Celle, 1939. augusztus 30.
Indulás. Odafent nem minden irónia nélkül szemléltem meg magam a hadnagyi egyenruhámban. Eközben Európában igen sok ember van, aki ma hasonlóképpen cselekszik, és sosem gondolta volna, hogy ismét szolgálatba kell állnia. Ami engem illet, az ilyesmit is a rákhoz sorolom a horoszkópomban, ami, gyakran az előnyömre, korábban már átélt helyzetekbe helyez vissza.
Mialatt a lépcsőn mentem lefelé, odalent, a folyosón, egy táviratot kézbesítettek. Von Brauchitsch jegyezte, s a századossá történt kinevezésemről adott hírt. Annak jelét látom ebben, hogy Árész időközben nem vált elutasítóvá velem szemben.
A ház előtt megállítottam az egyik Cellébe tartó autót. Két hamburgi üzletemberé volt, akik üzleti útjukat félbeszakítva tértek vissza Párizsból. Jelentkezés a tartalék zászlóalj parancsnokánál az óriási Heide-kaszárnyában, ahová csak úgy áramlanak a sorozottak tömegei. Vacsoránál megismerkedtem a tisztekkel, a legtöbb a világháborúból származó kitüntetésekkel díszítve, köztük jogászok a tartományi legfelsőbb bíróságról. A városban megvettem a felszerelés kellékeit, majd ideiglenesen beköltöztem a „Sandkrug”-ba.1
1 Celle egyik nevezetes utcája.
