Kirchhorst, 1939. április 16.
Kígyókirálynő. Új címet eszeltem ki a capriccio számára, „A márványszirteken”. Ebben, úgy vélem, talán még jobban kifejeződik a szépségből, magasztosságból és veszélyből fakadó egység.
E munka közben az ablak felé pillantottam, s láttam, hogy az utcán löveg löveg után siet kelet felé, majdnem úgy, mint a háborúban, egy nagy ütközet előtt. A németek ezen a héten vonultak be Cseh- és Morvaországba és a Memel-vidékre, az olaszok pedig Albániába. Minden jel arra mutat, hogy rövid időn belül háború lesz. Nem árt, ha azzal számolok, hogy hamarosan fel kell hagynom a munkával. Úgy érzem, e ponton kicsit könnyebbé válik, az idő értéke pedig nagyon megnövekszik. Mindenesetre a toll akkor majd teljesen megpihen, kivéve a naplóírást. A munkának pedig a szemekre kell hárulnia, hogy a színmű zökkenőmentesen folytatódjon.
