Kirchhorst, 1939.július 9.
Márványszirteken. Különös, ahogy a munka során szem elől veszítem az egészet. Így van ez kézimunka esetén is, ahol mindig csupán az a hely fénylik fel, ahová a tűt szúrjuk, a szövet többi része sötétségben marad.
A mondatok „csomagolása”, amiknek részei számomra a legtöbbször rögtön ismerősek. Ám nagy erőfeszítésembe kerül, hogy a lehető leggazdaságosabban, mintegy „bedobozoljam” őket. Az ideális mondatban oly mértékben részesül minden szó nyomatékban és hangsúlyban, amennyire szükséges.
