Kertek és utcák XIX.

Kirchhorst, 1939. április 29. 

Elalvás előtt hosszasan gondolkoztam a kék színről, amelyet a tálban láttam tegnap. Nevet akartam adni neki, s csupán ama nehézség által, hogy akár megközelítő egyezésre leljek, ismertem fel a bepillantás valódi jellegét: a színek világán túl időztem.

Álmomban földeken dolgozó parasztok beszélgetését hallgattam.

- Nyáron amazt a lápot le fogjuk irtóztatni – mondta az egyikük. Ez alatt azt értette, ahogy egyszerre ráébredtem, hogy éles szántóvassal egészen a szilárd talajig föltépik.

Négykor felriadtam, s fél hatig hallgattam a templom órájának ütéseit. Azt gondolván, hogy ébren vagyunk, ilyenkor mindazonáltal legtöbbször könnyű szendergésbe merülünk, – s eközben az elalvásra törekszünk.

Hercule Párizsból elküldte a Crapouillot¹ legutóbbi számát: Les Bas-Fonds de Paris: képek és leírások a bordélyokról és egy rövid szlengszótár. Ebben a „sírni”-szóra a chialer-t találtam, ami voltaképpen azt akarja jelenteni, hogy chier les yeux.² Ezt annak példájaként jegyeztem meg, hogy a nyelvet milyen mértékig lehet ürülékkel feltölteni. Egy szónak gyakran annyi szinonimája van, ahány szintje a társadalomnak.

Este elhoztam Friedrich Georgot a busztól.

¹ Eredetileg Le Crapouillot (A varangyocska), 1915-ben alapított, kezdetben szatirikus francia lap, amely eredetileg a fronton szolgálatot teljesítő katonák számára készült, meglehetősen botrányos tematikával. A későbbiekben havonta megjelenő politikai magazinná vált. Utolsó száma 1996-ban jelent meg.

² Szarnak a szemek.