*
„…A nyugati, intellektuális, s aztán nem is olyan intellektuális homoszexualitás, mint világszervezet, már kezdi egy vallás alakját ölteni. Fanatikusokkal, liturgiákkal, titkos szertartásokkal, a beavatottak és hívők titokzatos ismertető jegyeivel, türelmetlen gyanakvással, szektákkal: ez mind vallás. Mint ahogy az eleusisi dyonisiák erotikus szertartásainak résztvevői is egy vallás hívői voltak. Ennek az új, pederaszta vallásnak Wilde a Keresztelő Szent Jánosa. Barrault már úgy temette Gide-t, mint Szent Pál temethette Szent Pétert. »Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik.« A homoszexuális minden szavában magáénak érzi ezt a mondatot. Mint minden új vallás, természetesen e szakma tagjai is politikai hatalmat akarnak, titkos társaságok alakjában. Meg akarják valósítani az Atlanti Charta tételét, a félelem nélküli életet, mert félelem nélkül akarnak buzeránsok lenni. Az alnépnek, a helotáknak megengedik a kétneműek nemi életét is, mert szükségük van a mélyben élőlényekre, akik szaporodnak és elvégzik a durvább munkákat. De a magasban, a felsőbb régiókban csak ők akarnak uralkodni, a kiválasztottak és beavatottak, a buzeránsok, az új hívők…”
Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt 1950-1951-1952, 284. oldal (Vörösváry Publishing Co. Ltd., Toronto, 2001. ISBN 0-920004-27-X)
