Kirchhorst, 1939. augusztus 10.
Lohénál gombát szedtünk, de csupán egy kevés vargányát találtunk a réteken, és egyetlen gyűrűs barna tinórut a fenyőerdőben. Egy elpusztult galamb láttán beszélgetés a minden galambban benne élő galambról, amit soha egyetlen sólyom sem téphet szét. Majd ezután a platóni ideáról, amely évezredek óta kimeríthetetlen forrása a párbeszédeknek és a különbségtételeknek.
Az ősz immár halkan bejelentkezett, s vele együtt ismét felvettem azt a gyönyörteli szokást, hogy reggelente néha fél órát olvasok az ágyban. Ma például a Szíriai istennőt, Lukianosz egyik művét, amelynek eredetiségét teljes joggal vonják kétségbe. Még ezekben az időkben is sok volt Hérodotosz színes és szörnyűséges varázsbirodalmaiból. Így lehetett az ember felvilágosodott római, aki már a keresztényeket is ismerte, ugyanakkor látta mindkét hatalmas falloszt a templom előudvarában, ahol Combabus1 érc hímtagja állt. Mantikus okokból ezen falloszok egyikére, mintha csak pálmafa lenne, évente kétszer felmászott valaki, s gólyafészek módjára hét napig ott maradt a csúcsán. A tulajdonképpeni összefüggést, a lukianoszitól teljesen eltérő, hérodotoszi stílusában, a szerző elhallgatja.
1 Az önkasztrálás bevezetője, Atargatisz istennő hierapoliszi templomának megalapítója. Természetesen itt éppen erről a templomról van szó.
