Greffernnél, 1939. november 22.
Az ár elérte a legmagasabb pontját, majd visszahúzódott. Az álláshoz tartó sétáim során rengeteg madarat látok, köztük gémeket, akik a grefferni vámház közelében, a kavicsos parton halásznak. Szürkületkor a fácánok olyan nagy számban jönnek elő az égerfák közül, hogy a mezők némelyike zsúfolt baromfiudvarnak tűnik. Azután a jégmadár. Amikor felfigyelünk a ragyogó állatkára, ahogy elősüvít az elsárgult nádasból, felmerül bennünk a kérdés, miért díszítette ilyen drágakővel a természet ezt a borongós tájat. A tudósok maradványokat mutatnak ki a jégkorszakból – talán léteznek ilyenek a mesék idejéből is.
