Kirchhorst, 1939. június 10.
A hatalmas hőségben megmetszettük a magas fűzfát a birs- és szilvafák előtt, mert elvette előlük a fényt és a levegőt. Colshorn szomszéd adta ezt a tanácsot, aki most épp haldoklik. Arról beszélgettünk, mennyire fonódik össze a sorsa a szóban forgó fáéval, azután pedig a mandarinról Diderot-nál, aki hasonló összefüggést ábrázolt. Azt hiszem, arról van szó, hogy ha Párizsban elkövetnek egy apagyilkosságot, az pontos összhangban áll azzal, hogy egy mandarin Kínában jobb- vagy bal lábbal kelt-e fel. A gondolat a maga mechanikusságában nagyon XVIII. századi, ám ugyanakkor tanulságos a kacskaringókban rejtező mágiára vonatkozóan.
A lehántott fűzfakéreg finom illata, amely a melegben a friss hentestokány hűsítő szagát árasztja.
