Kirchhorst, 1939. április 18.
Ösvényeket mélyítettem be a kertben. A férgek, melyeket az ásó a mélyítés során darabokra szelt, táncolva tekergőztek – az ehhez hasonló látványok fájdalma oly hirtelen hasít belénk, amilyen egy lápiszrúd érintése. Világos, hogy a férgek a fájdalom szimbólumai, és a védtelenség állapotának elszenvedésekor hozzájuk válunk hasonlóvá. Mindig jelen van az a teljességgel földhöz tapadó állapot, amelyben az alacsonyrendű anélkül testesül meg, hogy a kígyókhoz hasonlóan gyors siklásnak, pikkelyeknek és méregfogaknak örvendene. Azután ott van a csupasz, szőrtelen, teljesen védtelen bőr, a vakság és mindenekelőtt a tekergés, amely által az egész test az érzés tükörképévé lesz.
Valahányszor a férgek vonaglását látjuk, mindig részvét is keveredik érzéseinkbe, ezzel rokon fájdalmat vált ki a disznó látványa is. Úgy vélem, létezésük gondtalan volta a következő módon fogadható el: a féreg úgy él a zsíros földben, mintha az a tejjel-mézzel folyó kánaán lenne, a disznó pedig hagyja magát hízó- és zabálógéppé alacsonyítani, amely elfajuláshoz részéről, ha nem is hozzájárulást, de alkalmasságot feltételezhetünk. Ezzel szemben vannak olyan állatok, melyek szenvedését igen előkelőnek látjuk.
A ragadozó jellegű férgek azonban, különösen a zsinór- és nyílférgek, nagy szépséggel rendelkeznek, ahogyan azt gyakran megcsodálhattam a tengeren. Itt megmutatkozik, hogy az életmód, nem pedig a rokonság nemesít. A férgek törzse nagyon rejtélyes, feltárásához olyan szem szükséges, amely a hieroglifákat is képes elolvasni; sok, számunkra nemi jellegű dolog rejlik benne.
További megfontolások a fájdalom alantas voltával kapcsolatban: vajon nincsenek-e a puszta kínok is az emberalattihoz kiszabva? Valahogy úgy, ahogy a rémtettek könnyen olyan típusokra irányulnak, amelyek különleges viszonyban állnak a szenvedélyek nyers és testies szövetével. Olyasmi ez, mint hogy léteznek nők, akik nyíltan felingerlik a vágyat, s e habitusuk önmaguk elleni erőszakos tetteket provokál ki. Az efféle félelem és fájdalom gyakran megtalálható azokban a személyiségekben, akiken teljes mértékben eluralkodik a jóltáplált és buja élvezetre irányuló törekvés. Mindazok például igen veszélyeztetettek, akiket a nép vérszívónak nevez, és azok örömlányok is, akik főleg a mészárosokat vonzzák. A csupasz félelem mindig is rémségek elkövetésére ösztönöz, ahogy a menekülő is üldözésre késztet. Így les az áldozatára a rosszban sántikáló, és minden gátlása megszűnik, amikor észreveszi rajta a félelem jelét. Ezért nagyon fontos, hogy az olyan összecsapásokban, amikor valamivel meggyanúsítanak, ugyanúgy megőrizzük nyugalmunkat, mint akkor, amikor az erdőben próbálnak megrémíteni. Emberi minőségünkben igen nehezen feltörhető pecséttel rendelkezünk afelett, mikor nem érhet minket bántalom, s ezt a varázst még az állatok is megérzik. Csak tudatában kell lennünk annak, hogy sérthetetlenek vagyunk, ahogy Marius is tette.
