Kirchhorst, 1939. augusztus 9.
Néhány napig Bodo1 vendégeskedett nálam. Még mindig a régi, szellemi magabiztosság jellemzi, ami engem gyakran a mániára emlékeztet. Feltűnő az éles, folyvást éber intellektus kapcsolata a különc, a vitás pontokat bohókásan kezelő személyiséggel. E tekintetben hoffmanni jegyeket visel, máskülönben pedig tehetséges kantiánusra hasonlít, olyanra, amilyeneket száz évvel ezelőtt lehetett látni. Sziléziaiként egy számomra ismeretlen tartomány lakója, azonban teljesen idegenként, tamerláni módon él ott, ahogyan az fiziognómiailag is szembeötlő. Valószínűleg ezért absztrakt kegyetlenség a nagyobb terekben és vonalakban való gondolkozás. Emellett vendégem teljesen fesztelen is, így nagyon kellemes éjszakákat töltöttünk el a puncsostál mellett. Egyszer, amikor berlini lakásán kerestem fel, a könyvtárában találtam rá, amint a birodalom általa felvázolt térképébe mélyedt. Az ablak elé eleséget szórt ki a madaraknak; odakintről a vetőmagvakból művészi sor vezetett végig a könyvespolcok mentén, s a pintyeket és cinkéket a szoba mélységébe csalogatta, ezért úgy tűnt, mintha egy madárházban ülne. Két dolgot értékelek nagyra benne: a szellemi hierarchia iránti csalhatatlan érzéket, továbbá a teológiai felfogóképességet.
Időközben folytattam a Márványszirteken letisztázását. A mondatok kijavítása – mintha vonalzóval ütnénk azokat. Ma elhatároztam, bizonyos esetekben eltérek a szabálytól, mely szerint ha az alany többesszámban van, akkor az ige is abban kell hogy álljon. Ez felesleges ott, ahol egyetlen fogalomnak tekinthetjük az alanyt, s ahol úgyszólván zárójelbe tehetjük azt. (Salz und brot) macht Wangen rot.2 Emellett a nyelv logikai és nyelvtani tartalmának egyik határvitájáról van szó, amelyekből rengeteg létezik. Hasonlóképpen járunk el az alany többesszámával, melynek bevezetésén keresztül az egységet retorikailag kívánjuk fokozni. „Der Mann, der Gatte, der Vater ist hier gemeint!”3 Itt az alany karaktere megnevezések sorozatán siklik át, és az utolsó veszi át a mondatot uraló jogart. Gondolhatunk biliárdgolyókra is, ahol a lökés ereje átadódik egyikről a másikra. S kétségtelen, hogy a nyelvtan részben a mechanikában gyökerezik.
1 Friedrich Hielscher (1902-1990), az Unabhängige Freikirche (Független Szabadegyház) elnevezésű újpogány vallási „mozgalom” megalapítója és vezetője. Jüngerrel hat évtizeden át levelezett.
2 Német mondás, melynek értelme, hogy az egyszerű, erőteljes ételek az egészségesek. (Sótól és kenyértől pirul ki az arc.) Itt az alany zárójelbe tételének lehetősége miatt szerepel.
3 A látszólag három alany a mondatban valójában egy, ezért a létige egyesszámú alakja szerepel. (A férfiről, a férjről, az apáról van itt szó.)
