Kirchhorst, 1939. április 10.
Kígyókirálynő: Óvatosság a márványszirtek leírásánál, nehogy csodálatos festménnyé váljanak a Titan-béli1 Isola Bella stílusában. A szerző a Szép benyomásainak közvetítésére törekszik, miközben az olvasót megrészegíti szavaival. A Szép legnagyobb hatása azonban nem az elragadtatásban rejlik. Varázslat segítségével bilincsel le bennünket. Mélységesebb örömet képes így ébreszteni bennünk, mint a mámor, amely végeredményben az ürességbe von, a formáknak pedig képtelen ellenállni. A varázslat viszont éppen hogy tágra nyitja a szemünket, ahelyett, hogy lezárná, és a lehető legmélyebb benyomásban részesülünk általa, amely tudatosan csak lehetséges. A szépség esetében a megfigyelés fokozódik; létezik egy olyan állapot, amelyben az idő lelassul, a színek pedig erősebben ragyognak, ahogyan légüres térben is teszik. A Szép ábrázolása mértéket, távolságot és éleslátást feltételez; puszta dadogással semmit sem lehet tenni. Ezért az olyan szavak, mint a „leírhatatlan” nem tartozhatnak hozzá. Ehhez hasonlóan, a fokozásokban való tobzódás úgyszintén a tehetetlenség jele. Természetesen mindig vannak olyan fokozatok, amelyeknél a bőség vagy az izzás formáinak nem lehet ellenállni, s azok végül széthasadnak. Olyan területekre tévedünk, melyek a szavak birodalmán kívül találhatók. Ekkor még a módszer is megváltozik. Így törnek előre a tiszta dallamok, amelyek még könnyebb terhet hordoznak.
Úgy gondolom, hogy a híres Szerelmi igézet2 című képen a varázs lényegét sikerült jól megragadni, különösen mivel a rémület benyomását is közvetíti, amely a leleplezés pillanataiban lep meg bennünket.
Minták a márványszirtekhez: a mondellói világítótorony sziklaszirtje, amelyet a tanítóval másztam meg. Azután az átjáró Korfuról Kanoniba, a Rodinotal Rodoszon, a kilátás a Sottomonte kolostorból Korčula felé és a földút a gleccsermalomtól Sipplingenig a Boden-tónál, továbbá a sólyom- és bagolyfészkek Korinthosz meredek falainak réseiben, az Akropolisz, és az, ahogyan a sziklák áttörnek a talajon Rióban, amitől rögtön orchideákra és kígyókra kell gondolunk. A szerzőnek sokat kell utaznia, hogy kiderítse, mit tud nyújtani neki a világ. Ám azután a képzeteket össze kell keverni és cseppfolyósítani, mint azt a mézet, amely sokféle virágból áll össze. Csak az emlékezet elemeiből repülhet táplálékához a szellem.
Délután kellemes napsütésben a lápvidéken – és ott, a vízimohában, apró csíborfélékre vadásztam. Ezen elfoglaltság közben egy nagy vízipók lebegett elő a sásból a mocsárérc sötétlő tükrére, éppen ott, ahol guggoltam, fehérrel csíkozott, mély bársonybarna testével. Ezeken a tavaszi napokon köröskörül nyírfaágak és hangaszárak csillámlanak az erős fényben, mintha frissen mosták volna őket. A szokatlan jelleg valószínűleg a még télies vegetáció és a csaknem nyári fények ellentétében áll.
1 Jean Paul (Johann Paul Friedrich Richter) német író négykötetes, Titan című regénye (1800-1803).
2 Ismeretlen alsó-rajnai mester képe 1470-80 között.
