Itt is éppen olyan nyilvánvaló, mint az Új Birodalmi Kancellária bejárása esetén, hogy Speer építészként mennyire térbeli összefüggésekben gondolkozik, s ezáltal éppen a mi időnk szerintit, az ennek megfelelően jellegzetest és újat képes formába önteni. Annál is inkább meg tudja ezt tenni, mivel a mesterségét nagygyűlések helyszíneinek kialakításával kezdte. Éppen e rendezvények újszerűségéből származik az a kőalakzat, ami a nürnbergi építmények felállítása során ölt alakot. A sötétben végbemenő események során a térhatás növelése érdekében egyre inkább mesterséges fényt alkalmaz. A Tempelhofer Felden, s a Bückeberg esetében is döntő szerepet játszottak a körben elhelyezett fényszórók, akkor is, ha itt még nem sikerült velük teljesen elérni a kívánt hatást. Azután 1935-ben a hatalmas fénynyalábokat vető reflektorok elsőként a Zeppelinfeldet burkolták be, a Becsület Birodalmi Pártnapján. A tizenhat kilométernyi magasságba törő sugarak óriási fénykupolát képeztek, ami, hatalmas térteremtésével, Speer legeredetibb műve lett.
Nürnbergi építményei közül először a Zeppelinfeld készült el. Az erőteljes tribün-kialakítás, s a két oldalán húzódó oszlopcsarnok nagy szigorúságot és egyszerű formát mutat. A teret kelet felé zárja le, melynek többi oldalát sáncok veszik körül. Ezek támasztékaiban találhatók a mérsékelten magas, kőből épült zászlótartó tornyok.
1938 óta a Märzfeld, a terület déli részén elhelyezkedő legnagyobb térség is építés alatt áll. Huszonnégy kőtorony fogja határolni a tágas helyszínt, melynek hosszúsága több mint hatszáz méter, szélessége pedig csaknem egy kilométer. A harmincnyolc méter magas toronytömbök között állnak majd a tizennyolc méter magas zászlótartók, a tornyokat összekötő tribünsáncok koronáin. A zászlókat szorosan egybekapcsolják, így zárt falat fognak képezni. A fő felvonulási út torkolatával szemben emelkedik majd a Führertribün, egy kőépítmény, amit Thorak hatalmas szoborcsoportja koronáz meg.
Egy éppen annyira egyszerű, mint amennyire élénk színbenyomás fogja később az egész teret jellemezni. A horogkeresztes zászlók ragyogó vörösét a tornyok mészkövének eleven okkersárgája fogja körül. Ehhez járul még az ég kék világossága és a zöldesbarna föld, aminek meg kell őriznie természetes, fűből és hangából álló növényzetét.
Már ma is érezhető az építmény nagysága, ha abban az élményben van részünk, hogy látjuk az immár elkészült kilenc tornyot a magasba emelkedni.
Rudolf Wolters: Albert Speer (Gerhard Stalling Verlag, Oldenburg, 1944, 17-20. old.)
