A szállásomon a mennyezetről lóg egy lámpa, amit repülőgépmotorból barkácsoltam. Az egyik általam lelőtt gépből származik. A hengerek helyére villanykörtéket szereltem, s ha éjjelente ébren fekszem és ég, akkor, Isten a tanúm, ez a csillár meglehetősen fantasztikusan és egyben borzalmasan is fest. Sok töprengeni valóm van, amikor így heverészek. Anélkül írom ezt a feljegyzést, hogy tudnám, a hozzám legközelebb állókon kívül olvassa-e majd valaha is valaki. Azon gondolkozom, hogy megírom a Vörös harci pilóta folytatását, mégpedig egy igen sajátos ok miatt: mostanra a harc, amely minden fronton kibontakozott, teljes mértékben démonizálódott, semmi sem maradt abból a „friss, vidám háborúból”, aminek tevékenykedésünket kezdetben tartották. Most már azért kell mindenütt kétségbeesetten küzdenünk, nehogy az ellenség betörjön országunkba. Az a sötét benyomásom támadt, hogy a Vörös harci pilótából az emberek számára esetleg egy egészen másfajta Richthofen tűnik ki – aki nem is én vagyok. Ha beleolvasok a könyvbe, csak gúnyosan mosolygok magamon. Most már egyáltalán nem érzem magam olyan pimasznak. Nem azért, mert netán elképzelem, milyen lesz, ha egy napon a halál lesújt rám, biztosan nem ezért, noha gyakran emlékeztetnek rá, hogy egyszer be fog következni. A legmagasabb helyről közölték velem, hogy fel kellene hagynom a repüléssel, mert még csakugyan nyakon csíp. De nagyon nyomorúságosan érezném magam, ha dicsőségesen és rendjelekkel kitüntetve, nyugdíjasként tengődnék tovább, hogy megőrizzem értékes életem a nemzet számára, miközben a lövészárkokban minden szegény fickó továbbra is kitartóan végzi kötelességét.
Minden egyes légi harcot követően siralmasan érzem magam. Ez azonban valószínűleg a fejlövésem utóhatása. Amikor lábam ismét a reptér szilárd talaját éri, igyekszem gyorsan a négy fal közé kerülni, nem akarok senkit sem látni és semmit sem hallani. Azt hiszem, ez igazából ilyen, nem pedig, ahogy az emberek otthon elképzelik, hurrázás és üdvrivalgás, hanem minden sokkal komolyabb, elkeseredettebb…
(Manfred von Richthofen: Der rote Kampfflieger, Weltbild Verlag, Augsburg, 1989, 195-196. old.)
