Kirchhorst, 1939. július 23.
Friedrich Georggal, aki tegnap befejezte a technikáról szóló munkáját, az állatkertben, ahol „olcsó vasárnap” volt. A tömeg látványa nagyon nyomasztó, noha az embernek nem szabad elfelednie, hogy a statisztika hideg pillantásán keresztül szemléli őket. Az egyén mindig értékesebb, mint amilyennek ilyen körülmények között tűnik. Gyakran az aszályban teljesen kiszáradt és jelentéktelenné vált gabonaszemre hasonlít, ám ugyanakkor mélyen a bensőjében zöld csíra pihen. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az embereknek elsősorban önmagukban kell megszületniük.
Az állatok között a krokodilmadár, egy seregély nagyságú szárnyas, élénk és nagyon kellemes rózsaszín és szürke színekben pompázik. Ha a föld állatait mind kiirtanák, ahogy sötét óráimon sokszor tartok tőle, azok akkor is megmaradnának a maguk sérthetetlenségében. A teremtőben nyugszanak, s csupán a fényüket oltják ki. Csak a képmások árnyékát veszi el minden pusztítás.
