Schilfhütte, 1940. január 4.
Visszatértem a szabadságról, aminek két nap után egy távirat vetett véget. Perpetua hozta meg a hírt remetelakomba, ahol éppen egy szép, Dzsibutiből származó sternocerát1 tanulmányoztam. Perpetuára később a konyhában szomorkodva találtam rá.
Úti olvasmányom Brousson Anatole France-ról szóló könyve volt. A tizenhatodik oldalon található a híres idézet La Bruyère-től: „egy kicsivel több cukor a vizeletben, és a szabadgondolkodó máris misére megy”.2 Valóban hinni kezdünk, mikor rosszabbul vagyunk. Olyan szagokat, színeket, hangokat érzékelünk, amik máskülönben hozzáférhetetlenek számunkra.
1 Ékszerbogár.
2 Jean de la Bruyère (1645-1696) francia író, a style coupé, a rövid mondatokból álló stílus első művelői közé tartozott. Theophrasztosz Jellemrajzok című művének fordítója, mely íráshoz függelékként saját szatirikus munkáját, a Les Caractères ou les Mœurs de ce siècle-t (A mai század jellem- és erkölcsrajza) csatolta. Később több kiadásban önállóan is megjelent.
