoznak, ahol az árnyékok a másik irányba vetülnek,<sup>8</sup> mind a kettő látható. Az utóbbi esetében viszont azok, akik látják az egyiket, nem látják a másikat.<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">(Julianus Imperator: <i>Himnusz Héliosz királyhoz/Himnusz az Istenek Anyjához</i>, Disciplina Kiadó, Pécs, 2017.)</span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>1 </sup><i>Timaiosz</i> 37 C.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>2 </sup>Kronosz, Zeusz, Árész, Héliosz, Aphrodité, Hermész és Szeléné a hét bolygó. Ugyan Héliosz kormányozza a többit, mégis közéjük számítják őt is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>3 </sup>Az állócsillagok lakhelye. Ez a nyolcadik szféra veszi körül az összes többit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>4 </sup>Itt úgy tűnik, Julianus a Nap éves pályáját írja le.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>5 </sup>A szükségszerűség fontos szerepet játszik Mithras kultuszában, s időnként a Szűz csillagképpel azonosítják, aki az Igazság mérlegét tartja.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>6 </sup>Julianus elutasítja a későbbi görög csillagászok (például Macrobius) nézetét, akik azonosítják a Dioszkuroszokat a Nappal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>7 </sup><i>Odüsszeia</i> XI. 303: „egy napon át fönt élnek mindig, más napon újra meghalnak” (Devecseri Gábor fordítása).</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"></span> <span style="font-size: x-small;"><sup>8 </sup>A forró éghajlati övezet. Az egyenlítőn a téli hónapokban az árnyékok délben észak felé, a nyári hónapokban pedig dél felé esnek. Ez többé-kevésbé az egész övezetre igaz. Az <i>amfiszkiosz</i> szó ugyanezzel az értelemmel bír.</span> <span style="font-size: x-small;"></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><br /></span></div>
Baalmonthttp://www.blogger.com/profile/05364650187552523795noreply@blogger.com