Szabadság, jogegyenlőség és szabad társulásból született közösség annak kedves eszme legfőképpen, aki nem érzi magát se szabadnak, se egyenlőnek másokkal, s aki a társadalomban kötelékeket érez magán. Ebben ressentiment él a kiváltságosakkal, az arisztokratákkal és főpapokkal szemben, akik nála hatalmasabbak és különbeknek tartják magukat. Így vált a fentebbi ideológia a polgárság, a «harmadik rend» élet- és világfelfogásává, mert benne jó eszközt látott a felemelkedésre, sőt hogy általa – a semmiből mindenné legyen. Az angol középbirtokos kisnemesség («gentry»), valamint a vagyonos városi polgárság («bourgeois») és a szellemi pályák entellektüeljei összefogtak ez ideológia védelmében, mert úgy érezték, hogy műveltségük és vagyonuk, s benső önértékük alapján joguk van részt kívánni a közhatalom birtokából. Minthogy nagy hagyomány nem kötötte őket, szívesen gondolkoztak a maguk fejével. Eleven volt bennük a kritikai hajlam, az észszerű elvek tisztelete, s így ezt az észszerűséget állították oda a társadalom szervezésében is követendőnek a régi hagyományok megtartása helyett. Az ész forradalmát csinálták meg a fegyveres erőszak forradalma előtt. A Nagy Enciklopédiát már a francia forradalom által megvalósított új társadalom előfutárának kell néznünk.
Ezek a közös szóval polgári osztálynak nevezett emberek a hagyományos kiváltságok, Isten kegyelméből való uralkodó, születési arisztokrácia és főpapság ellenségei voltak, mert méltatlannak találták azt a szerepet, melyet a feudális állam rendjében betölthettek. Helyzetük egészen sajátságos lelkiséget fejlesztett bennük, mely igen kedvező talaja volt a puritánizmusból fakadt egyenlőségi eszméknek.
Lelküknek alapvonása lett a bizalmatlanság és a kritika, s ennek megfelelően az állammal és a kormányzókkal szemben is ellenőrzést óhajtottak gyakorolni. Rousseau szerint «a hatalom megrontja mindazokat, akiknek részük van benne», ezért a polgár állandóan azon erőlködik, hogyan védekezzék a hatalom birtokosainak visszaélései ellen. A francia demokrácia egyik legtipikusabb eszmélkedője, Alain írja: «A nép minálunk nem főnököket választ, hanem ellenőröket... Az állam feje nem annyira az összes hivatalok főnöke, mint inkább a nép megbízottja, az eszményi polgár, akinek az a feladata, hogy felkutassa a hatalom visszaéléseit és azoknak véget vessen. És még inkább nyilvánvaló, hogy a miniszterek voltaképp néptribunok, akiknek mindegyike ellenőriz egyet-egyet azok közül a hatalmas apparátusok közül, amelyek mind zsarnokoskodnának, ha szabadon engednék őket intézkednie. A minisztert meg ellenőrzik a képviselők, a képviselőket pedig a választók és így tulajdonképpen minden egyes polgárnak módjában van egy kissé, hogy «eltiporjon egy kevés újjászülető monarchiát».
Így aztán érthető, hogy a demokrácia lényegében olyan rendszer, mely bonyolult apparátus segítségével a szabadság védelmére nagy ellenőrző tevékenység a közélet minden ágában. Ezért politikai programja a közhatalom megosztására irányul : elválasztani törekszik egymástól a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat. Legfőbb ellenőrző szerv gyanánt a kormánytól független parlamentben bízik, annak is az alsó házában, a nép képviselőinek gyülekezetében, akiket a szabad polgárok közvetlenül bíznak meg ezzel az ellenőrzéssel.
Miért ily bizalmatlan a kritikus és polgár? Honnan van benne az ellenőrzésnek ez a szenvedélye? A nyugalom és a biztonság vágyából. A polgár t. i. nem a hősi élet embere. Nem szereti a kockáztatást, a kalandot, a bizonytalanságot. Ceruzával a kezében kalkulál és retteg a felelősségtől. Szereti, ha a dolgok számítása szerint történnek, ezért ideálja a mechanikus világrend, amelynek eseményei előre kiszámíthatók. A társadalmat is ilyen mechanizmussá szeretné tenni, ahol minden megy a maga útján. Nem történik semmi meglepetés. Olyan állami bürokráciát épít ezért ki, amely egyrészt leveszi válláról a közzel való törődés terhét, másrészt pedig megmenti őt a történtekért való felelősségtől.
Halasy-Nagy József : Mai politikai rendszerek.
Franklin-Társulat /Kultúra és tudomány/, Bp., é.n. (1940), 86–89. o.
[3. b) fejezet: Polgárság és demokrácia]
A könyv tartalomjegyzéke:
1. A politika.
2. Politika és történet
3. A demokrácia
4. A «totális» rendszerek
5. A bolsevizmus
6. A fasizmus
7. A nemzeti szociálizmus
8. A «tengely»
9. Egyén és közösség
10. Kereszténység és politika
11. Magyar politika
12. Irodalomi tájékoztató
* 1885 † 1976
