Blankenburg, 1939. szeptember 29.
A Harz völgyeiben az utak megerősítése az ezekben a napokban Lengyelországból visszatérő motorizált kötelékek számára. Ezért éppen a Hohegeiß és Rothehütte közötti szakaszon dolgoztam, amikor a patak mellől egy ölyv emelkedett a magasba, karmai közt egy siklóval. E kép elillanó részletei a békés, erdős völgyben egy mozdulatlan világ miniatúrájaként fénylettek fel előttem, oly tisztán, hogy még a pikkelyek ezüstszegélyének csillogását is láttam a kígyó sötét érctestén. Az ilyen képekben víz, levegő és föld él együtt fájdalommentesen és élénken, épp úgy, ahogy a régmúlt hősi időszakaiban. A dalnok, a felfogáson keresztül, váratlanul és gond nélkül ragadta meg őket.
