Kirchhorst, 1939. június 1.
Az öreg, kidőlt tölgyfa Großhorstnál. Fülledt délutánokon kerestük fel, és óvatos vadászatot űztünk ott. Bársonyos fekete darázscincérek, bársonysárga hieroglifa-mintázattal. A párosodás hevében a forró fakéregre tévednek, szédelegve a vágytól és a nap gyönyörétől, egy ideig pedig még a különválás után is őrült módjára zümmögnek. Azután a vörös Phymatodes1, bíbor filcszerűségében, akivel korábban csupán egyszer, még 1915-ben, a franciaországi Saint-Légerben találkoztam. Továbbá a Buprestidák2, akiket a Chrysobothris3 képvisel a legszebben. Ércszín és aranygödröcskés szárnyait kibontván, alatta a második szárnypár ugyanilyen fénylőzöld, selyem fehérneműje tűnt elő. És voltak még sokan mások is.
1 Változó korongcincér.
2 Díszbogárfélék.
3 A Chrysobothrinae a díszbogárfélék egyik alcsaládja.
