Kirchhorst, 1939. augusztus 16.
Felvonó-álmok, kellemetlenek, mint az összes olyan, amelyikben a technika megjelenik. Ezen kívül lépcsők, melyek korlátja hiányzik, vagy leszakadtak, s a maradványaik alatt szakadék tátong. A világ, mint elvetélt építész.
A világ rendezetlensége bizonyos napokon csaknem lehengerlőnek tűnik. Az ember ilyenkor kétségbe esik, mert nem tudja, képes lesz-e valaha is megzabolázni. Később rendbe raktam az íróasztalt, a ruhákat és a kerti szerszámokat, de legbelül mindvégig kelletlenül, valószínűleg a belátás hatására, hogy minden, amit létrehozunk és összegyűjtünk, végül elenyészik. Az ilyen napokat leginkább ágyban kellene töltenünk, s főként nem kellene semmi újba belefognunk.
A postával egy portugál regény érkezett, Guedes de Armorimtól az Aldeia das águias.1 Ajánlást tartalmazott a szerzőtől, amit nem tudtam kibetűzni.
1 Sasok falva.
