Kirchhorst, 1939. június 11.
Ismét a großhorsti tölgyfánál. A forró mezőn beszélgetés arról a megközelítésről, amelyben a teremtés a darwinizmus révén úgy jelenik meg, mintha acélszögekkel lenne kiverve. Friedrich Georg: „Az állatok itt éppen olyanok, mint a cinkbádogból készített művirágok”. Az a fölény, amivel Schopenhauer az összehasonlító anatómiáról szóló fejtegetéseiben minden efféle kísérletet úgymond már a létrejöttük előtt, legalábbis az arra érdemesek számára, érvénytelenített, számunkra mindig is dicsőséges fejezet marad. Mindazonáltal a szellem mechanikájához tartozik, hogy az ilyen tanításoknak a maguk teljes terjedelmében ki kell bontakozniuk, és emellett gyümölcsöt is kell hozniuk, mivel a maguk keretei között igazak maradtak. Természetesen az alacsonyabb, empirikus fokozatokon az igazság fáradtságosabb, nagyobb felindulással kapcsolódik össze. Itt lehet megemlíteni azt is, hogy ami a fejből hiányzik, azt a lábak segítségével lehetséges pótolni.
Kávézáskor felkeresett egy finn professzor a feleségével és a gyermekével, s a Magiszter1 üdvözletét hozta Oslóból. Úgy vélte, Lengyelország az ősz folyamán szét fog hullani, de ez számomra meglehetősen kérdésesnek tűnik. A látogatás kapcsán világossá vált, hogy az egyéni szaktudósok helyzete nagyon veszélyeztetett. Hasonlóvá váltak a gép mögött álló munkásokhoz. Az ember kilép az autonómmá lett műből, s egyre inkább helyettesíthetővé és nélkülözhetővé lesz. Éppúgy kicserélik majd, mint egy gépalkatrészt, s az eredmények, melyeket elér, sőt, még az észleletek is rajta kívül születnek meg, a folyamatot pedig inkább hangszereli, mint hogy bensőleg ragadná meg. Az ember nélkülözhetetlensége az eredetiségével, s így a vele szembeni tisztelettel együtt enyészik el. Az egyes ember bizonyossága mindezek ellenére, még olyan üldöztetések közepette is, mint Paul Gerhardté, borzalmasan nagy.
1 Hugo Fischer (1897-1975) német filozófus.
