Kirchhorst, 1939. április 4.
Silány munkát végeztem, amint az már előre látszott abból, ahogyan aludtam és álmodtam. Habár nem minden nap zsákmányejtő nap, azért minden nap vadásznap – ez azt jelenti, hogy a délelőttöt mondatok felépítésével és lerombolásával töltöm, ahogy a fazekas összetöri rosszul sikerült edényeit. Általában igen hamar észreveszem ezt az állapotot, és tulajdonképpen elmehetnék helyette sétálni. Mivel ennek ellenére maradok, úgy gondolom, hogy még ennek a fáradozásnak is van jelentősége.
Délután ágyásokat ástam, retket és turbolyát ültettem. Olvasmány: Thornton Wildertől a Szent Lajos király hídja. Egy helyen a szerző az igazi kalandorok jellemzőit taglalja, melyek közé tartozik az a tehetség is, hogy beszédbe tudnak elegyedni idegenekkel. Ennek valóban elsődleges jellemzőnek kell lennie. Ha végigtekintünk ismerőseinken, biztosan csupán keveset találunk, akiket nem egy harmadik fél közvetítésével ismertünk meg. Azokkal az emberekkel, akikkel pedig közvetlenül kerülünk kapcsolatba, szokatlan körülmények között találkozunk, például egy utazáson, ünnepség alatt vagy egy szerencsétlen eset révén. Az erotika területén is a közvetlen módszer uralkodik, például a megszólításnál vagy a táncra történő felkérésnél. Meglehetősen kalandori lépés, amikor egy férfi egy sötét helyen, például a színházban, megfogja egy ismeretlen nő kezét. Egyébként ez többször megtörténik, mint gondolnánk. Edmond igazi mestere volt e művészetnek. Egyszer hosszú előadásban osztotta meg velem taktikáját. Erről eszembe jutott, hogy őt például közvetlenül ismertem meg: megszólított a földalattin. Valamennyi emberi csoportba szinte kizárólag bemutatás útján kerülhetünk be, mivel ez felel meg a társas létnek. A társaságkerülő kalandornak saját tehetsége siet segítségére. A szerzőség is tekinthető szellemi kalandnak, amelyhez hozzátartozik, hogy minden szerzőnek sok olyan ismerőse van, akiket közvetlenül megszólítva nyert meg magának.
Úgy látszik, a közvetlen ismeretség magasabbrendű kapcsolatnak tekinthető. Ezért tartják az egymást szerető emberek rendkívülinek az őket egymáshoz vezető véletlent. Az eseményt, amely két idegent egymáshoz vezet, a regényekben is szívesen alkalmazzák bevezetésként.
