A rómaiak pénzérméin gyakran előfordul a
Marti Conservatori dedikáció — „a megőrző Marshoz”. Mársz mindannak ellentéte, ami mai, hamis „konzervativizmus”-életérzés.
Jellemző, hogy mi az, amit a vulgáris műveltség kizárólagosan Marshoz társít: hadisten, a háború istene, „következésképp” az erőszak, a békétlenség istene, erotikus tekintetben pedig egy primitív férfiasság (
masculinitas). Ez az egyoldalúsítás részben már az ókorra is igaz volt, ugyanis Mars görög megfelelőjének Arészt (
Άρης) tartották. Habár Arész sem csak annyi, amennyit ma gondolnának róla, ez a megfeleltetés felszínes, és figyelmen kívül hagyta és hagyja Mars apollói vonásait. Mars-ból a folyamatosan szekularizálódó és „humanizálódó” műveltség szemében legfeljebb csak
Volcanus egyik részaspektusa maradt, annak is egy alacsonyrendű formája.
Pedig nem véletlenül volt Mars Romulus — Róma alapítójának — atyja, nem véletlenül a klasszikus római istentriász (Iuppiter, Mars–Mavors, Quirinus) egyik tagja, nem véletlen, hogy
flamen-je a
Flamen Dialis mellett a
Flamines Maiores, azaz a három nagy flamen között foglalt helyet (
Flamen Martialis). Róma géniusza
marciális, akkor is, ha ma már csak Róma „joviális” arculatát hajlandóak valamelyest elfogadni azok, akik Európa „görög-római” és „zsidó-keresztény” gyökereit hangoztatják. Persze, ha belegondolnának, hogy Iuppiter–Iovis sem volt
bos, vagyis ökröcske, akkor még ezt sem fogadnák el Rómából. Kérdés, Európából maradt-e még valami egyáltalán, vagy magára lehet hagyni a világgal együtt, mint minden szellemi aktív befogadására teljességgel képtelent.
Ismételjük, már az ókorban, magában Rómában megtörtént Mars „trónfosztása”: a későbbi istentriászban már Iuno („Mars anyja”) és az etruszk eredetű Minerva szerepelt. Lehet gondolkozni azon, vajon ez a váltás véletlenül előzte-e meg majdnem közvetlenül a római
királyság felbomlását. A Magna Mater-arculatok anyaisága Rómában is felváltotta
Marspiter (hiszen nem csak Iuppiter létezett) atyaiságát, a megőrző és
békehozó Mars helyére a hamis női „békesség” és „bölcsesség” szimbólumai kerültek. Noha ezek az isteni nők végtelen magasságban tündökölnek a modern világ démoni maradványai felett, a rómaiak igazi géniusza
a győztes harcot követően békét teremtő Mars volt. Ezért is szóltak hozzá a következő érmefeliratok:
Mars Victor, és
Marti Pacifero — „A békehozó Marshoz”.
Augustus császár és
augur, a
Pax Augusta megteremtője
forumán templomot emeltetett a bosszúálló Marsnak, ez volt a
Templum Martis Ultoris,
Mars Ultor szentélye, Caesar gyilkosainak megbosszulása emlékére.
Metaforikusan
minden demokratizmus Caeasar brutális meggyilkolása. Dante poklának legmélyére veti Júdással együtt Brutus-t és Cassius-t.