Bothfeld, 1939. október 10.
Az árkokon keresztül a vahrenwaldi pusztán ügetve, úgy, hogy a magas nád a nyerget érintse. Fenséges reggeli frissesség, melyben a szem a szerteszét spriccelő vízcseppeket röptükben fogadja be, és a hűvös napfényben szikrázni látja.
A háború a Leviatánhoz hasonlít, amiből csupán néhány pikkely vagy egy uszony emelkedik a hullámok fölé – anyaga túlságosan masszív ahhoz, hogy a tekintet képes legyen tagolni, ezáltal az irrealitás állapotát kelti. Az emberek közvetlen közelükben érzik a hatalmas tömegek mozgását, anélkül, hogy céljukat és az irányulásukat meg tudnák ragadni; talán azt is sejtik, hogy más dolgok úgyszintén rejtőznek e napok burka alatt – új és ismeretlen színjátékok. Az is lehet, hogy elveszítik fedezéküket, mert nem ismerik azt a vonást, amelyben az út végzete hat.
