Kirchhorst, 1939. július 4.
Délután Dr. G. elutazott Fischerhudéból, ahol Rilke asszonynál lakik, s rövid időre megállt itt. Szakértőktől azt hallom, hogy a zenében ő a legjelentősebbjeink közé számít. Noha erről nem tudok véleményt alkotni, mégis érthető számomra. Tökéletesen megítélhetjük kívülről, ha valaki kimagaslik a maga területén – ha megértjük benne azt a részt, amelyik nem különül el. A fókuszban a rejtett súlyt is érezzük.
Beszélgetés Wagnerről, Verdiről és Bizet-ről. Hoffmannról és a faluni bányákról is, amelyekben G. már régóta egy opera anyagát látja.
A kertben a kerítéseken az elszórt magvakból magasra virágzott a bükköny. Nagyszerű színek: finom lazacszín, krémsárga, ibolyakék, mintha ecsettel helyezték volna el őket a nedves földre.
