Kirchhorst, 1939. április 28.
Élénk éjszaka. Elsőnek Kniébolo1 jelent meg nekem, akit gyengének és melankolikusnak, társaságra szorulónak találtam. Pompás, aranyozott csemegét nyújtott át nekem, s azt mondta, névnapjára rengeteget kapott ajándékba belőle. Ezután egy képet láttam az életútjáról, amely ugrókertként jelent meg. Voltak ott útvesztők, tükörképszerű szakaszok, korlátok, amelyek miatt csak egyetlen irányba lehetett haladni, valamint a szabadba nyíló kapuk is.
Ekkor új, arany és kék fluoreszkálás fénylett fel előttem. Egy kristályokkal és golyócskákkal teli tálat rázogattam, ami egyszer tiszta arany, másszor ragyogó kék fényt sugárzott, s miközben ezek váltakoztak, halk mennydörgés hangzott fel az edényből.
Ezt követően jeles kézművesek körében szóművesként mutatkoztam.2
Déli tizenkettőkor Perpetua szobájában, a rádiónál. Perpetua, Louise és a kövér Hanna a székeken ültek, én pedig a szófán hevertem, csaknem úgy, mint Mauritániában. Azután krumplit ültettem, aminél a barázdák kihúzásához e vidéken széles lapú kapát és nagy fogközű gereblyét használnak. Ezt a szerszámot Tognak – ejtsd: Toch – nevezik, s ez a szó valószínűleg a húzással áll összefüggésben. Mályvarózsák átültetve. Beszélgetés az üvegessel, akinek megpillantásakor egyébként életemben először gondoltam arra: „Így szeretnél kinézni később te is!”, mivel az öregkor ismérveit egyfajta szeretetreméltó gyermekiséggel egyesítette. A kis Alexander, akit minden „bácsi” emleget: a gyerekek még tudják, hogy minden ember testvér.3
Az istálló kapujának erős szemöldökfáját itt Dösselnek hívják.
1 Adolf Hitler.
2 (Silbenstecher) Szó szerint: szótag-metsző, átvitt értelemben: gáncsoskodó, szőrszálhasogató, pedáns.
3 Utalás Alexandre Dumas egyik szereplőjének mondatára.
2 (Silbenstecher) Szó szerint: szótag-metsző, átvitt értelemben: gáncsoskodó, szőrszálhasogató, pedáns.
3 Utalás Alexandre Dumas egyik szereplőjének mondatára.
