Kirchhorst, 1939. augusztus 12.
Délelőtt befejeztem a Márványszirteken tisztázatát, majd az eredetit, miután dátummal láttam el, az iratszekrénybe raktam. Délután egy kis burgdorfi kávézóban, ahol időről-időre megfordultunk, átbeszéltem a regényalakokat első olvasójukkal, Friedrich Georggal.
Eközben olyan vonások bontakoztak ki, amikre a leírás során nem gondoltam, ekkor viszont mégis világossá váltak számomra. Így válik el a mű az alkotótól, s olyan helyeken növekszik tovább, amiket az nem is ismer. Ám ehhez alaktalanságnak, ősanyagnak kell lennie a nyelvben, különben igen hamar elhervad. Földet is magában kell foglalnia.
