Blankenburg, 1939. szeptember 12.
Lassan közeleg az ősz. Blankenburgban a Harz-városok gyöngyét ismertem meg. Számomra sokkal otthonosabbnak tűnik, mint a durvább és nyugtalanabb Goslar. A levegő enyhébb, a föld melegebb, ahogy azt a növényzet is elárulja. Szelídgesztenyefák csoportjai uralkodnak a pázsiton, amely gyűrűkben és szalagokban zöldelli át a helyet, s hozzásimul az előhegységekhez. A kerek és hosszúkás virágágyakba gazdagon ültették az indiai rózsanádat, tűzvörös, sárga vagy bíborlángú virágaival bujazöld szára felett. Ebben a növényben a nedvdússág határozottabb formával egyesül, mintha ércben hajtott volna ki, ezért olyan parkokhoz tartozik, amikben az ízlés a bőséggel fonódik össze. A trópusi kultúrák, „Paul és Virginia” kertjeinek1 díszét képezi.
1 Jacques Henri Bernardin de Saint-Pierre (1737-1814) azonos című regényének alakjai. A története Mauritiuson játszódik.
