Karlsruhe, 1939. november 28.
Pár napja Karlsruhéban vagyok, egy tanfolyamon veszek részt, s a Reichshofban, a pályaudvarnál lévő hotelban szálltam meg. A bunkerben töltött idő után nagyon kényelmes ágyban aludni, igazi élvezet. Az ember szeretne virrasztani, hogy meghosszabbítsa az így eltöltött időt. Egy városban, amit én alakítottam ki, elrendeltem, hogy a gyászhoz gyújtsák fel az összes, színes templomi fényt, kivéve a pirosakat.
A hésziodoszi idő, mielőtt az istenek elrejtették a táplálékot, a keresztény paradicsom. Az első emberek a teljességben, az elemekben éltek, s halálunk után hozzájuk térünk vissza. A gazdaság, az erkölcs, a technika és az ipar időközben eltávolodtak tőlük, ám többé-kevésbé kimerítő módon továbbra is rájuk támaszkodnak. A nap is az elemekben él, s ennek köszönhető, hogy korszakokon keresztül adományozza izzását a hideg világűr közepette. Minden csodában az elemekhez történő visszatérés érhető tetten. Ahogy minden gyógyításban is.
