Kirchhorst, 1939. június 18.
Szombaton és vasárnap kellemesen zajlott Edmond és Arnolt Bronnen látogatása. Edmond magával hozta a fiát is, aki nagyon hasonlít elhunyt édesanyjára. Ugyanolyan puha és éjsötét pillantás, amiben van valami bagolyszerű, súlyos, hófehér szemhéjaival. Ilyen megfigyelések megtételéhez idősebbé kell válnunk, látnunk kell a különböző nemzedékeket.
A postával levél jött Storchtól, aki Brazíliában egy néger társaságában izzó tűzhely előtt napi tizenkét órán keresztül banánt szárít, éjjel pedig a naplóját vezeti. Azt írja, egészen elfogta a saját munkabírása feletti döbbenet. Valóban ismeretlen tartalékok rejlenek bennünk. Igaz az a mondás, hogy „akinek az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá”.1 Ugyanez érvényes a szükségre is.
1 Az eredetiben nem “észt”, hanem “erőt” (Kraft).
