Blankenburg, 1939. szeptember 10.
A vasárnap csaknem el is telt a Márványszirteken korrektúrájának olvasásával. A fáradozásból, hogy elkészüljek vele, és a kifejezéseket hajszálpontosan eltaláljam, észrevehető milyen ellenséges Árész a múzsákkal szemben. De nincs értelme még jobban megfeszíteni az akaratot – számára a lényeges pontok, amelyeket a prózában mérlegelni kell, túl könnyedek, túlságosan súlytalanok.
Egyébként különös, hogy ezt a munkát sikerült „határidőre” befejeznem. Talán vannak olyan instanciák, amelyek arról gondoskodnak, hogy az ítéletekhez1, ahogyan azokat az idő létrehozza, minden a saját fűszerével járuljon hozzá. Ehhez hasonlóan kellemetlen érzékelnem, mennyire nem szívesen vesszük a zsinórokat, amikre a marionettbábukat erősítették. A szabadság ereje olyan hatalmas, hogy most már a róla szóló álommal is beérjük.
A szabadság és a sors között olyan viszony áll fenn, mint a centrifugális és a gravitációs erő között. Ahogy a bolygók útját két ilyen ellentétes hatalom rendezi el, úgy a tulajdonképpeni emberi, a felegyenesedett testtartás is rájuk vezethető vissza.
1 Az itt szereplő Gericht ételt vagy fogást is jelent.
