Kirchhorst, 1939. április 21.
A házunk mögötti erdőcskét Fillekuhlének1 nevezik, és régebben alkalmasint ezen a helyen ásták el az elhullott jószágot. A fillen egy mára már letűnt ige, melynek jelentése a häutennel megegyező, s az irha eltávolítását fejezi ki.2 Ez a szó esetleg felhasználható a Márványszirtekenben, a Sintérhágó ábrázolásánál. Egyébként itt még érződik a romlás fuvallata, noha jó ideje nem temettek már ide semmit. Az otthonhoz, az emberi települések képéhez majdnem mindig tartozik ilyen hely, leggyakrabban a peremvidékeken.
Végeztem Erasmus leveleinek olvasásával. A kötetet az asztrológus Lindemanntól kaptam ajándékba. A levelek közül számos, különösen a fiatalkoriak, cicerói esszenciával átitatottak, ami engem mindig is zavart. A szónoki tűz nem akar átmelegíteni, s a stílus puszta élvezete tönkreteszi a közölni kívánt tartalmat, melynek egy levél magvát képeznie kell. A címzett számára mindig kellemetlen, ha észreveszi, hogy az író kisebb-nagyobb vívói fogásokat gyakorol rajta. Ámbár időnként ilyenkor is létrejöhet nagyon szép elbeszélés, mint amilyen Morus Tamásé, aki a végzetszerű szerencse házának népét dicséri, melyhez mindenki, aki csak benne lakik, járul. Erasmus Lutherrel való összeütközésekor a szellemek között feszülő azon különbség jön elő, mely a szabályszerűben és a rendkívüliben egyaránt eleven. Erasmus egy helyen maga is jól megragadta ezt, mégpedig az egyik Caesariusnak írt levelében: „A legtávolabb mentem, úgyszólván a tenger partjáig, de hűtlen leszek-e magamhoz, ha nem akarok az árba merülni?” Így hát kudarcot vallott az elemekbe való alászállásban. A két szellem különbsége abban is fennáll, hogy míg az egyik a végletekig kritikus, addig a másik végletesen ártalmatlan. A vívó feleket figyelve ráeszmélhetünk arra a pontra, amely felett Nietzsche sajnálkozott, hogy nem az egyház megtisztulása származott belőle, hanem eltévelyedés. A történelem rendszere is bevégzi, majd éppúgy, ahogyan a lángban álló kozmosz, újrakeletkezik. Éppen így kívántam néha, hogy a francia királyok sora a mai napig folytatódjék, mert akkor egy igen kifinomult rokokóban élnénk, s technika helyett jól megformált chinoiserie-nk lehetne. Ám a világszellem csupán ott tűri meg a filigrán alkotást, ahol egy kicsit tétovázik – hogy egyáltalán ilyen dolgok létezhetnek, azon rendkívül kivételes pillanatoknak köszönhető, melyekben feledékeny volt.
Az Erasmus által Lutherhez intézett jámbor tanítások olyanok, hogy a bűnösnek szükségképpen meg kellett vetnie azokat. Ha azonban az ember csak papirosokon él, akkor rókaszellemre is szüksége lesz, hogy az efféle dolgokat elviselje. Jól látszik ez Dürer Erasmusról készített rajzán, ám még inkább Massys medálján, amelyen ez a rókaszellem erővel párosul, mivel itt a vonások félreismerhetetlenül magasabb szellemi hatalommal bírnak. Ennek fényében Európa kisebb volt, fővárosai pedig közelebb feküdtek egymáshoz, mint ma, amikor pedig órák alatt átrepülünk egyikből a másikba.
1 Magyarul „nyúzóverem.”
2 Magyarra mindkét szót „megnyúz”-ként lehetne fordítani.
