Kirchhorst, 1939. június 21.
Márványszirtek. A munka lassan halad, mert a szöveg tökéletessé tételén fáradozom, s minden egyes mondatba belekötök, noha a benyomás talán ugyanaz maradna akkor is, ha bizonyos részeket felületesebben kezelnék. Sajnos ehhez hiányzik belőlem a közvetlenség. A felületesség kétszeres erőfeszítésembe kerülne, mivel a már tökéletesített részekre kellene felhordanom. Szemben állna a gazdaságosság szabályaival is. Erről egy kicsiny szobrocska jutott az eszembe, amit egy bahiai kolostorban láttam. Bearanyozták a felületét, majd az aranyra vitték fel a festéket, nem pedig fordítva.
A mű teljesség, s nem a mondatok összességéből áll. A teljesség pedig egy sínpárhoz hasonlít, ami az olvasót pillanatok alatt minden egyenetlenség és csiszolatlanság fölé vezeti. Előhívja benne az olvasás lelkesedését, egy igazán értékes ajándékot.
