Kirchhorst, 1939. május 3.
Utazás Burgdorfba Friedrich Georggal. Az út mentén a pitypangok ragyogó, sárga virágai. E növény elnevezése nagyon találó, az oroszlánhoz hasonlóan tényleg szoláris természettel bír.1 A falvakban az erős tölgyek Donar2 utolsó fáinak látszanak. Mintha hályog hullott volna le a szememről,3 az udvarok teljesen leplezetlenül sugározzák az ősi, pogány csillogást. Bepillanthatok a réges-régi szülőföld legbenső érintetlenségébe, s azt hiszem, hogy, miként a halálban, a szülői ház kapuja szélesre tárul, a szérűskert pedig ünnepi fényben ragyog.
Burgdorfban betértünk egy ifjú kovácsmesterhez, mert Friedrich Georg kerékpárjának nyeregrugója eltört. Az aprócska, fémtől szagló műhely tele volt értelmetlen dolgokkal, mindenekelőtt a sarkokban porosodó és rozsdásodó, lecsavarozott kerekekkel. Mások a falakon lógtak, mintha áldozati ajándékok lennének Vulcanus templomában. Amikor az ember, ahogyan én is tettem, teljesen kívülállóként szemlél egy ilyen helyet, a fizikai munka valami egészen különös értelmet nyer.
1 A pitypang németül Löwenzahn, „oroszlánfog”, a latin leontodon-elnevezés után.
2 A germán mitológia egyik fő alakja, a mennydörgés istene. Thor (Thórr) néven is tisztelik.
3 Az eredetiben “fällt es mir wie Schuppen von den Augen” (“mintha pikkelyek hullottak volna le a szememről”), vö. Apostolok cselekedetei 9,18.
