Kirchhorst, 1939. május 15.
Sötét liliom hajtott ki apró pálmaként a krizantémágyás sarkán. Kecses leveleinek örvét éppen olyan merész forgásba kanyarítja, mint amilyen egy táncosnő mozdulata. E növényt figyelve élvezhetem azt a kellemes érzést, amely a földjéből és a növekedéséből fakadóan őt magát is átjárja. A benne rejlő erő oly csodálatosan tömör és zárt, mint egy szoborban. Távol áll tőle a sietség, tudja, hogy éppen idejében fog beérni.
