Kirchhorst, 1939. május 4.
Mivel a dolgozószoba számomra túlságosan is a ház belsejében található, Perpetua és Louise segítségével kialakítottam a padláson egy remetelakot. Mindig is vonzalmat éreztem a poros tetőterek iránt. Éppúgy beléjük szőhetjük magunkat, mint a feledés birodalmába.
Úgy tűnik, valamiféle anyag halmozódik fel a lakatlan helyiségekben, egyfajta szellemhumusz, amelyből a képi kifejezőerőt adó táplálék származik. Amikor Überlingenben a pincében aludtam, hozzám gazdag álmok képében áramlott. A hatása egészen iszonyatos volt, amikor a háború során Douchy-ban, egy kertben elhelyezkedő, üres bunkerbe költöztem. Már az első éjszakát követően el kellett tűnnöm onnan. Ide tartoznak bizonyára azok a történetek is, amelyekben vendégek szállnak meg ősrégi kastélyok porlepte termeiben, és kísérteties dolgokkal szembesülnek ott. Az olyan helyiségekben, ahol már régóta lakunk, ez az idegen erő felemésztődik. Ugyanez a helyzet az immár régóta beépített területekkel. Azt is világossá teszi, a nép miért tartja úgy, hogy az új házban töltött első éjszakának és az első éjszakán esett álmoknak jósjellegük van.
